Eger belvárosában ma már hiába keresnénk azt a házat, amelyben Knézich Károly, az 1848–49-es szabadságharc honvédtábornoka, az aradi vértanúk egyike élt családjával. Az épület eltűnt, emléke azonban nem: az egykori ház márványtábláját megőrizték, majd 1983. március 14-én ismét nyilvános helyre került.
A most előkerült, 1983-ban készült fénykép ennek a történetnek egy fontos pillanatát örökíti meg. A Knézich Károly utcában diákok és felnőttek gyűltek össze az emléktábla elhelyezése alkalmából. A háttérben a Cifra Iskola akkori táblája is jól látható – igazi korrajz Eger több mint négy évtizeddel ezelőtti életéből.
Knézich Károly egri évei
Knézich Károly 1808-ban született a mai Horvátország területén. Katonai tanulmányait Grazban végezte, majd a császári hadsereg tisztjeként szolgált. Életének egyik meghatározó állomása Eger lett.
- június 3-án feleségül vette Kapitány Katalint, Kapitány Mihály egri városi szenátor lányát. A család szorosan kötődött a városhoz, Knézich pedig 1846 és 1848 nyara között Egerben teljesített katonai szolgálatot.
Két lányuk született: Olga 1845-ben, Irén 1847-ben.
A család abban a házban lakott, amely a későbbi Knézich Károly utcában állt. Innen indult el Knézich arra az útra, amely az 1848–49-es szabadságharc egyik jelentős katonai vezetőjévé tette.
A szabadságharc leverése után elfogták. 1849. október 6-án Aradon kivégezték tizenkét honvédtábornok társával együtt.
Eger nem feledkezett meg róla
Knézich Károly emléke a 19. század végére már szorosan összekapcsolódott Egerrel.
Az addigi Mecset utcát 1899-ben, az aradi vértanúk kivégzésének ötvenedik évfordulóján nevezték el róla. Ugyanebben az esztendőben az a gondolat is megszületett, hogy egykori egri lakóhelyét emléktáblával jelöljék meg.
Eger város képviselő-testülete 1899. október 21-én határozott arról, hogy Knézich egykori lakóházán emléktáblát helyeznek el.
A ház még a 20. század eleji városleírásokban is szerepelt. A régi leírás szerint sasos homlokzatú épület volt, amelyen babérkoszorúval övezett márványtábla hirdette, hogy itt lakott az aradi vértanúk egyike.
Érdekesség, hogy maga az épület jóval Knézich egri évei előtt is része volt a város történetének. A 18. században ezen a környéken élt Eger rác közösségének jelentős része, és a későbbi Knézich-házban egy időben a rácok iskolája is működött.
A ház, amelyet eltüntetett a kórház bővítése
Az egykori Knézich-ház sorsa az 1970-es években pecsételődött meg.
A kórház fejlesztése és átépítése során az épületet lebontották. A bontás évével kapcsolatban azonban érdemes pontosítani egy gyakran ismételt adatot. Számos későbbi helytörténeti összefoglaló 1975-öt ad meg, Eger egyik hivatalos műemléki dokumentuma viszont azt rögzíti, hogy a Knézich Károly utca 7. szám alatti egykori Knézich-házat 1974 őszén bontották le.
Ez azért is fontos, mert a Minden, ami Eger oldalán már 2016-ban foglalkoztunk az eltűnt Knézich-ház történetével. A mostani fénykép és a korabeli újságcikk tulajdonképpen ennek a történetnek egy kevésbé ismert folytatását mutatja meg.
„A táblának nyoma veszett?”
A ház eltűnésével az emléktábla sorsa is bizonytalanná vált.
1981-ben a Népújság már külön írásban foglalkozott azzal, mi történhetett a Knézich-ház faláról eltávolított táblával. A cikk címe is kérdés volt:
„A táblának nyoma veszett?”
A kérdés nem volt jelentéktelen. Az épületet már lebontották, így Knézich egykori egri otthonának egyik utolsó kézzelfogható emléke éppen ez a márványtábla maradt.
Ilosvai Ferenc a cikk végén különösen erős kérdéssel érzékeltette a helyzetet:
„Közeleg október 6-a, hová akasszuk picire töpörödött koszorúinkat?”
Mint később kiderült, a tábla nem semmisült meg.
Megőrizték.
1983. március 14. – visszatért Knézich emléktáblája
Két évvel a lapban megfogalmazott kérdés után rendeződött az emléktábla sorsa.
- március 14-én a márványtáblát ismét elhelyezték a Knézich Károly utcában. A következő napon megjelenő Népújság „Vértanú emlékezete – Knézich Károly-emléktábla Egerben” címmel számolt be az eseményről.
