Eger történelmi belvárosának egyik legkülönlegesebb utcája a Dobó István utca, amely a Dobó teret köti össze a várhoz vezető Tinódi Sebestyén térrel. A néhány száz méteres útszakaszon évszázadok emlékei sorakoznak egymás mellett. Barokk polgárházak, díszes kapuk, régi udvarok és egykori mesterek lakóhelyei idézik fel azt az Egert, amelyben még szabók, szűcsök, könyvkötők, cipészek, kőművesek és kereskedők népesítették be a vár alatti utcát.
A ma elsősorban sétálóutcaként ismert Dobó István utca valójában Eger egyik legértékesebb történelmi épületegyüttese. Házainak jelentős része a 18. században épült, de az utca kialakulása ennél jóval korábbi időkre vezethető vissza.
Török utca, Váralja utca, Német utca – egy utca három történelmi neve
A középkorban a vár védhetősége miatt a közvetlenül alatta fekvő területek egy részét beépítetlenül hagyták. A későbbi utca fejlődése szorosan összefüggött a vár katonai szerepének változásával és Eger polgárvárossá alakulásával.
A török uralom végén Török utcának nevezték, a 18. században pedig Váralja utcaként emlegették. Ez az elnevezés pontosan kifejezte földrajzi helyzetét.
A polgárosodó Egerben később Német utcaként is ismerték, mivel a környéken jelentős számban éltek német származású iparosok és kereskedők. A házak történetéből azonban az is kiderül, hogy nem kizárólag német mesterek lakták: rác kereskedők, magyar kézművesek, orvosok és különböző foglalkozású polgárok egyaránt otthonra találtak itt.
Az utca mai neve Dobó Istvánnak, az 1552-es várvédelem legendás kapitányának állít emléket.
Dobó utca 1. – Utl–Keresztény-ház
Az utca egyik legrégebbi emlékeket őrző épülete az Utl–Keresztény-ház. A helyi hagyomány szerint már a török korban is állhatott itt lakóház, a dokumentált építéstörténet azonban a 18. századba vezet.
Az emeletes lakóház 1772-ben épült. Korábban Holl Tamás szabómester tulajdonában volt az ingatlan, majd Utl Antal rostacsináló vásárolta meg.
A rostacsinálás mára szinte teljesen eltűnt mesterség. A rosták a mezőgazdasági termények tisztításához, osztályozásához nélkülözhetetlen eszközök voltak, így készítőik fontos szerepet töltöttek be a városi és falusi gazdaságban.
A házban később több nemzedéken át szűcsmesterek éltek. Az ingatlan 1877-ben Keresztény Imre tulajdonába került, családja pedig 1935-ig birtokolta.
Dobó utca 3. – Utl–Nagyfejeő-ház
A barokk polgárház helyén korábban Hofner Antal puskacsináló ingatlana állt. A ma ismert épületet Utl Antal építtette 1773-ban, feltehetően az idősebb Zwenger József egri kőművesmester közreműködésével.
A ház tulajdonosainak névsora Eger egykori polgári társadalmának érdekes keresztmetszetét adja. Czepetz József városi szenátor, Jalomitsek Ferenc sebészorvos, majd Nagyfejeő Mihály városi sebész is birtokolta.
A 20. század első felében az épület az izraelita hitközség tulajdonába került, majd 1952-ben államosították.
A ház története jól példázza, hogy az utca nem csupán iparosok lakóhelye volt, hanem a város közéletében és egészségügyében szerepet vállaló polgároké is.
Dobó utca 5. – Valner-ház
A késő barokk Valner-ház története a 18. század közepéig követhető vissza. Az L alaprajzú épület 1754-ben Valner József kőművesmester tulajdonában állt.
A későbbi évtizedekben festők, kalaposok és más iparoscsaládok birtokolták. Az ingatlan 1777-ben Reimann Frigyes festőtől a Stolcz családhoz került.
A 19. század végén már egy orvos neve kapcsolódott hozzá: 1887-ben Hibay György vásárolta meg. Örökösei az államosításig megtartották.
Az épület különösen értékes részlete az udvari homlokzat, amelynek eredete a 18. század közepére vezethető vissza. Kapuzata a század végének építészeti világát idézi.
