A „nyári szünetet” kihasználva, Tóth Kálmánnal beszélgettünk az elmúlt év sikereiről és a jövőről.
Hosszú, tartalmas, szép eredményekben gazdag idényt hagytál magad mögött, a legdicsőbb diadalt mégis talán az a bajnoki cím megszerzése jelentette, amit a ZF-Eger fiú utánpótlás együttesével szereztél. Ahogyan máskor, gondolom, ezúttal is rengeteg munka előzte meg a sikert…
- Azt hiszem, nem hazudok, amikor azt mondom, hogy nagyon sokat dolgoztam már az utánpótlásban, és büszke vagyok minden eddig eltöltött időre – fogalmazott Tóth Kálmán. – Nem ma történt, hogy Egerben sikerült leraknom az utánpótlásképzés bázisát. Ha csak azt nézem, hogy manapság egy felnőtt válogatott mérkőzésen egy Erdélyi Balázst, vagy éppen, ugyan az EB-ről lemaradó, de szezon közben jó teljesítményt nyújtó Kovács Gábort figyelünk, akkor azt jó érzés észrevenni. Ezek a játékosok az egri műhelyben tanultak mindent, és ebből élnek meg ma is. De nem csak róluk beszélhetnék. Nézzünk csak meg egy férfi bajnoki döntőt, ahol egy Zalánki Gergő még ifjúsági játékosként, vagy éppen tavaly ugyanígy egy Lőrincz Bálint hasonló korban fel tudta venni a finálé ritmusát, nem mellékesen pedig helyt is tudott állni. Vagy nézzünk egy utánpótlás világversenyt, épp aktuálisan az U18-asokat Hornyák Olivérrel, aki pár napja világbajnoki címnek tudott örülni. Ez mind-mind azt bizonyítja, hogy továbbra is jó úton járunk a gyerekek nevelésében.
Szerencsére jó néhány nevet tudtál említeni, de valahol az is természetes, hogy nem mindenkiből lesz sztár. Idén, talán ezért is jelentett nagy dolgot az ifjúságiaknál, hogy ismét sikerült feljutni a csúcsra?
- Sokszor elmondtam már, de nem elég hangsúlyozni, hogy négy alap dologban kell megfelelnie egy játékosnak. Fontos a kondicionális képesség megszerzése, a taktikai elemeknek a maximális elsajátítása, az egyéni képzés, és a versenyeztetés, ahol élesben láthatod a teljesítményeket. Itt jegyezném meg, hogy milyen nagy szerepe is van a főiskolás csapatnak, ahol évek óta több tehetséges fiatal bontogathatja szárnyait a felnőttek között. A nyári edzőtáborozásoknak is fontos szerepük van, pláne, hogy más-más játékstílusokkal tudunk találkozni köszönhetően, a külföldi együttesekkel történő kétkapuknak. Az elmúlt években is nagyon-nagyon sokat dolgoztunk a kollégáimmal ezekért a sikerekért és én úgy gondolom, hogy hosszútávon csak egy ilyen, a modern kornak megfelelően felépített, és a legújabb elemeket használó utánpótlás-nevelésnek van értelme.
