A Cserhát patakjaiban már mesterségesen kialakított apró vízmélyedések jelentik az utolsó menedéket a folyami rákok számára. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság friss beszámolója azonban jóval többről szól egyetlen faj megmentésénél: ugyanaz a folyamat Heves vármegye vízfolyásain is egyre látványosabb. A Bükk és a Mátra patakjai közül több részben vagy teljesen kiszáradt az idei nyáron.
A fél évszázaddal ezelőtt még sokfelé előforduló folyami rák (Astacus astacus) napjainkra a kihalás szélére került a Cserhátban. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szeptember 8-án közzétett beszámolója szerint az utóbbi években már mindössze négy cserháti patakból ismerték a faj megmaradt állományait. Helyzetüket a medrek átalakítása, a vízszennyezés és vélhetően a rákpestis is nehezítette, 2026 nyarán azonban újabb súlyos veszély jelent meg: elfogyott a víz a patakokból.
Apró pocsolyák maradtak az egykor állandó vizű patakokban
A nemzeti park júliusi ellenőrzései során azt tapasztalta, hogy valamennyi vizsgált, korábban állandó vizű cserháti patak részben kiszáradt. Sok helyen már csak a meder mélyebb pontjain megmaradó apró vízterek biztosítottak menedéket a halaknak, kétéltűeknek és gerinctelen állatoknak.
A természetvédelmi szakemberek ezért mentőakcióba kezdtek. A kiszáradó szakaszokon rekedt állatokat a még vizet tartó mélyedésekbe helyezték át, ám a hőség előrehaladtával ezek közül is egyre több eltűnt.
Különösen súlyos helyzet alakult ki a Garábi-patakon és a kozárdi Mérges-patakon, ahol folyami rákok is élnek. A Garábi-patakban nyolc, a Mérges-patakban hat mesterséges medermélyedést alakítottak ki. A megoldás működött: a rákok elfoglalták ezeket az apró menedékeket, és a beszámoló készítésekor már mintegy másfél hónapja életben maradtak bennük.
Heves vármegyében sem távoli probléma
Bár a most bemutatott mentés a Cserhátban történt, Heves vármegye vízfolyásain nagyon hasonló folyamatok zajlanak.
Az idei nyár során a Bükk és a Mátra térségében is rendkívül súlyossá vált a csapadékhiány. A térségben többek között a Tarna, a Kövicses-patak, a Laskó és az Eger-patak felső szakasza is a kiszáradással küzdött. A BNPI korábbi helyzetértékelése szerint a kis és közepes vízfolyások jelentős része mára legalább időszakosan víz nélkül marad.
Eger szempontjából különösen figyelemre méltó az Eger-patak helyzete. A vízfolyás a Bükkből érkezik a városba: vizének jelentős része Bükkszentmárton, Bekölce és Balaton térségéből származik, fontos táplálója a Mónosbéli-forráscsoport. Szarvaskő után halad Eger felé, Felnémetnél pedig a Tárkányi-patak csatlakozik hozzá. A Bükk több kisebb patakja természetes adottságai miatt is időszakos, a tartós csapadékhiány azonban tovább növeli a kiszáradás veszélyét.
A vízügyi tervek szintén szoros kapcsolatot mutatnak Heves vármegyével: az Eger-, a Laskó- és a Csincse-patak vízrendszere a Bükk déli oldaláról az Alföld irányába vezeti a vizet, majd végül a Kiskörei-víztározó, vagyis a Tisza-tó térségéhez kapcsolódik.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy „nincs víz a patakban”
A kiszáradás ökológiai következménye ennél sokkal súlyosabb. Ha egy vízfolyás hosszabb szakaszon teljesen eltűnik, megszakad az élőhelyek közötti kapcsolat. A vízi állatok nem tudnak biztonságosabb szakaszokra húzódni, és ha egész vízrendszerek száradnak ki, később az újra megjelenő vízbe sincs feltétlenül honnan visszatelepülniük.
Ezért fontosak a Cserhátban most kialakított kis menedékhelyek is. Néhány négyzetméternyi megmaradó víz adott esetben egy teljes helyi állomány túlélését jelentheti.
A BNPI ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ilyen gyors beavatkozások önmagukban nem jelenthetnek hosszú távú megoldást. Ehhez táji léptékű vízmegtartásra, a vízfolyások természetesebb állapotának helyreállítására és a patakparti növényzet megőrzésére van szükség. A part menti fák árnyéka mérsékli a víz felmelegedését és párolgását, a természetes meder mélyebb részei pedig száraz időszakban is tovább őrizhetik a vizet.
A Cserhát folyami rákjainak története így Heves vármegye számára is figyelmeztetés. Ami ma egy apró cserháti patakban történik, annak jeleit már a Mátrában, a Bükkben és az Eger környéki vízfolyásokon is látni lehet.
Források
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Kiszáradó patakok és a folyami rák menedékei a Cserhátban
Vízügy – Operatív Vízhiány Értékelő és Előrejelző Rendszer
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – a Bükk vízfolyásainak földrajzi ismertetése
Vízügyi tervezés – Bükk és Borsodi-mezőség vízgyűjtő alegység
Borítókép:
A kiszáradó patakmedrek mélyebb, árnyékos részein megmaradó vízfoltok létfontosságú menedéket jelenthetnek a vízi élővilág számára. Fotó: Harmos Krisztián / Bükki Nemzeti Park Igazgatóság