Dobó utca 10. – Paplanos–Najman-ház
Az utca egyik legérdekesebb építészeti emléke a Paplanos–Najman-ház, amelynek kapuzatán az 1708-as évszám olvasható.
A ház már 1711-ben Paplanos Péter paplankészítő tulajdonában volt. A paplankészítés ekkoriban önálló és keresett mesterségnek számított, hiszen a háztartások textíliáinak jelentős részét kézművesek állították elő.
Az ingatlant 1795-ben Najman József bodnármester vásárolta meg, aki 1798-ban jelentős átalakításokat végeztetett.
Voit Pál művészettörténész felvetette, hogy a kapu zárókövén eredetileg az 1798-as évszám szerepelhetett, amelyet később átvéstek. Ezért az 1708-as felirat önmagában nem tekinthető az egész ma látható épület biztos építési dátumának.
A befelé U alakú, emeletes polgárház ma is az utca értékes műemlékei közé tartozik.
Dobó utca 11. – Duzi-ház
A Duzi-ház története a 18. századi egri kereskedővilágot idézi.
Az ingatlant 1771-ben Duzi Demeter rác kereskedő vásárolta meg, és a következő évben építtette fel a ma ismert ház elődjét. Az építkezést feltehetően az idősebb Zwenger József irányította.
A szépen faragott, rokokó stílusú kocsikapu zárókövén az 1772-es évszám olvasható.
Az épület emelete a 19. században készült el. Korábbi tulajdonosai között több rác kereskedő szerepelt, ami Eger egykori soknemzetiségű kereskedelmi életére is emlékeztet.
A 20. században Kalmár Gáspár mézeskalácsos, majd 1936-tól Besznyák István orvos birtokolta.
A ház az önkormányzati műemlékjegyzékben is szerepel.
Dobó utca 18. – Wittmann-ház
A Wittmann-ház egyszerűbb barokk lakóépületként keletkezett, de a 19. században jelentősen átalakították.
Hat emeleti ablakának neoreneszánsz kialakítása már ebből a későbbi korszakból származik.
A 18. század közepén Prószik Antal üvegesmester tulajdonában állt. Özvegye később Wittmann János képíróhoz ment feleségül, innen ered a ház elnevezése.
Az épületben később bádogosok, szűcsök és más iparosok éltek.
A Wittmann-ház jó példája annak, hogyan alakultak át az egri barokk polgárházak a 19. század építészeti ízlésének megfelelően, miközben korábbi szerkezetük egyes részei tovább éltek.
Dobó utca 21. – Droschel-ház
A Droschel-ház 1798-ban épült korai klasszicista stílusban.
Építője Francz József püspöki építőmester volt, megrendelője pedig Droschel, más írásmóddal Trossel Tóbiás cipészmester.
Érdekesség, hogy a későbbi tulajdonosok között is több cipész szerepelt. A ház tehát hosszabb időn keresztül ugyanahhoz a mesterséghez kötődött.
Az épület története arra is emlékeztet, hogy az egri kézművesek nem feltétlenül szerény házakban éltek. A sikeres mesterek jelentős vagyonnal rendelkezhettek, és igényes polgárházakat építtethettek maguknak.
Dobó utca 22. – Schauffler-ház
A klasszicista megjelenésű emeletes ház már 1755-ben Schauffler József pallér tulajdonában volt.
Schauffler neve az egri építészettörténetben különösen figyelemre méltó, mivel a Minorita templom kupolájának tervezéséhez is kapcsolódik.
A ház így nemcsak egy régi polgári lakóépület, hanem egy olyan mester emlékét is őrzi, aki Eger barokk városképének kialakításában vállalt szerepet.
A Dobó utca épületeit szemlélve érdemes arra is gondolni, hogy a város nagy templomain, palotáin és középületein dolgozó mesterek közül többen éppen ezekben az utcákban éltek.
Dobó utca 24. – Fraindentaller-ház
A Fraindentaller-ház egyik jellegzetessége, hogy emeletes homlokzata követi az utca enyhe hajlását.