Tény, hogy a fiúk a felsoroltak nélkül aligha jutottak volna el ilyen sikerekig, de ha nem megfelelő a játékosanyag, nem biztos, hogy minden összejön…
- Egy utánpótlásedző mindig abból gazdálkodik, ami van, azzal tud számolni, aki betéved ide a Bárány-uszodába. Én ehhez csak annyit tudok hozzá tenni, hogy, aki ide bejön, abból a kissrácból én megpróbálok a legtöbbet kihozni. Az én munkám az ifjúsági és a serdülő korosztály koordinálása, egy fiatal játékos életének legfontosabb szakasza. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy itt dől el minden. Hogy ilyen keretünk volt, azt úgy gondolom, az előbb elmondott rendszernek is köszönhető. Az, hogy hozzánk került egy Tóth Máté, vagy egy Horváth Zsombor és itt lettek utánpótlás válogatott szintű vízilabdások, az azt hiszem, a mi munkánkat dicséri. A négy, korábban már említett elem megléte után alakult ki ez a csapat, de ezen kívül is voltak csodák. Csoda volt egy Zalánki Gergő egész éves szereplése, akit most egy szerbiai tornán a házigazdák is nagyon dicsértek, de én csodának mondom Kirill Rusztanovot is, aki hallatlan sportág iránti elhivatottsággal és játékintelligenciával rendelkezik. Jártam én év közben az utánpótlás meccsek mellett OB I/B-s találkozókra is, és hallottam, hogy a szurkolók azért jöttek le, hogy láthassák a kisgyereknek a mozgását. Azért is volt az elmúlt években fontos szerepe, hogy itt volt, mert az utánuk jövő korosztályokban pont ezek a kis testű játékosok bontogatják a szárnyaikat, akik több mint valószínű, hogy nem lesznek két méter felettiek, de láthatták, hogy mire lehet vinni. Láthatták, hogy meg lehet szerezni ezeket a kvalitásokat és, hogyha betartják a mi iskolánkat, akkor bármi lehet belőlük.
Ha már Kirillnél tartunk, muszáj vagyok megkérdezni, hogyan lehet majd megismételni az idei sikert jövőre, lévén, hogy többen is „kiöregednek”?
- Én úgy gondolom, hogy nyerni mindig nem lehet. Ez egy alap dolog. A mi részünk – és ezt akkor is kihangsúlyoztam, amikor nem nyertünk – elsősorban a nevelőmunka, hogy minden évben kijöjjön egy-két olyan játékos, aki megállja majd a helyét a felnőttek között. Ha ezt megnézzük, az elmúlt kilenc évben mindig sikerült ilyen játékost nevelnünk. Elsődlegesen ezért nekünk ez a munkánk. Ha ezt veszem, akik komoly, első osztályú játékosok lehetnek, akkor Tóth Mátét, Hornyák Olivért, Biros Barnabást és a kapus Csiszár Boldizsárt is ide sorolhatnám. Ők lesznek a következők, akik elkezdhetnek kopogtatni a felnőtt csapat ajtaján. Szeretném ugyanakkor kihangsúlyozni, hogy nem csak a név szerint említett játékosokra szeretném kihegyezni az interjút. Tény, hogy ők nagy ígéretek, de akik a tanulmányaikra helyzeték a fő hangsúlyt és mellette fognak vízilabdázni, ők is maximálisan kivették a részüket a bajnoki aranyból.
Kérdezhetném, hogy miként töltöd a jól megérdemelt pihenést, ha nem lennék tökéletesen tisztában azzal, hogy a nyarad sem egyszerű. Éppen ezért csak annyit kérdezek, hogyan néznek ki a heteid az egri, illetve a junior válogatottnál betöltött munkád mellett?
- A fentiekben is megfogalmazottak alapján én úgy gondolom, hogy megdolgoztam már azért, hogy az utánpótlás válogatott szakmai csapatába is bekerüljek. Igen jó érzés, hogy egy világbajnok csapat egyik fontos eleme lehetek, hogy ebben a társaságban dolgozhatok. Hogy ezt miként tudom összeegyeztetni? Augusztus utolsó hetében lesz a junior Európa-bajnokság, de büszkén mondhatom, hogy nem hanyagoltam el az egri munkámat. Egy picit átszervezve ugyan, de ugyanúgy mennek az edzések, mint korábban. Köszönet a toleranciáért elsősorban a családoknak, hogy elviselték a szokatlan menetrendet, és köszönet a gyerekek szüleinek, hogy megértették a változás okát. Eddig hétköznap történtek a tréningek, most viszont inkább a hét közepe, amikor nem tartózkodom itt. Ilyenkor főként kondicionális téringeken vesznek részt a fiúk Major Attila irányításával, de Sike József kollégám is sokat segített a nyár folyamán.
