Nemcsak a magas színvonalú orvosi ellátást, hanem az egri kórház dolgozóinak együttérzését, figyelmét és emberi hozzáállását is külön megköszönte az Egri Lengyel Önkormányzat elnöke. A levél a tragikus M3-as buszbaleset után Egerben ápolt lengyel sérültek és családtagjaik nevében született.
A 2026. augusztus 16-án, az M3-as autópályán, Mezőkeresztes közelében történt lengyel busztragédia után Eger is fontos szerepet vállalt a sérültek ellátásában. A súlyos balesetet követően tizenegy sérültet láttak el a Heves Vármegyei Markhot Ferenc Kórházban, közülük tízen kórházi kezelésre szorultak. A betegek a traumatológiai, az ortopédiai és az intenzív osztályra kerültek.
A tragédia utáni napokban nemcsak az orvosok és ápolók dolgoztak megfeszített erővel. Bekapcsolódott a segítségnyújtásba az egri lengyel közösség is: tolmácsoltak, segítették a betegek és az egészségügyi személyzet közötti kommunikációt, valamint támogatták a sérülteket és hozzátartozóikat.
„Hálás köszönet mindenkinek, aki a bajban is emberséggel segített”
A történet most egy különösen szép gesztussal folytatódott.
A Heves Vármegyei Markhot Ferenc Kórház szeptember 4-én tette közzé az Egri Lengyel Önkormányzat elnökének, Stanczak Lukasz Piotrnak szeptember 3-án kelt levelét, amelyet dr. Stankovics Éva igazgató asszonynak címzett.
A levélben a lengyel sérültek és családtagjaik nevében mond köszönetet mindazért a segítségért, gondoskodásért és áldozatos munkáért, amelyet az egri kórház dolgozói a tragédiát követő rendkívül nehéz időszakban végeztek.
Külön megemlíti a betegfogadásban és sürgősségi ellátásban közreműködőket, valamint a traumatológiai, intenzív terápiás és kardiológiai osztály orvosait, ápolóit és valamennyi egészségügyi dolgozóját.
A köszönet azonban nem kizárólag a szakmai munkának szól.
Egy ölelés, amelyhez nem kellett közös nyelv
A levél talán legmeghatóbb része egy apró, mégis rendkívül emberi pillanatot örökít meg.
Stanczak Lukasz Piotr felidézi, hogy szemtanúja volt annak, amikor az egyik lengyel sérült asszony – aki a balesetben elveszítette a férjét – teljesen összeroppant. Fényképeket mutatott egy ápolónőnek arról a zarándoklatról, amelyről éppen hazafelé tartottak.
Az ápolónő nem beszélt lengyelül.
Mégis pontosan tudta, mire van szükség.
Megölelte, megsimogatta, és magyarul próbálta vigasztalni.
Nem értették egymás szavait, de megértették egymás érzéseit.
A levél írója szerint ez volt az egész segítségnyújtás egyik legmeghatóbb és legmélyebben megérintő pillanata. Olyan jelenet, amely arra emlékeztet, hogy az egészségügyben a szakmai tudás mellett milyen hatalmas jelentősége lehet az együttérzésnek és az egyszerű emberi közelségnek is.
Fokozatosan térhettek haza a sérültek
A balesetet követő napokban megkezdődött az Egerben ápolt lengyel betegek hazaszállításának megszervezése. Augusztus 19-én újabb három lengyel sérült hagyhatta el a Markhot Ferenc Kórházat, miközben a legsúlyosabb állapotú betegek kezelése tovább folytatódott.
Szeptember 2-án aztán jó hír érkezett: az utolsó Egerben kezelt sérült is hazatérhetett Lengyelországba, és otthon folytathatta felépülését.
Ezzel az egri kórház számára lezárult a tragédia sérültjeinek több mint két héten át tartó közvetlen kezelése.
Az egri lengyel közösség már korábban is köszönetet mondott
Nem ez volt az első alkalom, amikor a lengyel közösség nyilvánosan kifejezte háláját.
Augusztus 20-án már beszámoltak arról, milyen nagy segítséget jelentett a sérülteknek az egri ellátás és a helyi összefogás. Akkor még két beteget kezeltek az egri intézményben.
A mostani, hivatalos köszönőlevél azonban már egy lezárult történet után érkezett – akkor, amikor valamennyi Egerben ápolt lengyel sérült elhagyhatta a kórházat.
Korábban a Minden, ami Eger blogon
A Minden, ami Eger oldalán többször foglalkoztunk már a Markhot Ferenc Kórházzal és környezetével. Egy korábbi várostörténeti sétánkban azt is felidéztük, hogy Eger gyógyításának hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza: az egykori irgalmasrendi kórházban Markhot Ferenc vezetésével 1769-ben indult el a rendszeres magyar orvosképzés, a Schola Medicinalis Agriensis.
Séta a város szívében – korábbi cikkünk a Minden, ami Eger blogon
A mostani történet egészen más korszakból származik, mégis ugyanahhoz a helyhez kötődik: ahhoz az egri intézményhez, ahol ezúttal egy váratlan tragédia sérültjeinek kellett egyik pillanatról a másikra segítséget nyújtani.
Amikor az emberségnek nincs szüksége tolmácsra
Egy ilyen tragédiának természetesen nincs szép oldala. Vannak azonban olyan emberi történetek, amelyek a legnehezebb helyzetekben is megmutatják, mire képes az összefogás.
Orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók, tolmácsok, önkéntesek és az egri lengyel közösség tagjai dolgoztak azért, hogy az idegen országban bajba került emberek ne maradjanak egyedül.
Talán ezért marad meg különösen sokáig annak az ápolónőnek a története is, aki egyetlen lengyel szót sem értett – mégis pontosan értette, mit érez a vele szemben álló asszony.
Van, amikor az emberséghez valóban nem kell közös nyelv.
Források
Heves Vármegyei Markhot Ferenc Kórház – hivatalos Facebook-oldal
HEOL – Hazatérhetett az M3-as buszbaleset utolsó Egerben ápolt sérültje
HEOL – Az egri lengyel közösség is segítette a buszbaleset sérültjeit
HEOL – Megható köszönet érkezett a lengyel sérültek nevében
HEOL – Három lengyel zarándok hagyta el az egri kórházat
EgerHírek – Tizenegy sérültet láttak el Egerben a buszbaleset után