A késő barokk épület 1807-ben készült el. Építtetője Fraindentaller Anna volt, egy egri szűcsmester felesége.
A ház különleges példája annak, hogyan alkalmazkodtak az építkezések a középkori eredetű utcahálózathoz. A szabálytalan vonalvezetés nem akadályozta meg az igényes homlokzatok kialakítását.
Az épület ma is műemléki védelem alatt áll.
Dobó utca 26. – A legendás Nagy Liter-ház
Az utca talán egyik legérdekesebb vendéglátóipari emléke a Nagy Liter-ház.
A Dobó tér felé néző épület már 1765-ben fogadóként működött. Tulajdonosa ekkor Izmir György kávés volt.
A későbbiekben fésűkészítők és szűcsök lakták, majd 1843-tól ismét kocsmárosok birtokába került.
A Nagy Literhez címzett vendéglő még az 1950-es években is működött az épületben.
Eger borvárosi múltjának különleges emléke ez a ház. A város vendéglői, fogadói és kocsmái évszázadokon át fontos találkozóhelyek voltak, ahol kereskedők, mesterek, utazók és helybeliek fordultak meg.
Az önkormányzati építészeti értékvizsgálat szerint az épület 1765 előtt készült, a 19. század elején átépítették, majd az 1980-as években felújították.
Kevésbé ismert érdekesség, hogy a telek déli oldalán egykor gyalogösvény vezetett a vár Varkocs-kapujához.
Ez a régi közlekedési kapcsolat ma már nem a hajdani formájában létezik, de jól mutatja, milyen szoros kapcsolatban állt a vár és az alatta fekvő városrész.
Dobó utca 28. – Zelenka-ház
A késő barokk Zelenka-ház 1780 körül épült. Korai tulajdonosa Hornyacsek Pál szűrszabó volt.
A ház később egy Egerbe települt könyvkötőmester révén vált ismertté.
Zelenka János Csehországból érkezett a városba 1788 táján, az ingatlant pedig 1798-ban vásárolta meg.
Halála után özvegye folytatta a könyvkötőmesterséget, egészen 1851-ig.
Ez különösen érdekes részlet, mert arra utal, hogy a családi kézműves vállalkozások működtetésében a nőknek is fontos szerepük volt.
Az épületben 1845-ben Kupfer Jakab könyvkötő bérelt helyiséget.
Az Egri Lokálpatrióta Egylet helytörténeti kiadványa egy későbbi érdekességet is megőrzött: az 1930-as években itt dolgozott Vályi István egri cipészmester, aki minőségi ortopéd cipőket is készített.
A ház így a könyvkötészet és a cipészipar helyi történetének egyaránt emlékhelye.
Dobó utca 29. – Az eltűnt Lipóczy–Szarvas-ház
Nem minden régi épület élte túl a 20. század városátalakításait.
A Dobó utca 29. szám alatt egykor a Lipóczy–Szarvas-ház állt, amely barokk lakóépület volt.
A Heves megye műemlékeit feldolgozó szakemberek még láthatták és dokumentálhatták, ám 1965-ben törölték a műemlékjegyzékből.
Az épületet lebontották, helyén 1966-ban társasház épült.
A történet az egri műemlékvédelem egyik tanulságos fejezete. Miközben az utca számos barokk háza fennmaradt, egyes épületek végleg eltűntek, és csak fényképek, felmérések, régi leírások őrzik emléküket.
A Dobó utca kevésbé ismert háborús története
Az utca történetének különleges fejezete a második világháború idejére vezethető vissza.
Az Egri Lokálpatrióta Egylet kutatásai szerint a Dobó utca 30. szám alatt alakították ki a városi légoltalmi rendszer egyik fontos központját.
A pincék mélyen a vár alá nyúltak, fölöttük mintegy 16 méter vastag kőzetréteg biztosított védelmet.
A helyiségekben a légoltalmi parancsnokság kapott helyet, és további mintegy 150 ember számára is kialakítottak férőhelyet.
Az épülethez a város légoltalmi riasztórendszerének egyik szirénája is kapcsolódott.
A ma békés, turistákkal és sétálókkal teli utca tehát egykor Eger háborús védekezésének is fontos helyszíne volt.
