Egyetlen fekete-fehér fénykép is sokat elmondhat arról, milyen volt az élet Eger közvetlen szomszédságában közel hetven évvel ezelőtt. Bereth Ferenc 1957. január 21-én Ostoroson készített felvételén lovas kocsi kapaszkodik a havas, felázott úton, mögötte pedig a téli falu és a Bükkalja dombvidékének településképe bontakozik ki. A Nemzeti Archívum felvétele ma már nem egyszerű falusi életkép: egy eltűnt világ dokumentuma.
A fénykép hivatalos képleírása mindössze néhány szó: „Lovas kocsi halad Ostoros község sáros útján télen.” A dátum azonban pontos: 1957. január 21. A fotót Bereth Ferenc készítette, tulajdonosa az MTI/MTVA, a felvétel pedig a Nemzeti Archívum fotóbankjában található.
A kép erejét éppen hétköznapisága adja. Nem ünnepséget, nevezetes épületet vagy rendkívüli eseményt örökített meg, hanem azt, amiből a falusi élet nagy része állt: közlekedést, munkát és egy téli hétköznapot.
Havas Ostoros, ahol az út még egészen mást jelentett
A felvételen vastag hó borítja a háztetőket és az út menti területeket, miközben maga az út már sötét, sáros nyomvonalként kanyarog lefelé. A lovas kocsi kerekei számára ez bizonyosan nem lehetett könnyű terep.
1957-ben a kisebb települések utcáinak állapota természetesen egészen más volt, mint napjainkban. A fénykép ezt minden külön magyarázat nélkül érzékelteti: a hóolvadás, a sár és a keréknyomok együtt rajzolják ki az akkori mindennapokat.
A háttérben sűrűn sorakozó házak láthatók, távolabb pedig a téli ködbe vesző táj. Különösen értékessé teszi a felvételt, hogy nem egyetlen épületre koncentrál, hanem Ostoros egykori településképéből is megőrzött egy nagyobb részletet.
Ostoros csak néhány évvel korábban került Heves megyéhez
A fénykép készítésének idején Ostoros közigazgatási múltjában is viszonylag friss változásnak számított, hogy a település 1950-ig Borsod megyéhez tartozott, majd Heves megyéhez csatolták. Vagyis amikor Bereth Ferenc 1957 telén exponált, Ostoros mindössze hét éve tartozott Heveshez.
A falu története természetesen jóval régebbre nyúlik vissza. Az Ostoros-patakot Anonymus még Istoros néven említette, a település egyik korai írásos említése pedig a középkorból ismert. Ostoros történetét évszázadokon keresztül meghatározta a szőlőművelés és a bortermelés. Az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának összefoglalója szerint már 1446-ban szőlőt ültettek a környéken.
Pincékben is éltek az ostorosiak
Ostoros egyik legkülönlegesebb történeti örökségét a tufába vájt pincék és egykori pincelakások jelentik.
Az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa szerint a feltárt ostorosi pincék száma megközelíti a hétszázat. Ezek nem kizárólag bortárolásra szolgáltak: hosszú időn keresztül lakásként is használták a föld alatti helyiségeket.
Ennek történelmi előzményei messzre vezetnek. Az 1552-es egri ostrom idején Ostorost elpusztították, és egy 1558-as adat szerint a faluban maradt jobbágyok még ekkor is pincékben laktak. A pincelakások használata azonban nem tűnt el a török korral: még a 20. században is hozzátartoztak Ostoros életéhez. Erről korábban a Minden, ami Eger oldalán is részletesen írtunk az ostorosi hegyközség történetét bemutató cikkben.
Ostorosi hegyközség – Minden, ami Eger
Egy földrengés, amely szinte az egész falut megrongálta
A régi Ostoros történetének egyik legdrámaibb eseménye 1925. január 31-én történt. A települést erős földrengés rázta meg.
A korabeli adatok szerint a falu 406 épületéből mindössze nyolc maradt sértetlen. Pincelakások repedtek meg, házak tűzfalai és oromzatai dőltek le, kémények szakadtak le, és a templom is megsérült. Komolyabb személyi sérülés ugyanakkor nem történt.
A katasztrófa utáni újjáépítés Ostoros későbbi utcaképére is hatással volt. Emiatt az 1957-es fénykép házai között már annak az újjáépített falunak az épületei is ott lehetnek, amely a földrengés után alakult ki – az egyes házak azonosításához azonban további helytörténeti kutatás szükséges.
Gárdonyi Gézát is Ostoroshoz kötötte a falusi csend
Eger és Ostoros kapcsolatának érdekes fejezete Gárdonyi Géza története is. Az író egri letelepedése után Ostoroson telket vásárolt magának és fiainak, és gyakran kijárt a közeli faluba.
A helyi hagyomány szerint több ostorosi alak is bekerült Gárdonyi írói világába; a Göre Gábor bíró úr főhősének mintáját is egy akkori ostorosi bíróban keresik.
Így Ostoros története sok szállal kapcsolódik Egeréhez: az egyházi birtokoktól és a szőlőműveléstől Gárdonyin át egészen a modern kori agglomerációs kapcsolatokig.
Egy pillanat 1957 januárjából
Bereth Ferenc fényképén azonban mindebből semmi sem akar látványosan „történelem” lenni.
Egy férfi ül a lovas kocsin. A ló húzza a szekeret a sáros, havas úton. Emberek állnak egy ház mellett. A háztetők fehérek, a távolban pedig elmosódik a téli táj.
Éppen ezért különösen értékes a felvétel.
A nagy történelmi eseményeket könyvekből ismerjük, de azt, hogyan nézett ki egy hétköznapi januári nap Ostoroson 1957-ben, sokszor éppen az ilyen fényképek őrzik meg a legjobban.
És talán ez teszi igazán érdekessé ezt a csaknem hetvenéves fotót: aki ma végigsétál Ostoros utcáin, már egészen más települést lát – de ezen a képen egy pillanatra még visszatér a régi falu.
Források
Nemzeti Archívum – Fotóbank
Minden, ami Eger – Ostorosi hegyközség
Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa – Ostoros hegyközség
Eger Vidék Kincsei – Ostorosi Tájpince és helytörténet
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – történeti adatok
Borítókép: Ostoros, lovas kocsi a havas, sáros úton, 1957. január 21. Fotó: Bereth Ferenc / MTI–MTVA, Nemzeti Archívum.