Bélapátfalva nevéről egy mosolyt fakasztó történet is fennmaradt: eszerint még az egereknek is közük volt a település elnevezéséhez. A valóság természetesen más, de legalább ennyire érdekes. A Bükk lábánál fekvő város neve évszázadok történetét őrzi, és szorosan összekapcsolódik a Bél nemzetséggel, valamint a híres ciszterci apátsággal.
Bélapátfalva Egerből indulva alig egy rövid utazásra található, a Bükk egyik legjellegzetesebb hegye, a Bél-kő lábánál. A település nevét szinte mindenki ismeri a környéken, de vajon honnan ered a különös hangzású Bélapátfalva elnevezés?
Erre létezik egy igazán szórakoztató válasz is.
„A lapát megvan, B lapát falva!”
Az Élményséták Egerben története egy régi nyelvi tréfát idéz fel.
A történet szerint valamikor Eger közelében élt egy pék, akinek két hatalmas péklapátja volt. Az egyiket „A” lapátnak, a másikat „B” lapátnak nevezte.
Egy napon a péknek Egerbe kellett mennie, ezért a két értékes lapátot a feleségére bízta. Mire azonban hazaért, baj történt: az egerek megették – vagy legalábbis alaposan megrágták – a B lapátot.
A feleség sokáig törte a fejét, hogyan mondja el férjének a történteket. Végül így fogalmazott:
„A lapát megvan, B lapát falva!”
És a tréfa szerint ebből lett később: Bélapátfalva.
Szép történet – csak éppen nem valódi néveredet. Sokkal inkább olyan játékos népetimológia, amelyben az ember egy már létező, számára nehezen értelmezhető földrajzi nevet próbál ismert szavak segítségével megmagyarázni.
De honnan származik valójában Bélapátfalva neve?
A történeti források szerint a magyarázatot évszázadokkal korábban kell keresnünk.
Bélapátfalva önkormányzatának történeti összefoglalója szerint a település a vidéken birtokos Bél nemzetségtől kapta nevének első részét. A középkori oklevelekben a XIII. századtól Bel, Beel és Beyle alakokkal találkozhatunk.
A környéken a Bél nemzetség jelentős birtokokkal rendelkezett. A történeti-néprajzi kutatások szerint az Eger-patak forrásvidékének korai településhálózata is szorosan kapcsolódott ehhez a nemzetséghez.
A név második felének története pedig az apátsághoz vezet.
1232 – megszületik a bélháromkúti apátság
II. Kilit egri püspök 1232. május 16-án alapította meg a Boldogságos Szűz tiszteletére a ciszterci apátságot a Bél-kő lábánál. A kolostor a pilisi ciszterci monostor filiájaként jött létre.
A középkorban az apátságot Bélháromkútnak is nevezték. A név nem véletlen: a környék karsztforrásokban gazdag, és a település önkormányzatának ismertetője szerint az apátságot 1240-ben Három-kút, később Bélháromkút néven is említették.
A ciszterciek számára a víz különösen fontos volt. A szerzetesek gazdálkodtak, kerteket műveltek, és a közeli források vizét égetett agyagcsövekből kialakított vezetéken még a monostorba is bevezették.
Az „apát faluja”
A település elnevezésének kialakulásában döntő szerepet játszott maga az apátság.
Egy 1330-as oklevél már lényegében az apát falujaként utal a településre, 1415-től pedig az Apátfalva névalak is megjelenik a forrásokban.
Így a név két történeti elem találkozásából érthető meg:
Bél + Apátfalva → Bélapátfalva.
Az első rész tehát a környék egykori birtokos nemzetségének emlékét őrzi, míg az „Apátfalva” az itt működő ciszterci apátságra és annak birtokára utal.
Bélapátfalva története szorosan kötődik Egerhez
A település történetében Eger újra és újra megjelenik.
Az apátságot eleve II. Kilit egri püspök alapította. 1495-ben Verebélyi apát az apátság jövedelmeit Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át, és ettől kezdve a birtokok története hosszú időre összekapcsolódott az egri püspökséggel. A XVIII. század elején pedig az apátság birtokai az egri papnevelő intézethez kerültek; ez a kapcsolat egészen 1945-ig fennállt.
Bélapátfalva és Eger között tehát nem csupán földrajzi közelségről beszélhetünk: a két települést évszázadokon át egyházi, gazdasági és kulturális kapcsolatok is összekötötték.
A Bél-kő ma is őrzi a régi nevet
A település fölé magasodó Bél-kő ma Bélapátfalva egyik legfontosabb jelképe.
A Bükk jellegzetes mészkőhegye hosszú időn keresztül a cementgyártás alapanyagát biztosította, a bányászat pedig alaposan átalakította az eredeti hegyformát. A Bél-kő neve azonban – akárcsak Bélapátfalváé – tovább őrzi a vidék régi történetének emlékét.
A település legismertebb műemléke pedig ma is az 1232-ben alapított bélapátfalvai ciszterci apátsági templom, amely Magyarország középkori építészetének különleges emléke. Az évszázadok során többször átépítették és helyreállították, de középkori karakterének jelentős részét máig megőrizte.
És akkor mi lett az egerekkel?
Ők természetesen ártatlanok.
Bélapátfalva nevét nem egy szerencsétlenül járt pék B lapátjának elfogyasztásával adták a településnek. A történet azonban remek példája annak, hogyan születnek a földrajzi nevekhez kapcsolódó tréfás magyarázatok.
Ráadásul van benne valami különösen szerethető: Egerből indul a pék, egerek eszik meg a lapátot, a történet végén pedig megszületik Bélapátfalva neve.
A valódi történet ennél jóval régebbre, az Árpád-korba vezet bennünket. A Bél nemzetség, II. Kilit egri püspök, a ciszterci szerzetesek és az apátság együtt formálták azt a történelmi környezetet, amelyből a mai Bélapátfalva neve kialakult.
És talán éppen ettől jó a régi tréfa: mosolyoghatunk rajta, miközben mögötte felfedezhetjük Heves vármegye közel nyolcszáz éves történetének egy darabját.
Kapcsolódó tartalom a Minden, ami Eger oldalról
Az Eger-patak történetéről és nevének eredetéről korábban már részletesen írtunk. A patak vízrendszere Bélapátfalva térségét is érinti, így földrajzilag is összeköti Egert a Bükk északi előterével:
Eger-patak – Nevének eredete, elnevezései és forrása | Minden, ami Eger
Források
Élményséták Egerben – Hogyan adtak nevet az egerek Bélapátfalvának?
Bélapátfalva Város Önkormányzata – A Bélapátfalvai Ciszterci Apátság története
Bélapátfalva Város Önkormányzata – Bélapátfalva forrásai
Bélapátfalva Város Önkormányzata – Helyi Esélyegyenlőségi Program, településtörténeti összefoglaló
Magyar Katolikus Lexikon – Bélapátfalva
Bélkő – A térség és a Bél-kő története
Borítókép. Bélapátfalva látképe a Bél-kőről – a település fölött évszázadok története és a Bükk különleges tája találkozik. Fotó: Vasas Zoltán