A Bükk és a Mátra erdeiben, a hevesi síkság gyepein és a Tisza-tó vizes élőhelyein is olyan állat- és növényfajok élnek, amelyek fennmaradása egyre inkább az emberi tevékenységtől és a természetvédelmi beavatkozásoktól függ. Egy friss országos összeállítás arra figyelmeztet, hogy Magyarország élővilága komoly veszélyekkel néz szembe. A szárazság, az élőhelyek pusztulása és az éghajlatváltozás következményei Heves megyében is érzékelhetők.
Riasztó számok: világszerte fogyatkozik az élővilág
A természet pusztulása sokszor észrevétlenül zajlik. Egy kiszáradó erdei forrás, egy eltűnő réti virág vagy egy korábban gyakori kétéltű megritkulása önmagában talán nem tűnik jelentős változásnak. Ezek a jelenségek azonban együttesen már az élővilág állapotának romlását jelezhetik.
Az Origo 2026 októberében megjelent összeállítása a WWF nemzetközi kutatási eredményeire hívta fel a figyelmet. A jelentés szerint a vizsgált vadon élő gerinces állatállományok átlagos mérete 1970 és 2020 között 73 százalékkal csökkent. Az édesvízi populációknál még súlyosabb, átlagosan 85 százalékos visszaesést mutattak ki.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az adatok nem azt jelentik, hogy a Föld állatainak 73 százaléka elpusztult. A számok a hosszú időn keresztül megfigyelt állatpopulációk átlagos változását mutatják.
Magyarországon is számos faj fennmaradása függ attól, sikerül-e megőrizni természetes élőhelyét. A helyzet különösen érdekes Heves megyében, ahol a magasabb hegyvidékek, az erdős völgyek, a száraz gyepek és a vízi élőhelyek egymástól jelentősen eltérő életközösségeknek adnak otthont.
A foltos szalamandra – a Bükk és a Mátra különleges lakója
Heves megye egyik legjellegzetesebb védett kétéltűje a foltos szalamandra. Fekete, fényes testét feltűnő sárga foltok díszítik, amelyek mintázata egyedenként eltérő lehet.
A foltos szalamandra elsősorban a hűvös, nedves lombos erdőket kedveli. A Bükk és a Mátra megfelelő élőhelyein egyaránt előfordul, különösen ott, ahol tiszta vizű forrásokat, patakokat és árnyékos erdőrészeket talál.
Életének jelentős részét rejtőzködve tölti. Kövek, korhadó fatörzsek és gyökerek között húzódik meg, ezért a kirándulók viszonylag ritkán találkoznak vele. Csapadékos időben, különösen tavasszal és ősszel azonban gyakrabban előmerészkedik.
Szaporodásához megfelelő vízi élőhelyekre van szüksége. A nőstények többnyire tiszta vizű patakokba, forrásokba vagy kisebb vízállásokba helyezik lárváikat.
A tartós szárazság ezért különösen kedvezőtlen lehet számára. Ha a kisebb vízfolyások és források vízhozama jelentősen csökken, a lárvák fejlődési feltételei is romolhatnak.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság korábban arra is figyelmeztetett, hogy a szalamandrákat a közúti gázolások mellett különböző fertőző gombabetegségek is veszélyeztethetik. A kétéltűekre veszélyes kitridgombák világszerte komoly természetvédelmi problémát jelentenek.
A foltos szalamandra tehát nem egyszerűen egy látványos erdei állat. Jelenléte a megfelelő állapotú, nedves erdei élőhelyek egyik fontos jelzője.
Az alpesi gőte sorsa a kiszáradó erdei tavakon múlhat
A Bükk másik különleges kétéltűje az alpesi gőte, amely szintén érzékenyen reagálhat a vízhiányra.
Ez a viszonylag apró állat a hegyvidéki erdők kisebb tavaiban, időszakos vízállásaiban és más megfelelő szaporodóhelyein fordul elő.
A probléma abból adódik, hogy a szaporodási időszakban elegendő ideig kell víznek maradnia ezekben a mélyedésekben. Ha egy erdei tavacska a szokásosnál korábban kiszárad, a fejlődő lárvák elpusztulhatnak.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság már évekkel ezelőtt felismerte a kisebb vizes élőhelyek megőrzésének jelentőségét. A Keleti-Bükkben 2014-ben kezdődött olyan élőhely-rekonstrukciós munka, amelynek során feliszapolódott erdei vízállásokat állítottak helyre.