Szóba hoztad a nyár végi kontinensviadalt is, ezért nem tudom a kérdést kihagyni, hány egri játékosra számíthatunk az utazó keretben?
- Grúzia, egészen pontosan a főváros, Tbiliszi ad otthont az EB-nek, augusztus 24-31-ig, amelyen már én is ott leszek. Előtte viszont azért elég sok munka nehezedett rám, hiszen ameddig Horkai György szövetségi-edző az U18-asokkal Törökországban tartózkodott, addig én irányítottam az idősebbik korosztályt. Éppen ezért én voltam a fiúkkal a közelmúltban egy stuttgarti tornán, amelyet a németek, a horvátok, a tavalyi világbajnok olaszok, az ausztrálok és a szlovákok előtt sikerült megnyernünk. Szerbiában is velem volt most kint a válogatott egy nagyon tartalmas és tapasztalatokban, edzőmeccsekben bővelkedő egyhetes edzőtáborban. Végezetül pedig most megyünk a Savaria-kupára a hétvégén, ami a főpróbája is lesz egyben az Európa-bajnokságnak. Én bízom benne, hogy négy egri kötődésű személy is ott lesz Grúziában, rajtam kívül ugyanis még Horváth Zsombornak, Kovács Zoltánnak és Zalánki Gergőnek is van esélye bekerülni a szűkített keretbe.
Végezetül, a közelmúltbeli eredményeidre való tekintettel, hadd hozzak egy labdarúgásból érkező példát. Szokás a focicsapatoknál, hogy az az együttes, amelyik eléri a tíz bajnoki címet, kap egy csillagot a mezére, a klub címere felé. Nos, Te az idei ifi bajnoki címmel érted el ezt a számot, már ami, az utánpótlás erényeket illeti, ezért, ha jelképesen is, de beszélgetésünk pillanatában én odaképzelek a pólódra egy csillagot.
- Jól esik, köszönöm. Ha össze akarom foglalni az egészet, akkor azt mondanám, hogy jó dolog egy felnőtt válogatott mérkőzést látni, jó egy felnőtt bajnoki finálét megtekinteni, az U18-U19-es nemzeti csapatot figyelni, hiszen mindenhol ott vannak az egri játékosok. Ha belegondolok, hogy az ifjúsági és a felnőtt magyar bajnokságot is mi nyertük, akkor azt kell megállapítani, hogy tényleg jó a felépítmény, jó úton haladtunk. Valóban ez volt a tízedik aranyérmem, és ez egy mérföldkő számomra, amire büszke is vagyok. A legtöbbet viszont vitathatatlanul az jelentette számomra, amikor a fiúkkal a bajnoki címet ünnepeltük és egyszerre kiabálták, hogy „szeretünk Kálmán bá!”
(FOTO: Szántó György)
/egrivizilabda.hu
Hosszú, tartalmas, szép eredményekben gazdag idényt hagytál magad mögött, a legdicsőbb diadalt mégis talán az a bajnoki cím megszerzése jelentette, amit a ZF-Eger fiú utánpótlás együttesével szereztél. Ahogyan máskor, gondolom, ezúttal is rengeteg munka előzte meg a sikert…
- Azt hiszem, nem hazudok, amikor azt mondom, hogy nagyon sokat dolgoztam már az utánpótlásban, és büszke vagyok minden eddig eltöltött időre – fogalmazott Tóth Kálmán. – Nem ma történt, hogy Egerben sikerült leraknom az utánpótlásképzés bázisát. Ha csak azt nézem, hogy manapság egy felnőtt válogatott mérkőzésen egy Erdélyi Balázst, vagy éppen, ugyan az EB-ről lemaradó, de szezon közben jó teljesítményt nyújtó Kovács Gábort figyelünk, akkor azt jó érzés észrevenni. Ezek a játékosok az egri műhelyben tanultak mindent, és ebből élnek meg ma is. De nem csak róluk beszélhetnék. Nézzünk csak meg egy férfi bajnoki döntőt, ahol egy Zalánki Gergő még ifjúsági játékosként, vagy éppen tavaly ugyanígy egy Lőrincz Bálint hasonló korban fel tudta venni a finálé ritmusát, nem mellékesen pedig helyt is tudott állni. Vagy nézzünk egy utánpótlás világversenyt, épp aktuálisan az U18-asokat Hornyák Olivérrel, aki pár napja világbajnoki címnek tudott örülni. Ez mind-mind azt bizonyítja, hogy továbbra is jó úton járunk a gyerekek nevelésében.
