Az ősz egyik legszebb arcát mutatja Lillafüreden, a Bükk hegyei között megbúvó Hámori-tó. A víz fölé hajló, aranyló lombkoronák, a rozsdavörös és sárga erdők, valamint a tavon ringatózó csónakok különleges hangulatot teremtenek. A hegyek közé zárt tó ilyenkor valóságos színkavalkáddá változik, ahol a természet szépsége és a táj nyugalma felejthetetlen élményt kínál.
Ahol az ősz festi a tájat
Kevés olyan hely akad a Bükkben, ahol az őszi természet ennyire látványosan mutatja meg szépségét, mint a Hámori-tó környékén. A meredek hegyoldalakat borító erdők ilyenkor szinte napról napra változnak. A nyár mélyzöld árnyalatait fokozatosan felváltja az aranysárga, a narancs, a rozsdabarna és a bíborvörös.
A tó különleges fekvése még inkább felerősíti ezt a látványt. A hegyek közé zárt vízfelület tükrében megjelennek az erdők színei, miközben a lassan haladó csónakok finom hullámokat rajzolnak a vízre.
A part mentén sétálva szinte minden kanyar újabb látványt kínál. Hol egy sárgára színeződött facsoport, hol a víz fölé nyúló ágak, máskor a távolban egymás mögött sorakozó hegyoldalak ragadják meg a tekintetet.
A Hámori-tó nem csupán egy szép kirándulóhely. Olyan táj, ahol a természet, az emberi alkotómunka és a történelem több mint két évszázada összefonódik.
Egy tó, amelyet eredetileg az ipar szolgálatára alakítottak ki
A mai Hámori-tó története jóval régebbre nyúlik vissza, mint Lillafüred híres üdülőhelyének kialakulása.
A Garadna és a Szinva patakok vidékén már a középkorban is létezett egy természetes tó, amelyet Fel-tó néven ismertek. Kialakulásában a Szinva által lerakott mésztufa természetes vízvisszatartó hatása játszott szerepet.
A tó környéke azonban a 18. század végén és a 19. század elején egészen más képet mutatott, mint napjainkban. A Garadna-völgyben vasolvasztók és vasfeldolgozó műhelyek működtek, amelyek számára nélkülözhetetlen volt a megfelelő mennyiségű vízenergia.
A vasgyártás fejlődésével egyre nagyobb igény mutatkozott az egyenletes vízellátásra. A természetes vízhozam azonban nem minden időszakban bizonyult elegendőnek.
A megoldást a tó felduzzasztása jelentette.
A munkálatok Fazola Frigyes nevéhez kapcsolódnak, aki az 1810-es évek elején a meglévő természetes vízgyűjtő felhasználásával alakíttatta ki a mai tó elődjének kibővített medencéjét. Az 1813-ban üzembe helyezett újmassai kohó működéséhez így biztosíthatóvá vált a szükséges vízenergia.
A Hámori-tó tehát eredetileg nem idegenforgalmi látványosságnak készült, hanem a bükki vaskohászat fontos létesítményeként született meg.
Egri kapcsolat a Hámori-tó történetében
A tó történetének különösen érdekes vonatkozása, hogy az egri ipartörténettel is szoros kapcsolatban áll.
Fazola Frigyes édesapja ugyanis Fazola Henrik volt, az a híres lakatosmester és vasműalapító, akinek alkotásait Egerben ma is megcsodálhatjuk.
Az egri Megyeháza nevezetes kovácsoltvas kapui a magyarországi barokk vasművesség kiemelkedő alkotásai. A Fazola-kapuk nemcsak Eger építészeti örökségének különleges darabjai, hanem egy olyan mester munkásságát őrzik, akinek tevékenysége a Bükk ipari fejlődésére is jelentős hatást gyakorolt.
Fazola Henrik a 18. század második felében a bükki vasérclelőhelyek és az erdőségek nyújtotta lehetőségekre alapozva kezdte meg a vasgyártás fejlesztését a Garadna-völgyben.
Munkáját fia, Frigyes folytatta, akinek nevéhez a Hámori-tó kialakítása és az újmassai kohó építése is kapcsolódik.
Így az egri Fazola-kapuk és a lillafüredi Hámori-tó története ugyanannak a családnak a munkásságán keresztül találkozik.
Ez a kapcsolat különösen érdekessé teszi a tavat az Egerből és Heves megyéből érkező kirándulók számára is.
A vaskohók világából a kirándulók kedvenc helyévé
Az ipari célokat szolgáló víztározó az évtizedek során fokozatosan a kikapcsolódás egyik kedvelt helyszínévé vált.
A 19. században már csónakázni is lehetett a tavon, a téli hónapokban pedig a befagyott vízfelület korcsolyázásra kínált lehetőséget.
Lillafüred üdülőhellyé fejlődésével a Hámori-tó szerepe is megváltozott. A környék természeti szépsége egyre több látogatót vonzott, akik a hegyvidéki levegő, az erdei séták és a vízparti pihenés miatt keresték fel a vidéket.
A 20. század első felében a tó mellett különleges strandfürdő is működött. A vízbe épített, cölöpökön álló létesítmény 1932 és 1944 között fogadta a fürdőzőket.
