Van valami különösen otthonos ebben a régi fényképben. Az asztalon gyümölcsök és sorakozó befőttesüvegek, középen egy hatalmas üveg uborka, mellette pedig nagymama és unokája. A kislány figyel, segít, közben pedig észrevétlenül megtanul valamit abból a tudásból, amelyet egykor nem könyvekből, hanem egymástól örököltek a generációk.
Az 1950-es évek végén készült felvétel Ács Irén fotográfus munkája, akinek képei ma már a 20. századi Magyarország hétköznapjainak különleges dokumentumai.
A befőzés nem hobbi volt, hanem a háztartás része
Ma a házi lekvár, savanyúság vagy befőtt sokak számára különlegesség. Hat-hét évtizeddel ezelőtt azonban egészen más szerepet töltött be.
A nyáron és kora ősszel megtermő gyümölcsök és zöldségek minél nagyobb részét igyekeztek télire eltenni. A kamrák polcaira kerülhetett uborka, paprika, paradicsom, lecsó, kompót, lekvár és szörp. Amit a kert megtermett, abból lehetőleg semmi sem veszhetett kárba.
A befőzés ráadásul többnyire közös családi munka volt. A gyerekek megmoshatták a gyümölcsöt, válogathatták a zöldségeket vagy segíthettek az üvegek körül. Így tanulták meg azokat a fogásokat, amelyeket később már saját háztartásukban alkalmaztak.
Ács Irén fényképe pontosan ezt a pillanatot ragadja meg: nem pusztán élelmiszer kerül az üvegbe, hanem tudás adódik tovább nagymamától az unokának.
Heves vármegyében is hozzátartozott a mindennapokhoz
A kép hangulata különösen ismerős lehet Heves vármegye falvainak régi világából.
Eger környékén, a Mátra és a Bükk településein a háztáji gazdálkodás, a kiskertek és a gyümölcstermesztés hosszú időn keresztül szorosan összekapcsolódott a családok élelmezésével. A termést nemcsak frissen fogyasztották: a kamrába is jutnia kellett belőle.
Ennek a vidéki életmódnak a tárgyi és néprajzi emlékeit Heves vármegyében komoly múzeumi gyűjtőmunka őrizte meg. A Dobó István Vármúzeumhoz kapcsolódó kiadványok között külön is megtalálhatók a Heves megye népművészeti örökségével és néprajzával foglalkozó munkák. A térség múzeumi hálózatában pedig úttörő módon kezdődött meg a szabadtéri néprajzi bemutatóhelyek kialakítása, amelyek a paraszti társadalom különböző rétegeinek egykori életét és lakáskultúráját is bemutatták.
Érdekes, hogy ez a hagyomány napjainkban sem tűnt el teljesen. Egy Heves vármegyei termelőket bemutató egri vásáron például Egerből, Ostorosról, Szarvaskőről, Gyöngyössolymosról és Nagyrédéről is kínáltak lekvárokat, szörpöket, savanyúságokat és más feldolgozott helyi termékeket. Ami egykor elsősorban a családi kamrába készült, abból mára sok helyen kézműves helyi termék lett.
Egy konyha, amely egy egész korszakról mesél
Érdemes a fénykép apró részleteit is megfigyelni.
A nagymama fejkendője és köténye, a kislány ruhája és szemüvege, a függönyös ablak, az egyszerű konyhabútor és az üvegek mind-mind egy letűnt korszak hangulatát őrzik. Az asztal nem díszletnek hat: munka folyik rajta.
És talán éppen ettől olyan szerethető a felvétel.
Nincs rajta ünnepélyes esemény, híres ember vagy nevezetes történelmi pillanat. Mindössze két generáció találkozik egy konyhában. Mégis ezekből a hétköznapi jelenetekből érthetjük meg igazán, hogyan éltek az előttünk járók.
Ács Irén – a hétköznapok kivételes megfigyelője
Ács Irén (1924–2015) fotóriporteri pályáját 1954-ben kezdte. Később az Ország-Világ képes hetilap munkatársa lett. Munkásságának egyik nagy értéke éppen az volt, hogy különleges érzékkel fordult az emberek és a hétköznapi élet felé. A Magyar Nemzeti Múzeum róla készült online kiállítása is kiemeli életképeit és dokumentarista látásmódját, valamint azt, hogy a gyermekeket különösen jó érzékkel örökítette meg.
Életművéből több mint 70 ezer negatív, papírpozitív és színes diafelvétel került a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába. A gyűjtemény feldolgozása 1992-től mintegy húsz éven keresztül zajlott, magának a fotográfusnak a közreműködésével.
A Történeti Fényképtár ma összességében több mint egymillió felvételt őriz, így Magyarország egyik legfontosabb fényképes történeti emlékezete.
Egy üveg befőttnél sokkal több
Talán ezért érdemes ma újra elővenni ezt a képet.
Az üvegekbe annak idején gyümölcs, uborka és más finomság került, de a befőzéshez kapcsolódó emlékekben ennél jóval több maradt meg: nagymamák mozdulatai, családi receptek, nyári délutánok és a kamrák télen is nyarat idéző illata.
Sok Heves vármegyei családban ma is ott lapulhat egy régi receptes füzet, vagy élhet még az emlék arról, hogyan készítette a nagymama a savanyúságot, a szilvalekvárt vagy a befőttet.
Ács Irén fényképe pedig több mint hat évtized múltán is azt üzeni: a hétköznapok legapróbb pillanatai válhatnak egyszer a legértékesebb emlékeinkké.
Fotó: Ács Irén / Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár
Források
Magyar Nemzeti Múzeum – Ács Irén 100, online kiállítás
MNM – Ács Irén 100 képgaléria
Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Fényképtár
Dobó István Vármúzeum – Heves megyei néprajzi kiadványok
MuseuMap – Dobó István Vármúzeum és a Heves megyei néprajzi örökség
Heves Vármegye Önkormányzata – helyi termelők és hagyományos termékek