Szerencsére jó néhány nevet tudtál említeni, de valahol az is természetes, hogy nem mindenkiből lesz sztár. Idén, talán ezért is jelentett nagy dolgot az ifjúságiaknál, hogy ismét sikerült feljutni a csúcsra?
- Sokszor elmondtam már, de nem elég hangsúlyozni, hogy négy alap dologban kell megfelelnie egy játékosnak. Fontos a kondicionális képesség megszerzése, a taktikai elemeknek a maximális elsajátítása, az egyéni képzés, és a versenyeztetés, ahol élesben láthatod a teljesítményeket. Itt jegyezném meg, hogy milyen nagy szerepe is van a főiskolás csapatnak, ahol évek óta több tehetséges fiatal bontogathatja szárnyait a felnőttek között. A nyári edzőtáborozásoknak is fontos szerepük van, pláne, hogy más-más játékstílusokkal tudunk találkozni köszönhetően, a külföldi együttesekkel történő kétkapuknak. Az elmúlt években is nagyon-nagyon sokat dolgoztunk a kollégáimmal ezekért a sikerekért és én úgy gondolom, hogy hosszútávon csak egy ilyen, a modern kornak megfelelően felépített, és a legújabb elemeket használó utánpótlás-nevelésnek van értelme.
Tény, hogy a fiúk a felsoroltak nélkül aligha jutottak volna el ilyen sikerekig, de ha nem megfelelő a játékosanyag, nem biztos, hogy minden összejön…
Ha már Kirillnél tartunk, muszáj vagyok megkérdezni, hogyan lehet majd megismételni az idei sikert jövőre, lévén, hogy többen is „kiöregednek”?
- Én úgy gondolom, hogy nyerni mindig nem lehet. Ez egy alap dolog. A mi részünk – és ezt akkor is kihangsúlyoztam, amikor nem nyertünk – elsősorban a nevelőmunka, hogy minden évben kijöjjön egy-két olyan játékos, aki megállja majd a helyét a felnőttek között. Ha ezt megnézzük, az elmúlt kilenc évben mindig sikerült ilyen játékost nevelnünk. Elsődlegesen ezért nekünk ez a munkánk. Ha ezt veszem, akik komoly, első osztályú játékosok lehetnek, akkor Tóth Mátét, Hornyák Olivért, Biros Barnabást és a kapus Csiszár Boldizsárt is ide sorolhatnám. Ők lesznek a következők, akik elkezdhetnek kopogtatni a felnőtt csapat ajtaján. Szeretném ugyanakkor kihangsúlyozni, hogy nem csak a név szerint említett játékosokra szeretném kihegyezni az interjút. Tény, hogy ők nagy ígéretek, de akik a tanulmányaikra helyzeték a fő hangsúlyt és mellette fognak vízilabdázni, ők is maximálisan kivették a részüket a bajnoki aranyból.
Kérdezhetném, hogy miként töltöd a jól megérdemelt pihenést, ha nem lennék tökéletesen tisztában azzal, hogy a nyarad sem egyszerű. Éppen ezért csak annyit kérdezek, hogyan néznek ki a heteid az egri, illetve a junior válogatottnál betöltött munkád mellett?
