.jpg)
Róma hangulatát, virágos utcákat, templomtornyokat, hajnali fényeket és egy meglepően modern fürdővárost látott Egerben Erdős Renée. Az írónő 1935 nyarán járt a városban, élményeit pedig a Színházi Élet hasábjain örökítette meg „Fürdőlevél Egerből” című írásában. Kilencvenegy év távlatából különösen érdekes elolvasni, milyennek látta egy idegen Eger városát – és mennyi minden ismerős még ma is abból, ami akkor elbűvölte.
A korabeli forrást ma különösen könnyű ellenőrizni, hiszen az Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívumában a Színházi Élet teljes 1935-ös évfolyama megtalálható. A lap 1912 és 1938 között megjelenő illusztrált színházi és művészeti hetilap volt, felelős szerkesztője Incze Sándor.
„Én kis Rómának hívnám”
Erdős Renée már írásának elején megfogalmazza azt, ami Egerrel kapcsolatban a legerősebb benyomást tette rá. Felidézi a város „magyar Athén” elnevezését, ő azonban más párhuzamot választott:
„Én »kis Rómának« hívnám és úgy is hívom magamban.”
A hasonlat mögött a templomok, a harangok, a vallási élet, a barokk városkép és az egész várost átható történelmi atmoszféra állt. Érdekes, hogy a „kis Róma” elnevezés valójában már jóval Erdős Renée látogatása előtt megjelent Egerrel kapcsolatban. Fényes Elek 1851-ben „a magyar katolikusok Rómája” megfogalmazással írt Egerről, egy 1854-es angol nyelvű mű pedig már a „kis Róma” elnevezést is említette.
Vagyis az írónő ösztönösen ugyanahhoz a képhez jutott el, amelyet már a 19. században is társítottak Egerhez.
Véletlenül érkezett – aztán visszajött
A történet egyik legszebb részlete, hogy Erdős Renée eredetileg nem is Egerbe készült.
Lillafüredet akarta megnézni. Háromnapos autótúrája során azonban kétszer is útba ejtette Egert, és a város annyira magával ragadta, hogy hazament, összecsomagolt, majd visszatért.
„Egyszerre magához bűvölt” – írta.
Ezután már nem átutazóként szemlélte a várost. Bejárta a templomokat, a múzeumot, a várat és a kisebb utcákat, végigsétált az Eger-patak mellett, régi házakat figyelt, és próbálta megfejteni a város különleges hangulatát.
Egerben elsősorban az egységes történelmi városképet fedezte fel. A Bükk és a Mátra között fekvő várost a barokk „kőbe épített csodájának” nevezte, amelynek kialakításában évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszottak Eger püspökei és érsekei.
Dobó, Gárdonyi és az egri vár
Természetesen felkereste az egri várat is.
Járt a kazamatákban, megállt Dobó István síremlékénél, majd Gárdonyi Géza sírjánál. Különösen mély benyomást tett rá Gárdonyi háza és annak kertjéből a város látványa.
Innen tekintett végig Eger tornyain, kupoláin és a minareten, és ekkor – mint írta – egyszerre megértette, miért választotta Gárdonyi ezt a várost otthonául.
A házban két olyan reliefre is felfigyelt, amelyekről később külön írást tervezett: egy ókori görög áldozati jelenetre és egy pompeji éneklő kórust ábrázoló alkotásra. Ezeket Gárdonyi szellemi világának újabb, számára addig ismeretlen darabjaiként értelmezte.
A Bazilika Rómát idézte számára
Erdős Renée számára az egri Főszékesegyház különösen erős római emlékeket ébresztett.
A monumentális lépcsősort, a korinthoszi oszlopokat és a hatalmas homlokzatot látva úgy vélte, az építők előtt akár a római Szent Péter-bazilika nagyszerűsége is lebeghetett.
De nem csak a Bazilika ragadta meg.
A város templomairól szinte költői képet festett: angyalok, aranyozások, mozgalmas barokk oltárok, régi szobrok és a házak fülkéiben meghúzódó szentek alakjai jelentek meg előtte.
Egyetlen mondattal össze is foglalta benyomását:
„Eger excellence templom város.”
Majd hozzáteszi:
„Bevallom, hogy el vagyok bódulva tőle.”
Eger hajnalban – egy 1935-ös városkép
Talán az egész írás legszebb része az éjszakai és hajnali Egerről szól.
Erdős Renée szállodai szobájának ablakából figyelte a várost. Látta a Bazilika kupoláját és tornyait, a Líceum tömbjét, a Minorita templom kivilágított óráit és a ferences templom tornyait.
Éjszakánként felkelt, odaállt az ablakhoz, és megvárta a hajnalt.
A Minorita templom két világító óralapját két égő holdhoz hasonlította. Ott maradt, amíg a csillagok elhalványultak és a templomórák fénye kialudt.
Azt írta: ha tíz évig lakna Egerben, akkor is minden éjszaka ugyanezt tenné.
Ez talán az egyik legszebb, 20. századi irodalmi leírása Eger éjszakai látképének.
„Az egriek ezt talán titokban tartják” – felfedezte a fürdővárost
És ekkor következik az írás egyik legérdekesebb fordulata.
Erdős Renée meglepődve fedezte fel, hogy Eger nemcsak történelmi és egyházi város, hanem jelentős fürdőváros is.
Nem véletlenül.
Az egri langyos források első ismert írásos említése 1495-ből származik. A török korban Arnaut pasa meleg vizű ilidzsája 1610 és 1617 között épült, és a mai Török Fürdő nyolcszögletű medencéje is ezen a történelmi helyen található.