Az eredmények azt mutatták, hogy a felújított tavacskákat több kétéltűfaj, köztük az alpesi gőte és a foltos szalamandra is szaporodóhelyként használta.
Ez különösen fontos példa arra, hogy a természetvédelem nem kizárólag nagy területek megóvásáról szól. Néha egyetlen apró erdei tó helyreállítása is jelentős segítséget jelenthet.
A Bükk ritka orchideája is veszélyben van
Nemcsak az állatvilágot fenyegetik veszélyek. A Bükk egyik különleges növénye, a boldogasszony papucsa, más néven papucskosbor is érzékeny az élőhelyek megváltozására.
A fokozottan védett orchidea különleges formájú virágáról kapta nevét. Hazánk egyik legértékesebb vadon élő növényfajának számít.
A Bükk megfelelő erdei élőhelyein fennmaradt állományait több tényező is veszélyeztetheti. Ilyen a szárazodás, az erdők fényviszonyainak kedvezőtlen megváltozása, valamint az emberi zavarás.
Egyes korábbi bükki természetvédelmi felmérések csökkenő helyi állományokról számoltak be. Ezek az adatok nem jelentik azt, hogy a faj az egész hegységből eltűnőben van, de jól mutatják, mennyire sérülékenyek lehetnek az elszigetelt előfordulási helyek.
A ritka orchideák védelmében különösen fontos, hogy a természetjárók ne térjenek le indokolatlanul a kijelölt útvonalakról, és ne próbálják meg kiásni vagy átültetni a növényeket.
Heves megye déli részén egészen más veszélyek jelentkeznek
A megye természeti értékei nem korlátozódnak a hegyvidékekre.
A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet a síkvidéki természetvédelem egyik fontos helyszíne. Az itt található gyepek, mezőgazdasági területek és mozaikos élőhelyek számos madárfajnak biztosítanak táplálkozó- és költőhelyet.
A természetes gyepek fennmaradását azonban a földhasználat változásai, az élőhelyek feldarabolódása, az intenzív mezőgazdasági művelés és az időjárási szélsőségek is befolyásolhatják.
A pusztai madárvilág szempontjából különösen fontos a megfelelő időben végzett kaszálás, a gyepek természetvédelmi szempontokat figyelembe vevő kezelése és a zavartalan költőhelyek megőrzése.
A hevesi síkság természeti értékei legalább annyira figyelmet érdemelnek, mint a Bükk vagy a Mátra látványos erdei.
A Tisza-tó élővilága számára a víz az egyik legfontosabb érték
Heves megye természeti sokszínűségének meghatározó része a Tisza-tó térsége.
A nádasok, sekély vizű öblök, vízinövényekkel borított területek és ártéri élőhelyek rendkívül gazdag élővilágot tartanak fenn.
A térség különösen fontos a vízimadarak, a halak, a kétéltűek és számos gerinctelen állat számára.
A vízszint változása, a tartós hőség és a csapadékhiány azonban jelentősen befolyásolhatja az egyes élőhelyek állapotát.
A sekély vízterületek különösen érzékenyek lehetnek a felmelegedésre és az oxigénviszonyok megváltozására. A nádasok és a parti növényzet megfelelő állapota pedig a madarak költése és a halak szaporodása szempontjából is meghatározó.
A Tisza-tó mesterségesen kialakított, szabályozott vízrendszer, ezért természetvédelmi szempontból a vízgazdálkodás is kiemelt jelentőségű.
A víz visszatartása és a természetes élőhelyek megőrzése nemcsak az állatvilág, hanem a térség hosszú távú ökológiai egyensúlya miatt is fontos.
A 2026-os aszály már megmutatta a veszélyeket Heves megyében
Az idei év különösen erősen figyelmeztetett arra, milyen sérülékenyek a vízhez kötődő természeti rendszerek.
A Minden, ami Eger korábbi beszámolóiban részletesen foglalkoztunk a Tisza-tó rendkívül alacsony vízállásával. Poroszlónál, Sarudnál és Tiszanána-Dinnyéshátnál olyan mederrészek kerültek szárazra, amelyeket korábban víz borított.
Szeptemberben a Mátrában található Sástó állapota is komoly figyelmet kapott. A népszerű kirándulóhely medrének jelentős részéről eltűnt a víz, helyenként repedezett iszap maradt a korábbi víztükör helyén.