A tó történetéhez a vitorlázás is hozzátartozik. A Palotaszálló egykori idegenforgalmi kiadványai még ezt a lehetőséget is népszerűsítették.
Napjainkra a csónakázás vált a Hámori-tó egyik legismertebb szabadidős élményévé.
A Palotaszálló és a tó elválaszthatatlan látványa
Lillafüred arculatát ma már szinte lehetetlen elképzelni a Hámori-tó és a fölé magasodó Palotaszálló nélkül.
Az 1930-ban megnyílt szálloda Magyarország egyik legismertebb hegyvidéki épülete. Tornyai, teraszai és a környező erdőkkel harmonizáló megjelenése különleges hangulatot kölcsönöznek a tájnak.
A tópart és a Palotaszálló környéke minden évszakban más arcát mutatja.
Tavasszal az ébredő természet friss zöldje, nyáron a hűsítő erdők és a csónakázás, ősszel a lombkoronák színpompája, télen pedig a hóval borított hegyoldalak teszik emlékezetessé a vidéket.
Az őszi hónapokban azonban különösen látványos a változás. A tó körüli erdők színei szinte keretbe foglalják a vízfelületet, és a táj egésze olyan benyomást kelt, mintha egy hatalmas természetes festmény tárulna a látogató elé.
Csónakok az őszi erdők ölelésében
A Hámori-tó őszi látványának egyik legszebb részlete a természet és az ember jelenlétének harmóniája. A vízen haladó csónakok apró színfoltokként jelennek meg a hatalmas, erdőkkel borított hegyoldalak között.
A part menti növényzet élénkpiros, sárga és zöld levelei különleges keretet adnak a tájnak. A távolabbi hegyoldalakon már az ősz meleg árnyalatai uralkodnak, miközben a vízfelületen lassan haladó csónakok teszik mozgalmassá a látványt.
A csónakázók nem uralják a tájat, inkább apró szereplői annak a hatalmas természeti környezetnek, amely körülveszi őket.
A piros csónakok különösen szépen emelkednek ki a víz sötétzöld árnyalatából, miközben a part menti növényzet színei visszaköszönnek a hegyoldalakon.
Az őszi napokon nem feltétlenül az erős napsütés adja a legszebb látványt. A felhőkön átszűrődő, lágy fények sokszor még jobban kiemelik a lombok finom színátmeneteit, és nyugodt, meghitt hangulatot kölcsönöznek a tájnak.
A Bükk egyik legszebb őszi kirándulóhelye
A Hámori-tó mintegy másfél kilométer hosszan nyúlik el a hegyek között, vízfelülete pedig a környező erdőkkel együtt alkotja Lillafüred egyik legjellegzetesebb látványát.
A tó környékén tett séta nemcsak a vízpart szépsége miatt emlékezetes. A közelben számos további természeti és történelmi látnivaló található.
A lillafüredi függőkert, a Szinva-vízesés, az Anna-barlang, a Szent István-barlang és a Garadna-völgy mind olyan helyszínek, amelyekkel egy egész napos bükki kirándulás is könnyen megtölthető.
A környék különleges élménye az erdei kisvasút is, amely a Bükk erdőségein keresztül vezet, és régóta hozzátartozik Lillafüred hangulatához.
A természetkedvelők számára az ősz talán a legszebb időszak a látogatásra. A levegő hűvösebbé válik, az erdők színei napról napra változnak, és a hegyek között gyakran egészen különleges fényviszonyok alakulnak ki.
A tóparti séta során érdemes időnként megállni, és egyszerűen csak figyelni a tájat. A víz apró hullámait, a fák lombját, a távolodó csónakokat és a hegyoldalak színeit.
Egy hely, ahová ősszel mindig érdemes visszatérni
A Hámori-tó szépsége nem csupán a látványban rejlik. A hely hangulatát a víz közelsége, az erdők csendje és a táj története együtt alakítja.
Kevés kiránduló gondol arra, hogy a ma romantikus csónakázóhelyként ismert tó egykor a vaskohók és hámorok működését segítette. Ahol ma turisták gyönyörködnek az őszi lombokban, ott több mint kétszáz évvel ezelőtt a víz energiája a vasfeldolgozás mindennapjait szolgálta.
Az idő azonban új szerepet adott ennek a különleges helynek.
A Hámori-tó ma már elsősorban a természet szépségéről, a kikapcsolódásról és a Bükk varázslatos világáról szól.
A vízparti fák, az őszi színekbe öltözött hegyoldalak és a tavon ringatózó csónakok olyan látványt teremtenek, amely sokáig megmarad az ide látogatók emlékezetében.
Mert vannak tájak, amelyek nemcsak szépek, hanem emlékeket is teremtenek. A Hámori-tó ősszel kétségtelenül ezek közé tartozik.
Források
Miskolc hivatalos turisztikai oldala – Hámori-tó
Irány Lillafüred – A Hámori-tó története
Magyar Elektronikus Könyvtár – Dr. Hevesi Attila: Lillafüredi kalauz
Miskolc hivatalos turisztikai oldala – Fazola-kohó
Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Lillafüred, Hámori-tó, 1928
Borítókép: Őszi színek a lillafüredi Hámori-tónál. Fotó: Petronella Zvara Istvánné (Facebook).