A mellékelt Szántó György-felvétel ezt az alkalmat őrizte meg.
A képen nagy tömeg gyűlt össze a kapu előtt. Fiatalok sorakoznak az utcán, középen az ünnepség résztvevői állnak. A bal oldalon pedig jól olvasható a korszak egyik jellegzetes egri felirata:
„CIFRA ISKOLA – ÁLLAMI ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM”
A fotó ezért nem csupán Knézich Károly emlékezetének dokumentuma. Egyúttal az 1980-as évek Egerének különleges pillanatfelvétele is: az öltözékek, az utcán álló autók, az iskola táblája és az ünnepségre összegyűlt diákok egyaránt egy már eltűnt városképet idéznek.
Az emléktábla tovább élt a háznál
Az 1983-as esemény jelentőségét az adja, hogy sikerült átmenteni valamit egy olyan épületből, amelyet már nem lehetett megmenteni.
Ez Eger helytörténetében nem egyedülálló történet. A város 20. századi átalakulása során több régi ház és utcarészlet tűnt el, miközben egyes építészeti elemek, táblák, fényképek és dokumentumok fennmaradtak.
A Knézich-ház esetében különösen nagy a veszteség, hiszen nem egyszerűen egy régi polgárházról volt szó. Az épület személyesen kapcsolódott az 1848–49-es szabadságharc egyik vértanújához.
Egy 2016-ban megjelent korábbi Minden, ami Eger-összeállításunkban már bemutattuk a ház történetét. Azóta több helytörténeti oldal is hivatkozott erre az anyagra, amikor Knézich Károly egri lakóhelyéről írt.
Egy utca, amely évszázadokat őriz
A történet helyszíne önmagában is Eger egyik különleges utcája.
A mai Knézich Károly utca a város egyik legrégebbi útvonala. Egykor Káptalan-sorként, Káptalan utcának, Széles utcának, majd Mecset utcának is nevezték. A török kiűzése után ezen a környéken kaptak házakat a káptalan tagjai, mielőtt a mai Kossuth Lajos utca környékére költöztek.
Az utca történetének rétegei ma is jól érzékelhetők. Itt találjuk az irgalmasrendi kórház történelmi épületegyüttesét, a minaretet, a környéken pedig számos olyan helyszínt, amely Eger középkori, török kori és barokk múltjához kapcsolódik.
Korábbi írásainkban bemutattuk már a Knézich Károly utca környékének több különleges emlékét is: foglalkoztunk az egri minaret és az egykori Kethüda-dzsámi történetével, valamint a közeli Harangöntő-ház és a Harangöntő utca múltjával.
A Knézich-ház már nem lehet része ennek az utcaképnek.
Emléke azonban igen.
Egy fénykép, amely egy eltűnt házról is mesél
A Szántó György által 1983-ban készített fénykép első pillantásra egy iskolai ünnepség dokumentumának tűnhet. Ha azonban ismerjük az előzményeket, sokkal többet látunk rajta.
Egy olyan emléktábla visszatérését, amely túlélte annak a háznak a pusztulását, amelyre eredetileg felhelyezték.
Egy olyan egri történelmi személy emlékezetét, akinek életéből mindössze néhány év kötődött a városhoz, mégis több mint másfél évszázada őrzi nevét Eger egyik utcája.
És egy olyan városi emlékezetet, amelyben egy lebontott épület sem feltétlenül tűnik el teljesen.
A Knézich-ház nincs többé.
A régi fényképek, az újságcikkek, az utcanév és az emléktábla azonban továbbra is elmondják, hogy Knézich Károly egykor Egerben élt.
Források
Minden, ami Eger – Knézich-ház (1975-ben lebontották)
Minden, ami Eger – Ahol a harangok születtek, az egri Harangöntő-ház árnyékában
Eger Megyei Jogú Város – műemléki dokumentum, a lebontott Knézich-ház adataival
Magyar Elektronikus Könyvtár – Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai, Eger
Qulto Digitális Gyűjtemény – Eger, Knézich Károly utca helytörténeti adatai
Hungaricana – Népújság archívuma
Eger Cifra Hóstya – Eltűnt tábla nyomában – Knézich Károly emlékezete Egerben, Sajtos Attila Csaba összeállítása; Népújság, 1983. március 15., 62. szám: Vértanú emlékezete – Knézich Károly-emléktábla Egerben.
Borítókép: Eger, Knézich Károly utca, a Knézich Károly-emléktábla elhelyezésének ünnepsége, 1983. március 14. Fotó: Szántó György.