Október 18-án, a Magyar Festészet Napján azokra a művészekre emlékezünk, akik ecsetjükkel örökítették meg Eger utcáit, történelmi épületeit, tájait és mindennapjait. A város évszázadok óta ihletet ad az alkotóknak: a barokk építészet, az egri vár, a Bükk lankái és a belváros hangulatos részletei egyaránt visszaköszönnek a festményeken. Eger művészeti öröksége azonban jóval gazdagabb a városképeknél: festőművészek, rajztanárok, művészeti közösségek és kiállítóhelyek egész sora formálta kulturális életét.
Amikor a festészet ünneppé válik
A festészet különleges módon őrzi meg a múltat. Egyetlen kép képes visszaadni egy város hangulatát, egy eltűnt utcarészletet, egy régi épület szépségét vagy egy olyan pillanatot, amelyet az idő már régen magával vitt. Egerben különösen sok ilyen emlék található, hiszen a város történelme, építészete és természeti környezete évszázadok óta vonzza a képzőművészeket.
Október 18-a 2002 óta a Magyar Festészet Napja. Az ünnepet Szent Lukács evangélista emléknapjához kapcsolták, akit a keresztény hagyomány a festők védőszentjeként tisztel. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar festészet értékeire, az alkotók munkásságára és arra a kulturális örökségre, amelyet a művészek nemzedékei hagytak ránk.
Eger számára ez az alkalom különösen fontos. A város nemcsak történelmi emlékeivel, hanem képzőművészeti hagyományaival is jelentős helyet foglal el Magyarország kulturális életében.
Eger, a festők városa
Kevés magyar város kínál annyi változatos festői témát, mint Eger. A várfalak, a barokk templomtornyok, a szűk belvárosi utcák, az Eger-patak hídjai és a környező dombok különleges látványvilágot alkotnak.
A Dobó tér, a Minorita templom homlokzata, a Líceum, a Bazilika vagy a minaret nemcsak építészeti emlék, hanem számtalan művészi ábrázolás lehetséges témája is. A festők számára azonban gyakran nem a legismertebb műemlékek jelentik a legnagyobb vonzerőt, hanem az apró részletek: egy napsütötte házfal, egy árnyékos kapualj, egy régi udvar vagy az őszi fényben ragyogó Érsekkert.
A festészetben Eger mindig több volt egyszerű városképnél. A történelmi környezet és az emberi élet találkozása sajátos hangulatot teremtett, amelyet minden alkotó másként értelmezett.
A régebbi városábrázolások különösen értékesek, mert olyan épületeket, utcákat és városrészeket is megőrizhettek, amelyek azóta jelentősen átalakultak. Egy-egy festmény így nemcsak műalkotás, hanem a helytörténeti kutatás érdekes forrása is lehet.
Meilinger Dezső – Eger szülötte, a harcterek festője
Az egri születésű festőművészek között különleges helyet foglal el Meilinger Dezső, aki 1892. október 3-án látta meg a napvilágot a városban.
A fiatal művész a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei között Révész Imre, Réti István, Szlányi Lajos és Zombory Lajos is szerepelt. Már tanulmányai idején kapcsolatba került a szolnoki művészteleppel, és korán bemutatkozott jelentős képzőművészeti kiállításokon.
Pályáját azonban alapjaiban változtatta meg az első világháború.
A mozgósítási parancsot Egerben, a Knézich Károly utcai szülői házban kapta kézhez. Katonaként a fronton is folytatta az alkotást, rajzai és festményei pedig különleges dokumentumai lettek a háborús éveknek.
Meilinger nemcsak a katonai eseményeket örökítette meg, hanem az emberi sorsokat, a katonák mindennapjait és a háború személyes élményeit is.
Munkásságának kevésbé ismert egri vonatkozása, hogy háborús alkotásait 1918-ban szülővárosában is bemutatták. Később, 1926-ban ugyancsak Eger adott otthont gyűjteményes kiállításának.
A festő 1919-től Miskolcon dolgozott rajztanárként, és a város képzőművészeti életének meghatározó alakjává vált. Munkásságát több szakmai elismeréssel jutalmazták.
Meilinger Dezső története jól példázza, hogy az Egerből induló művészek alkotásai miként váltak a magyar képzőművészet és a történelmi emlékezet részévé.
A Líceum és Pyrker János László művészeti öröksége
Eger festészeti hagyományainak egyik legfontosabb fejezete Pyrker János László érsek nevéhez kapcsolódik.
