Van Heves vármegyében egy sziklafal, amely első pillantásra sokkal magasabb hegyvidéket idéz. Bükkszenterzsébet és Tarnalelesz között, a Vajdavár-vidék erdős dombjai fölött emelkedik a Nagy-kő: a 392 méteres homokkőorom hatalmas falaival, bronzkori emlékeivel és messzire nyíló panorámájával az észak-hevesi táj egyik legkülönlegesebb kirándulóhelye.
A Turista Magazin 2026. szeptember 12-én megjelent összeállítása hat olyan magyar kirándulóhelyet mutatott be, amelyeket a látványuk ellenére még mindig indokolatlanul kevesen ismernek. A válogatásban ott szerepel a Heves vármegyei Nagy-kő is – méghozzá nem véletlenül. A lap egyenesen „egy darabka Kárpátokként” mutatja be a Vajdavár-vidék különleges sziklaóriását.
80 méteres sziklafal az erdők fölött
A Nagy-kő 392 méter magasra emelkedik, déli–délkeleti oldalán pedig közel függőleges homokkőfal szakad le. A Turista Magazin adatai szerint a sziklafal helyenként 80 méter magas, és mintegy 250 méter hosszan húzódik.
Ez önmagában is szokatlan látvány Magyarországon.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága szerint a Nagy-kő az Erzsébeti-völgy északnyugati oldalának egyik mellékvölgyében található. A meredek homokkődomb mai formáját hosszú idő alatt a felszíni mállás és az erózió alakította ki. A sziklafalon jól megfigyelhetők a keményebb, jobban cementált homokkőrészek és a különböző rétegek.
Aki ismeri Istenmezeje híres Noé szőlőjét, annak nem teljesen ismeretlen ez a különleges kőzetvilág. A Vajdavár-vidék egyik meghatározó földtani sajátossága éppen a homokkő, amely egészen más tájképet teremt, mint a közeli Mátra vulkanikus hegyei vagy a Bükk mészkővidéke.
Erről korábban külön is írtunk:
Noé szőlője, geológiai csemege és kilátóhely – Minden, ami Eger
Egykori tenger emléke a hegyoldalban
A hatalmas sziklafal története több millió évre vezet vissza.
A térség jellegzetes homokköve egykori tengeri környezetben felhalmozódott üledékből alakult ki. Az időjárás, a víz és az erózió később fokozatosan lepusztította a kevésbé ellenálló rétegeket, miközben a keményebb homokkőtömegek megmaradtak.
Ennek az évmilliókon át tartó folyamatnak az egyik leglátványosabb eredménye a Nagy-kő.
Éppen ezért nemcsak szép kirándulóhely, hanem földtani bemutatóhely is.
Már a bronzkor embere is felfedezte
A Nagy-kő története azonban nem ér véget a földtannal.
A hegy tetején egykor erődített telep, illetve földvár állt, amelynek nyomai napjainkban is felismerhetők. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága a lelőhelyet a késő bronzkori Kyjatice-kultúra erődített telepei közé sorolja; ezt a kultúrát az i. e. 12–7. század közötti időszakhoz kötik.
Vagyis több mint kétezer évvel azelőtt, hogy a mai turisták panorámáért kapaszkodtak volna fel ide, már emberek választották lakó- és védelmi helyül ezt a természetes magaslatot.
A környék régészeti érdekességei ráadásul nem korlátozódnak a Nagy-kőre. A tanösvény útvonala érinti a Köbölvár kettős sáncának környezetét is.
Panoráma, amelyért érdemes megdolgozni
A Nagy-kő tetejéről az Északi-középhegység meglepően nagy része belátható. Tiszta időben feltűnik a Mátra tömbje, a Bükk, a Karancs, miközben közvetlenül alattunk a Vajdavár-vidék erdős gerincei hullámoznak.
A hely hangulata éppen azért különleges, mert nincs körülötte kiépített turistaközpont. Nincs kilátótorony, amelyből meg kellene keresnünk a tájat: maga a szikla a kilátó.
Ez azonban fokozott óvatosságot is kíván.
A sziklapárkányon nincs mindenütt korlát, a homokkő pedig különösen nedves időben csúszóssá válhat. A perem közelében ezért nem érdemes a látvány kedvéért kockáztatni. A Turista Magazin is külön felhívja erre a figyelmet.
Nagy-kői tanösvény – két falut köt össze
A terület a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzethez tartozik, és szabadon látogatható. A Nagy-kőt és környezetét tanösvény mutatja be.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága 2010-ben alakította ki a Nagy-kői tanösvényt. A hivatalos ismertető szerint az útvonal Tarnaleleszről indul, végighalad a Mocsolyás-völgy oldalában, felkapaszkodik a Buknásza gerincére, majd eléri a Nagy-kő 392 méteres csúcsát. Innen a Kő-völgyön és az Erzsébeti-völgyön át Bükkszenterzsébet felé folytatódik.
Az út során öt témával találkozhatunk: a gyepekkel, a Nagy-kő állatvilágával, a bronzkori teleppel, az erdők változásával és a térség földtani értékeivel.
A BNPI jelenlegi tanösvény-nyilvántartása a Tarnalelesz–Bükkszenterzsébet útvonalat 7,8 kilométeres, körülbelül háromórás túraként tünteti fel.
Ha viszont csak a Nagy-kő a cél, Bükkszenterzsébetről a PT jelzésen körülbelül 3,7 kilométer, Tarnaleleszről pedig mintegy 4 kilométer alatt érhető el. A jelzések helyenként ritkák, ezért offline turistatérkép vagy a Természetjáró alkalmazás használata ajánlott.
Már korábban is felfedeztük a Nagy-kőt
A Nagy-kő nem először szerepel a Minden, ami Eger oldalán. 2025 júniusában már részletesen bemutattuk ezt a kevéssé ismert homokkőóriást, akkor éppen arra hívtuk fel a figyelmet, milyen különös, hogy egy ilyen látványos természeti képződmény még a rendszeresen túrázók körében sem tartozik a legismertebb célpontok közé.
Egy ismeretlen ikon, a Nagy-kő felfedezése – Minden, ami Eger
Azóta sem lett belőle zsúfolt turistalátványosság – és talán éppen ez az egyik legnagyobb értéke.
A Nagy-kő olyan hely, ahol még valóban a tájé a főszerep. Erdő, homokkő, csend, néhány ösvény és az ember előtt megnyíló észak-magyarországi panoráma vár odafent.
Nem kell mindig messzire utazni a látványos hegyvidéki élményekért. Heves vármegye északi szélén ott áll egy 80 méteres sziklafal, amely mellett nehéz úgy elmenni, hogy az ember ne gondolja: erről a helyről sokkal többen is tudhatnának.
Kapcsolódó cikkek
Egy ismeretlen ikon, a Nagy-kő felfedezése
Noé szőlője, geológiai csemege és kilátóhely
Erdőkövesd – a Tarna menti palóc falu, ahol évezredek története rejtőzik a föld alatt
Források
Turista Magazin – Hat különleges magyar kirándulóhely, amit indokolatlanul kevesen ismernek
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Bükkszenterzsébet, Nagy-kő
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Nagy-kői tanösvény
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – tanösvények
Borítókép: A Nagy-kő hatalmas homokkőfala Bükkszenterzsébet és Tarnalelesz között, a Vajdavár-vidék egyik leglátványosabb, mégis kevéssé ismert természeti értéke. Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