Bár a két tó vízháztartása és működése eltérő, a tapasztalat közös: a tartós csapadékhiány a megye egymástól távoli területein is súlyos következményekkel járhat.
A vízhiány nem jelenti automatikusan egy-egy állatfaj eltűnését, de az élőhelyek tartós romlása hosszabb távon csökkentheti a helyi állományok fennmaradási esélyeit.
Miért fontos minden egyes faj megőrzése?
Az élővilág különböző szereplői szoros kapcsolatban állnak egymással.
A rovarok számos madár és kétéltű táplálékát biztosítják, a beporzók nélkülözhetetlenek sok vadon élő növény és termesztett növény szaporodásához, a ragadozók pedig fontos szerepet játszanak a természetes egyensúly fenntartásában.
Egyetlen faj megritkulása önmagában is figyelmeztető jel lehet, különösen akkor, ha ugyanazon az élőhelyen több másik faj állománya is csökken.
Heves megyében a természeti sokféleség megőrzése azért is kiemelt jelentőségű, mert a Bükk, a Mátra, a hevesi síkság és a Tisza-tó egészen eltérő élőhelyeket képvisel.
A megye természeti gazdagsága éppen ebből a változatosságból ered.
Van remény: a természetvédelem eredményeket is hozhat
A kedvezőtlen folyamatok ellenére a természetvédelemnek számos eredménye van.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság élőhely-helyreállítási munkái, a védett gyepek kezelése, a ritka növények előfordulási helyeinek megóvása és a kétéltűek szaporodóhelyeinek fenntartása mind azt bizonyítják, hogy megfelelő beavatkozásokkal javíthatók az életfeltételek.
A természetjárók is hozzájárulhatnak ehhez. Fontos, hogy ne zavarjuk a védett állatokat, ne gyűjtsünk vadon élő növényeket, és ne szennyezzük az erdei forrásokat, patakokat.
A foltos szalamandrát például nem szükséges kézbe venni ahhoz, hogy megcsodáljuk. A legjobb, ha természetes környezetében hagyjuk, és megfelelő távolságból figyeljük meg.
A természetfotózás során is elsődleges szempontnak kell lennie az élőlények nyugalmának és élőhelyük épségének.
Heves megye természeti öröksége a jövő generációinak is érték
A Bükk hűvös erdei, a Mátra forrásai, a hevesi puszták és a Tisza-tó nádasai nem csupán kirándulóhelyek vagy látványos tájak. Olyan élő rendszerek, amelyek fennmaradása számtalan növény- és állatfaj életét határozza meg.
A 2026-os aszály, a kiszáradó vízfelületek és a nemzetközi természetvédelmi jelentések egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy ezeknek az értékeknek a megőrzése nem halogatható.
Nem állíthatjuk, hogy minden védett faj közvetlenül a kihalás szélén áll. Azt azonban tudjuk, hogy sokuk fennmaradása az élőhelyek megfelelő állapotától függ.
A foltos szalamandra, az alpesi gőte vagy a Bükk ritka orchideái olyan természeti kincsek, amelyek megőrzése közös felelősség.
Mert ha egyszer eltűnnek egy erdőből a szalamandrák, kiszáradnak a források, vagy végleg megszűnik egy ritka növény élőhelye, akkor nem csupán néhány fajjal lesz szegényebb a természet.
Heves megye is elveszít valamit abból a különleges örökségből, amely a Bükköt, a Mátrát és a Tisza-tó vidékét pótolhatatlanná teszi.
Források
Minden, ami Eger – A Bükk, Magyarország zöld szíve, ahol minden ösvény új kalandot ígér
Minden, ami Eger – Kiszáradt a Sástó – alig maradt víz Magyarország legmagasabban fekvő tavában
Minden, ami Eger – „In memoriam Tisza-tó” – amikor a kiszáradt meder már nemcsak vízügyi adat
Origo – Fenntarthatóság: kihaló állatok Magyarországon
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Kisvizes élőhelyek a Bükkben
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Ne csókolgasd, ne simogasd!
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Ó, csermelyhangú csízek, illatok, édes ízek…
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet
Borítókép: Foltos szalamandra, a Bükk és a Mátra erdeinek egyik különleges védett kétéltűje. Fotó: Origo. bnpi.hu