Pyrker nemcsak egyházi vezetőként, hanem műgyűjtőként és a művészetek támogatójaként is jelentős szerepet vállalt. Festménygyűjteménye hozzájárult ahhoz, hogy Eger a 19. században a magyarországi képzőművészeti kultúra egyik fontos vidéki központjává váljon.
Az érseki Líceumhoz kapcsolódó gyűjteményi hagyomány különösen értékes fejezete a város történetének. A festmények és grafikák nem pusztán díszítőelemek voltak, hanem az oktatás, a művelődés és a művészeti ismeretterjesztés eszközei is.
Pyrker műgyűjtő tevékenységének jelentőségét mutatja, hogy gyűjteményének jelentős részét később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel a magyarországi közgyűjteményi festészet egyik fontos fejezetét.
Az egri művészeti örökség tehát nemcsak az itt született vagy dolgozó festők történetéről szól, hanem azokról a személyiségekről is, akik felismerték a műalkotások megőrzésének és bemutatásának fontosságát.
Az Egri Képtár és a Dobó István Vármúzeum
Eger képzőművészeti értékeinek megőrzésében meghatározó szerepet tölt be a Dobó István Vármúzeum.
A múzeum 1950-es megalakulásakor a képzőművészeti gyűjtemény már kiemelkedő értéket képviselt. Az egykori Líceumi Múzeum és Képtár anyagából európai jelentőségű festmények és grafikák kerültek az intézmény kezelésébe.
Az Egri Képtár története azért is fontos, mert a városban a műgyűjtés, a kiállításrendezés és a képzőművészeti nevelés hagyományai egymásra épültek.
A múzeum gyűjteménye nemcsak régi mesterek alkotásait őrzi, hanem a modern és kortárs képzőművészet számára is fontos helyet biztosít.
Külön említést érdemel az országos akvarellbiennálék hagyománya. Ezek a rendezvények több száz kortárs művészt kapcsoltak Egerhez, miközben a múzeum akvarellgyűjteménye is folyamatosan gazdagodott.
Az akvarellfestészet különösen alkalmas a városi hangulatok, tájak és fényviszonyok megörökítésére. A technika áttetsző színei és könnyedsége jól illenek Eger változatos építészeti és természeti környezetéhez.
Festők és művésztanárok nyomában
Eger képzőművészeti életének fejlődésében a tanárképzés és a művészeti oktatás is meghatározó szerepet játszott.
Az egri felsőoktatás rajz- és vizuális művészeti képzései művésznemzedékek számára jelentettek fontos állomást. A városban tanuló fiatalok nemcsak szakmai ismereteket szereztek, hanem megismerkedtek Eger kulturális hagyományaival és műemléki környezetével is.
A művészeti oktatás jelentőségét olyan alkotók és tanárok munkássága mutatja, mint Nagy Ernő, Blaskó János vagy F. Balogh Erzsébet.
A rajztanárok munkája gyakran kevésbé látványos, mint a kiállító művészeké, mégis nélkülözhetetlen. Ők azok, akik generációkon keresztül ismertetik meg a fiatalokkal a rajzolás, a festés és a vizuális gondolkodás alapjait.
Eger művészeti öröksége ezért nemcsak a múzeumok falain függő festményekben él tovább, hanem azokban a diákokban is, akik itt találkoztak először a képzőművészet világával.
A Vitkovics Alkotóház és a közösségi művészet
A város képzőművészeti életének fontos helyszíne a Vitkovics Alkotóház is, amely az elmúlt évtizedekben számos kiállításnak, műhelyfoglalkozásnak és közösségi alkotóprogramnak adott otthont.
A Magyar Festészet Napjához kapcsolódó egri eseményeknek is voltak itt emlékezetes pillanatai.
A 2015-ös rendezvények között például Bényi Árpád emlékkiállítása, nyitott műhelyfoglalkozások és közös alkotóprogramok szerepeltek.
A résztvevők egri házakat, történelmi épületeket és rejtett városi részleteket is feldolgozhattak rajzokon, festményeken és különféle képzőművészeti alkotásokon.
Ezek a kezdeményezések arra hívták fel a figyelmet, hogy a festészet nem kizárólag a hivatásos művészek világa. Az alkotás öröme mindenki számára elérhető, és egy város megismerésének is különleges módja lehet.