A régi Dobó utca Erky-Nagy Tibor fényképein
A Dobó utca múltjának megismerésében különösen értékesek a régi városfotók.
Erky-Nagy Tibor 1966-ban készült felvétele az utca egy korábbi állapotát örökítette meg. A fénykép nemcsak az épületek akkori megjelenését mutatja, hanem a városrész hangulatát is megőrizte.
Az 1960-as évek Egerében még egészen más volt a történelmi belváros közlekedése és mindennapi élete. A későbbi gyalogosközpontú átalakítások, felújítások és turisztikai fejlesztések jelentősen megváltoztatták az utcaképet.
A fényképek összehasonlítása azért is érdekes, mert megmutatja, mely homlokzatok maradtak fenn, mely épületek változtak meg, és hol jelentek meg új beépítések.
A Dobó utca 2026-ban – élő műemlékegyüttes
A Dobó István utca napjainkban Eger egyik legismertebb belvárosi sétálóutcája. Vendéglátóhelyek, üzletek és történelmi épületek sorakoznak egymás mellett, miközben az utca továbbra is a Dobó tér és a vár közötti egyik legfontosabb gyalogos kapcsolat.
Az épületek jelentős része ma is műemléki védelem alatt áll. Az önkormányzati műemlékjegyzék többek között a Valner-, Paplanos–Najman-, Duzi-, Wittmann-, Droschel-, Fraindentaller- és Zelenka-házat, valamint a Nagy Liter egykori fogadóját is nyilvántartja.
A műemléki érték azonban nem kizárólag a homlokzatokban rejlik.
A régi boltozatok, udvari szárnyak, kapualjak és telekhatárok olyan építészeti részleteket őriznek, amelyekből Eger egykori városszerkezete is megismerhető.
A Minden, ami Eger blogon korábban több alkalommal is foglalkoztunk a Dobó utca történetével. A 2020-ban megjelent összeállítás már bemutatta a nevezetes polgárházakat, a 2022-es írás részletesen ismertette az egykori tulajdonosokat, a 2026 márciusában és októberében közölt cikkek pedig újabb helytörténeti részletekkel egészítették ki az utca történetét.
Az Egri Lokálpatrióta Egylet Egri séták című kiadványsorozata ugyancsak fontos szerepet játszik abban, hogy ezek a történetek ne merüljenek feledésbe.
Egy utca, amelyben évszázadok élnek tovább
A Dobó István utca nem csupán Eger egyik legszebb történelmi utcája, hanem a város polgári múltjának különleges emléktára is.
Házai mögött iparoscsaládok, kereskedők, orvosok, építőmesterek és vendéglősök történetei rejtőznek. Egy-egy kapuzat több mint kétszáz éves, néhány telek története pedig még régebbre nyúlik vissza.
Aki ma végigsétál a Dobó térről a vár felé, könnyen megfeledkezhet arról, hogy a megszokott homlokzatok mögött milyen gazdag múlt húzódik.
Pedig a Dobó utca nem egyszerűen két nevezetes egri helyszínt köt össze.
Összeköti a középkori vár világát a barokk polgárvárossal, a régi kézművesek Egerét a mai sétálóutcával, és az eltűnt nemzedékek történeteit a jelenkor városával.
Éppen ezért érdemes időnként megállni egy régi kapu előtt, felnézni a homlokzatokra, és elképzelni, milyen lehetett itt az élet kétszáz vagy háromszáz évvel ezelőtt.
Mert Eger történelme nemcsak a várfalak között él.
Ott van a Dobó utca minden régi házában is.
Források
Városunk egyik legrégibb utcája, amely a Tinódi tértől a Servita utcáig – Minden, ami Eger, 2022
Ti mennyire kedvelitek a Dobó utcát? – Minden, ami Eger, 2020
Dobó István utca a vár alatt – Minden, ami Eger, 2026
Egri séták – Egri Lokálpatrióta Egylet, helytörténeti kiadvány
Eger műemlékeinek jegyzéke – Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata
Építészeti értékvizsgálat – Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata
Borítókép: Dobó István utca, Eger, Fotó: Szinok Gábor