A modern fürdőélet pedig éppen Erdős Renée látogatása előtt néhány évvel kapott hatalmas lendületet.
1925-ben megépült a később Bárány uszodaként ismert városi versenyuszoda, amely korának egyik korszerű szabadtéri sportlétesítménye volt. A Termálfürdő az 1930-as évek elején nyitotta meg kapuit, és az új strand nagymedencéje 1933-ra készült el.
Vagyis amikor Erdős Renée 1935-ben megérkezett Egerbe, gyakorlatilag egy alig néhány éves, modern fürdőkomplexummal találkozott.
Korábbi összeállításunkban már részletesen bemutattuk, hogyan alakult ki az egri strand és milyen volt később az a fürdővilág, amelyhez egriek generációinak emlékei kötődnek: Amikor Eger nyaranta a strandon találkozott – ilyen volt az egri strandfürdő a 70-es és 80-as években. Egy másik korábbi cikkünkben pedig egészen 1920-ig mentünk vissza, amikor a mai 1-es medence helyén már működött a Férfi uszoda: 1920 áll a hátoldalán – egy különleges régi fotó nyomában az egri strandon.
„Egész Eger fürdik”
Az írónőt lenyűgözte, hogy a fürdőzés nem valamiféle különleges alkalom volt, hanem az egri élet része.
„Egész Eger fürdik.”
Arról is beszámolt, hogy az egriek télen is használják a meleg vizű szabadtéri medencéket. Először nem akarta elhinni a történeteket arról, hogy hóesés közben is emberek lubickolnak a gőzölgő vízben.
Az úszás kultúrája még jobban meglepte.
A medencénél egészen kis gyermekeket látott úszni, és ebből vezette le Eger úszósportjának erejét. Ez a megfigyelés azért érdekes, mert a város vizes sportjának infrastruktúrája ekkor már valóban komoly volt: a Bárány uszoda 1925 óta szolgálta az úszókat és vízilabdázókat.
Erdős Renée még egy 84 éves egri hölggyel is találkozott, aki állítása szerint a szeme láttára háromszor úszta át a nagymedencét.
Erre önironikusan csak ennyit írt:
„Életemben először sajnálom, hogy nem tudok úszni…”
A vendégszerető egrieket is megjegyezte
Nemcsak a város épületeiről és fürdőjéről írt elismerően.
Az egriek vendégszeretetét külön kiemelte. Ha útbaigazítást kért valakitől, tapasztalata szerint nem egyszerűen megmutatták az irányt: elkísérték, meséltek a helyről, szinte idegenvezetőként mutatták be saját városukat.
Erdős Renée ebből arra következtetett, mintha az egriek már akkor érezték volna, hogy városuknak komoly idegenforgalmi jövője lehet.
Kilencvenegy évvel később különösen érdekes olvasni ezt a mondatot.
Egy Eger, amely eltűnt – és mégis velünk maradt
Az 1935-ös Fürdőlevél azért értékes, mert nem száraz várostörténet. Egy kívülről érkező ember pillanatfelvétele Egerről.
Erdős Renée olyan várost látott, ahol hajnalban zöldséges- és fásszekerek haladtak az utcákon; ahol éjszaka a Minorita templom világító órája jelezte az időt; ahol a strand még újdonságnak számított; ahol Gárdonyi halála óta alig több mint egy évtized telt el; és ahol a város idegenforgalmi lehetőségeit éppen kezdték igazán felismerni.
De az írás olvasása közben meglepően sok minden ma is ismerős.
A Bazilika és a Líceum egymással szemben áll. A várból ma is templomtornyok és a város háztetői felé nézhetünk. A minaret továbbra is meghatározza Eger látképét. A Gárdonyi-ház kertjéből ma is különleges panoráma nyílik. Az Érsekkert mellett továbbra is ott van a fürdőnegyed, és Eger életét ma sem lehet elképzelni úszás és vízilabda nélkül.
Talán ezért működik Erdős Renée írása kilenc évtizeddel később is.
Nem egyszerűen azt mondta el, milyen volt Eger 1935-ben.
Azt próbálta megfejteni, miért lehet beleszeretni ebbe a városba.
A cikk végén pedig egy kedvesen önző vallomással búcsúzott. Dicsérte, hogy Egerben olcsón és szépen lehet élni, de rögtön meg is bánta, hogy ezt elárulta az olvasóknak. Attól tartott ugyanis, hogy ha túl sokan felfedezik a várost, következő nyáron már nem jut neki szállodai szoba – vagy kabin a strandon.
Erdős Renée ugyanis addigra már eldöntötte:
Egerbe minden évben vissza akar térni.
Források
Minden, ami Eger – kapcsolódó cikkek:
Amikor Eger nyaranta a strandon találkozott – ilyen volt az egri strandfürdő a 70-es és 80-as években
1920 áll a hátoldalán – egy különleges régi fotó nyomában az egri strandon
Korabeli és történeti források:
Színházi Élet – Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis, OSZK
Egri gyógyforrások – Eger város értéktári kiadványa
Török fürdő – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Egri Termálfürdő – történet és ismertető
Eger „magyar Athén” és „kis Róma” elnevezésének történeti háttere – Egri Főegyházmegyei Könyvtár
Fortepan – korabeli egri fényképek
Borítókép: Eger, Bárány uszoda, 1933. A nagy melegben az egriek már akkor is a medencék mellett kerestek felüdülést. Fotó: #11312