Aki megpróbál lerajzolni egy régi egri kaput vagy megfesteni egy belvárosi utcát, sokszor olyan részleteket is észrevesz, amelyek mellett korábban naponta elsétált.
Eger művészeti öröksége ma is él
A város képzőművészeti életének fontos részei a múzeumi gyűjtemények mellett a galériák, az időszaki tárlatok és a kortárs alkotók bemutatkozási lehetőségei.
A Kossuth Lajos utcai Ziffer Sándor Galéria, a Dobó István Vármúzeum kiállításai és a különböző egri művészeti közösségek programjai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a képzőművészet jelen legyen a város kulturális életében.
A festészet ugyanakkor nemcsak a kiállítótermekben él.
A belváros utcáin ma is találkozhatunk olyan látványokkal, amelyek egy festő számára különleges témát jelenthetnek. A vár fölött megjelenő esti fények, a minaret sziluettje, a Bazilika kupolája vagy az őszi Érsekkert színei újabb és újabb alkotásokra ösztönözhetnek.
A város folyamatosan változik, de éppen ez ad új lehetőségeket a művészeknek. Ugyanaz az utca másként jelenik meg reggel és alkonyatkor, tavasszal és ősszel, napsütésben vagy eső után.
A festészet képes megőrizni ezeket a múló pillanatokat.
A város, amelyet minden festő másként lát
Eger különleges értéke, hogy egyszerre történelmi város, barokk műemléki központ és természeti környezetével szorosan összekapcsolódó település.
A festők számára ez a sokféleség szinte kimeríthetetlen lehetőséget kínál.
Van, aki az épületek pontos arányait, a homlokzatok díszeit és a történelmi részleteket örökíti meg. Másokat inkább a fények, a színek és a hangulatok érdekelnek. Egyes alkotók az emberi jelenlétet keresik, míg mások az elcsendesedett utcákban vagy a környező tájakban találják meg témáikat.
Egy festményen a Dobó tér lehet nyüzsgő találkozóhely, egy másikon pedig szinte időtlen, csendes történelmi tér. A vár egyszerre jelképezheti a magyar történelem hősi korszakát és a város fölé magasodó, évszázados építészeti örökséget.
A művész nem egyszerűen lemásolja a látványt. Saját érzésein, emlékein és látásmódján keresztül teremti újra.
Ezért nincs két teljesen egyforma Eger-ábrázolás.
Október 18. – emlékezés és tiszteletadás
A Magyar Festészet Napja alkalmat ad arra, hogy ne csak a legismertebb magyar festőművészekre gondoljunk, hanem azokra a helyi alkotókra is, akik munkásságukkal gazdagították városunk kulturális életét.
Érdemes felidézni az egri születésű Meilinger Dezső pályáját, a műgyűjtő Pyrker János László örökségét, a múzeumi képtárak történetét és azoknak a művésztanároknak a munkáját, akik nemzedékeket vezettek be a festészet világába.
A festmények nemcsak szépek, hanem emlékeznek is. Megőrzik az eltűnt épületeket, az egykori városképet, a régi élet mindennapjait és azt, ahogyan egy-egy művész saját korában látta a világot.
Eger történetét sokféleképpen el lehet mesélni. Krónikákból, fényképekből, levéltári dokumentumokból és személyes visszaemlékezésekből.
De létezik egy másik, színekből és formákból álló történet is.
Ez Eger története a festők szemével.
És amíg lesznek művészek, akik megállnak egy régi egri utca sarkán, hogy vászonra vigyék a látványt, addig ez a történet újabb fejezetekkel gazdagodik.
Források
134 éve Egerben született a harcterek festője – Meilinger Dezső különleges története
Magyar Festészet Napja – Bemutatkozás
Országos Széchényi Könyvtár – A magyar festészet napja
Dobó István Vármúzeum – Gyűjteményeink
Dobó István Vármúzeum – MuseuMap
Meilinger Dezső életrajza – KöröspArt Galéria
A harcterek művésze – Meilinger Dezső emlékei és emlékképei a Nagy Háborúról
Október a Nagy Rajzolás hónapja – Magyar Festészet Napja Egerben, Agria TV
Magyar Múzeumok – Magyar Festészet Napja, a látható érték
Borítókép: Meilinger Dezső (1892–1960): Egri vásár. Olaj, falemez, 60 × 82 cm. A régi egri vásári élet a Bazilika mögött, a mai Pyrker János téren. Forrás: BÁV Aukciósház, 2021.