Az Eger-patak, a Laskó, a Tarna és a Tisza-tó első látásra különálló vizeknek tűnhetnek, valójában azonban ugyanannak a hatalmas rendszernek a részei. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara friss szakmai összeállítása arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövő vízgazdálkodásában nem a közigazgatási határok, hanem a természetes vízgyűjtők jelentik az igazi határvonalakat. Ennek Heves vármegyében különös jelentősége van: a 2026-os szárazság az Eger-pataktól a Tarnán át egészen a Tisza-tóig megmutatta, milyen sérülékeny lehet a térség vízháztartása.
A víz nem tudja, hol végződik Eger, hol kezdődik egy másik település, és azt sem, hol húzódik Heves vármegye határa.
Egyszerűen követi a természet törvényeit.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2026. augusztus 27-én közzétett, „Magyarország vízgyűjtő területei – a hazai vízgazdálkodás természetes rendszere” című szakmai anyaga éppen erre a látszólag egyszerű, mégis egyre fontosabb összefüggésre hívja fel a figyelmet.
A csapadék a domborzat, a patakok és folyók hálózata, valamint a felszín alatti vízmozgások révén összefüggő rendszerben halad tovább. Ezért a vízkészletek védelmét, az aszályt, az árvizeket vagy éppen a vízvisszatartást sem lehet egyetlen település problémájaként kezelni.
Magyarország egésze a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik
Talán kevesen gondolnák, de Magyarország teljes területe a Duna nemzetközi vízgyűjtő kerületének része.
A hazai vízgyűjtő-gazdálkodási rendszer ezen belül négy nagy részvízgyűjtőt különböztet meg:
Duna-közvetlen – 34 730 km²
Tisza – 46 380 km²
Dráva – 6145 km²
Balaton – 5775 km².
Heves vármegye szempontjából természetesen a Tisza részvízgyűjtője a meghatározó.
A NAK adatai szerint ez 46 380 négyzetkilométerével Magyarország legnagyobb részvízgyűjtője. Különösen fontos szerepet tölt be az Alföld vízháztartásában és a mezőgazdasági vízgazdálkodásban.
A Tisza azonban maga sem magyarországi ügy. Nemzetközi vízrendszer, amely Ukrajna, Románia, Szlovákia, Magyarország és Szerbia területét is érinti. Emiatt egy akár több száz kilométerrel távolabbi csapadékos vagy éppen száraz időszak hatása később nálunk is megjelenhet.
És ebbe a rendszerbe tartozik Eger is
Ha közelebb hozzuk a térképet, máris ismerős nevekkel találkozunk.
Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság vízgyűjtő-gazdálkodási felosztásában a Bükk és Borsodi-Mezőség tervezési alegység a Tisza részvízgyűjtőjéhez tartozik.
Ennek része az Eger-patak, a Laskó-patak és a Csincse-patak vízgyűjtője, mellékágaikkal együtt.
A Tarna külön tervezési alegységet alkot, amely ugyancsak a Tisza részvízgyűjtő része, és területének nagyobb része Heves vármegyében található.
Délebbre pedig a Hevesi-sík következik, amelyet észak felől többek között a Laskó és a Tarna természetes vízgyűjtői, dél és délkelet felől pedig maga a Tisza határol.
Vagyis Eger és Heves vármegye vízrajza sokkal szorosabban kapcsolódik a Tiszához, mint azt a hétköznapokban talán gondolnánk.
A Bükkből egészen a Tisza-tóig vezet a víz útja
Az Eger-, a Laskó- és a Csincse-patak vízgyűjtőinek magasabb részei az Északi-középhegységhez, illetve a Bükkhöz tartoznak, déli részeik viszont már az Alföldre nyúlnak.
A vízfolyások a Bükk délkeleti, déli és délnyugati oldalának völgyeiben haladnak lefelé, majd a síkságra kiérve folytatják útjukat.
A vízügyi dokumentum egyik különösen érdekes helyi adata szerint a Laskó vízgyűjtője teljes egészében Heves vármegye területére esik, míg az Eger-patak vízgyűjtőjén Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye osztozik.
A rendszer végpontja pedig sokunk számára ismerős: ezeknek a vízfolyásoknak a vize végül a Kiskörei-víztározó, vagyis a Tisza-tó rendszerébe jut.
Így már egészen másképpen nézhetünk az Eger-patakra.
A belvárosban csordogáló víz nem egy önmagában álló városi patak, hanem egy jóval nagyobb vízrendszer egyik eleme.
2026 megmutatta, miért fontos mindez
A NAK szakmai anyaga különösen aktuális az idei nyár tapasztalatai után.
Heves vármegyében hónapokon keresztül figyelhettük a vízhiány jeleit. Az Eger-patak és a Tarna rendkívül alacsony vízhozama, egyes vízfolyások kiszáradó szakaszai, majd a Tisza-tó látványos apadása ugyan első látásra különböző híreknek tűnhettek.
Valójában azonban mindegyik ugyanarra a kérdésre irányította rá a figyelmet:
mi történik akkor, ha egy egész vízgyűjtő rendszerben egyre kevesebb a rendelkezésre álló víz?
A Minden, ami Eger az elmúlt hetekben többször foglalkozott a Tisza-tó rendkívüli helyzetével is. Sarudon például az alacsony vízszint miatt idő előtt be kellett zárni az Aquaglide Vízi Élményparkot, miközben a vízügyi szakembereknek már az öntözési célú vízhasználatot is korlátozniuk kellett.