- A fentiekben is megfogalmazottak alapján én úgy gondolom, hogy megdolgoztam már azért, hogy az utánpótlás válogatott szakmai csapatába is bekerüljek. Igen jó érzés, hogy egy világbajnok csapat egyik fontos eleme lehetek, hogy ebben a társaságban dolgozhatok. Hogy ezt miként tudom összeegyeztetni? Augusztus utolsó hetében lesz a junior Európa-bajnokság, de büszkén mondhatom, hogy nem hanyagoltam el az egri munkámat. Egy picit átszervezve ugyan, de ugyanúgy mennek az edzések, mint korábban. Köszönet a toleranciáért elsősorban a családoknak, hogy elviselték a szokatlan menetrendet, és köszönet a gyerekek szüleinek, hogy megértették a változás okát. Eddig hétköznap történtek a tréningek, most viszont inkább a hét közepe, amikor nem tartózkodom itt. Ilyenkor főként kondicionális téringeken vesznek részt a fiúk Major Attila irányításával, de Sike József kollégám is sokat segített a nyár folyamán.
Szóba hoztad a nyár végi kontinensviadalt is, ezért nem tudom a kérdést kihagyni, hány egri játékosra számíthatunk az utazó keretben?
- Grúzia, egészen pontosan a főváros, Tbiliszi ad otthont az EB-nek, augusztus 24-31-ig, amelyen már én is ott leszek. Előtte viszont azért elég sok munka nehezedett rám, hiszen ameddig Horkai György szövetségi-edző az U18-asokkal Törökországban tartózkodott, addig én irányítottam az idősebbik korosztályt. Éppen ezért én voltam a fiúkkal a közelmúltban egy stuttgarti tornán, amelyet a németek, a horvátok, a tavalyi világbajnok olaszok, az ausztrálok és a szlovákok előtt sikerült megnyernünk. Szerbiában is velem volt most kint a válogatott egy nagyon tartalmas és tapasztalatokban, edzőmeccsekben bővelkedő egyhetes edzőtáborban. Végezetül pedig most megyünk a Savaria-kupára a hétvégén, ami a főpróbája is lesz egyben az Európa-bajnokságnak. Én bízom benne, hogy négy egri kötődésű személy is ott lesz Grúziában, rajtam kívül ugyanis még Horváth Zsombornak, Kovács Zoltánnak és Zalánki Gergőnek is van esélye bekerülni a szűkített keretbe.
Végezetül, a közelmúltbeli eredményeidre való tekintettel, hadd hozzak egy labdarúgásból érkező példát. Szokás a focicsapatoknál, hogy az az együttes, amelyik eléri a tíz bajnoki címet, kap egy csillagot a mezére, a klub címere felé. Nos, Te az idei ifi bajnoki címmel érted el ezt a számot, már ami, az utánpótlás erényeket illeti, ezért, ha jelképesen is, de beszélgetésünk pillanatában én odaképzelek a pólódra egy csillagot.
- Jól esik, köszönöm. Ha össze akarom foglalni az egészet, akkor azt mondanám, hogy jó dolog egy felnőtt válogatott mérkőzést látni, jó egy felnőtt bajnoki finálét megtekinteni, az U18-U19-es nemzeti csapatot figyelni, hiszen mindenhol ott vannak az egri játékosok. Ha belegondolok, hogy az ifjúsági és a felnőtt magyar bajnokságot is mi nyertük, akkor azt kell megállapítani, hogy tényleg jó a felépítmény, jó úton haladtunk. Valóban ez volt a tízedik aranyérmem, és ez egy mérföldkő számomra, amire büszke is vagyok. A legtöbbet viszont vitathatatlanul az jelentette számomra, amikor a fiúkkal a bajnoki címet ünnepeltük és egyszerre kiabálták, hogy „szeretünk Kálmán bá!”
(FOTO: Szántó György)
/egrivizilabda.hu
Megjegyzés küldése