Abádszalóknál szintén látványosan visszahúzódott a víz, a parton pedig olyan területek kerültek szárazra, amelyek normális vízállás mellett víz alatt vannak.
Ezek az események már nem pusztán turisztikai kellemetlenséget jelentenek. A vízhiány egyszerre érintheti a természetet, a mezőgazdaságot, a turizmust és hosszabb távon a településeket is.
Árvíz és aszály – ugyanannak a problémának két oldala?
A NAK dokumentumának egyik legérdekesebb gondolata, hogy az árvíz és az aszály sok esetben nem egymástól független probléma.
Első hallásra ez furcsának tűnhet.
Hogyan lehet összefüggés a túl sok és a túl kevés víz között?
A magyarázat egyszerű: ha egy nagyobb csapadék után arra törekszünk, hogy a vizet minél gyorsabban elvezessük egy területről, azzal csökkenthetjük ugyan az adott pillanatban az elöntés veszélyét, később azonban ugyanaz a terület vízhiánnyal szembesülhet.
Ezért kerül egyre inkább előtérbe a víz megtartása.
Nem minden vizet kell természetesen mindenáron visszatartani – az árvízvédelem továbbra is alapvető feladat –, de ahol biztonságosan megoldható, a vizet érdemes hosszabb ideig a tájban tartani.
Fordulat jöhet a magyar vízgazdálkodásban
A NAK tanulmánya egy egészen friss döntésre is felhívja a figyelmet.
A kormány a 1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozattal 2026. augusztus 25-én fogadott el új intézkedési tervet.
Ennek egyik legfontosabb üzenete, hogy ahol ez biztonságosan lehetséges, a gyors vízelvezetés helyett minél több vizet kell megtartani a tájban, a talajban és a felszín alatt.
Ennek eszköze lehet többek között:
a csapadék helyben tartása,
a talaj vízmegtartó képességének javítása,
a tározók jobb kihasználása,
a vizes élőhelyek megfelelő vízellátása,
valamint a mezőgazdasági területek nagyobb bevonása a vízmegtartásba.
A terv a vízkivételek és a monitoring fejlesztésével, illetve az aszálykezelés erősítésével is számol.
Heves vármegyében ennek különösen nagy jelentősége lehet
Eger környéke ebből a szempontból szinte tankönyvi példa.
Viszonylag kis területen találkozik egymással a Bükk hegyvidéki vízgyűjtője, az Eger-patak és a Laskó rendszere, keletebbre a Tarna vízgyűjtője, délebbre pedig már az Alföld és végül a Tisza-tó.
Nagy esőzések idején a hegyvidéki patakok gyorsan megduzzadhatnak. Hosszú csapadékmentes időszakban viszont ugyanazokon a területeken rendkívüli kisvízi állapot alakulhat ki.
A 2026-os nyár pedig megmutatta, hogy ez már nem pusztán elméleti lehetőség.
42 tervezési alegység – mert minden vidék más
Magyarországon az országos terv és a négy nagy részvízgyűjtő mellett 42 vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység létezik.
Ennek éppen az az értelme, hogy a helyi sajátosságok ne vesszenek el egy országos rendszerben.
Egészen más problémával találkozhatunk a Bükkből lefutó Eger-patak felső szakaszán, mint néhány tíz kilométerrel délebbre a síkvidéki területeken vagy a Tisza-tónál.
Mégis kapcsolatban vannak egymással.
Nem akkor kellene a vízzel foglalkozni, amikor már eltűnt
Talán ez a NAK összeállításának legfontosabb üzenete.
A vízre nemcsak akkor kell figyelni, amikor túl sok van belőle, és nemcsak akkor, amikor már alig maradt.
A vízgazdálkodást egész évben, a teljes vízgyűjtő rendszerében kell szemlélni.
Heves vármegyéből nézve ez azt jelenti, hogy az Eger-patak, a Laskó, a Tarna, a Hevesi-sík és a Tisza-tó története nem választható el egymástól.
A hegyekben lehulló csapadéktól a patakokon és tározókon keresztül egészen a Tiszáig egyetlen összefüggő rendszer működik.
A jövő egyik legnagyobb feladata ezért valószínűleg már nem az lesz, hogyan vezessük el minél gyorsabban a vizet.
Hanem az, hogyan tudunk belőle minél többet megőrizni akkor, amikor még van.
Források és előzmények
Minden, ami Eger – kapcsolódó előzmény:
Idő előtt véget ért a szezon Sarudon – a Tisza-tó alacsony vízszintje miatt bezárt az Aquaglide Vízi Élménypark
Minden, ami Eger – kapcsolódó előzmény:
Abádszalók nem adja fel: programokkal és élményekkel vár a Tisza-tó az alacsony vízállás ellenére
Elsődleges forrás:
Nemzeti Agrárgazdasági Kamara – Magyarország vízgyűjtő területei – a hazai vízgazdálkodás természetes rendszere (PDF, 2026. augusztus 27.)
Helyi szakmai háttér:
Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság – Vízgyűjtő-gazdálkodás
Kiinduló cikk:
Agrotrend – A magyar vízgazdálkodás alapjai a vízgyűjtő területek
Borítókép: Eger-patak Eger belvárosában – Fotó: Szinok Gábor