MÚLT-KOR | Dobó Istvánt az egri várkapitányi tisztségben rövid időre Mekcsey István, majd
Bornemissza Gergely követte, aki az 52-es ostrom során 250 gyalogossal
érkezett Dobó megsegítésére és rendkívül hősies módon viselkedett, találékonyságával is kitűnt a várvédők közül.
Különösképpen bizonyos tűzszerszámoknak, egyebek között az úgynevezett tüzes keréknek a megkonstruálásában.
A várkapitányi tisztség átvétele után azonnal hozzáfogott a helyreállításhoz, melynek során a vár déli oldalán újjáépített egy bástyát, amit róla neveztek el. Várkapitánysága rövid ideig tartott, 1554. október 17-én portyára indult, mert tudomására jutott, hogy Pásztó környékén egy kisebb, a hatvani szandzsákhoz tartozó török csapat garázdálkodik. Az ütközetben fogságba esett, először Hatvanban, majd november 1-jétől Budán tartották fogva.
Alkudozások folytak egy előkelő török fogoly és Bornemissza kicseréléséről, de miután ezek nem vezettek eredményre, Bornemisszát 1554. november 3-án Konstantinápolyba hurcolták, ahol 1555 szeptemberében a Jedikula (Héttorony) nevű börtönben Kara Ahmed nagyvezér felakasztatta.
Az egri vár helyreállítása ezt követően tovább folyt. Az anyagi fedezet megteremtésére a király több környező vármegye adóját és robotadóját rendelte a vár felújítására, és elsőrendű olasz építészeket, köztük Paolo Mirandolát bízta meg a tervezői feladatokkal. Az 1552-es ostrom után a további várkapitányok révén - különösképpen Mágóchy Gáspár segítségével - tovább terjed a protestantizmus. Emiatt a püspök nélkül maradt káptalan a Szent Mihály templomba szorult ki, de néhány év múlva onnan is menniük kellett.
Eközben létrejött a Haditanács, mely arra volt hivatva, hogy a még királyi kézen lévő várakat megfelelő állapotba hozza. E terv keretében 1568-ban megjelent az egri várban Pietro Ferrabosco, aki elkészítette a vár alaprajzát és javaslatot tett annak korszerűsítésére. E javaslat alapján érkezett Egerbe 1569-ben Ottavio Baldigara olasz várépítész. Baldigara tervei arra alapozódnak, hogy a várnak van egy hangsúlyozottan gyenge oldala, a keleti, ahol egy, a szomszédságában lévő dombról teljesen áttekinthető mind a külső, mind a belső vár területe.
Emiatt volt szükség a két keleti fülesbástya megépítésére és ezzel egyidejűleg a szentélybástya eltüntetésére. A bástyák emeletesek voltak, mindkét szinten egy-egy ágyúteremmel, ahonnan keresztirányú tüzeléssel a két bástya közötti hosszú falszakaszt lehetett védeni. Az aknafigyelő folyosók annak meghatározásához nyújtottak segítséget, hogy a támadók éppen melyik falszakaszt próbálják meg felrobbantani.
A súlyos pénzhiány miatt azonban az építkezés csak akadozva és rendkívül lassan halad előre. Az, hogy Baldigara tervei nem valósulhattak meg teljes egészében, a tehetségtelen és gyenge kezű várkapitányok egész sorának is köszönhető. A Tinódi és Balassi által sokszor megénekelt és egyben idealizált végvári élet egy csomó fegyelmezetlenséget, fosztogatásoktól kísért portyát, a környékbeli lakosság sarcolását is jelentette.
Közben a török egyik kis várat foglalja el a másik után, ami előre vetítette annak árnyékát, hogy hamarosan Egerre kerül a sor. Az 1596-os támadáskor Nyári Pál várkapitány vezetésével mintegy hétezer fő zsoldos katonából állt az egri vár védő serege. Noha megpróbálták magát a várost is védeni, a polgári lakosságot már előre kitelepítették onnan. A támadás java része a kelet felőli magaslatról érkezik, így itták meg a védők annak levét, hogy nem valósult meg teljesen Baldigara terve, és a fülesbástyákhoz nem készültek el a megfelelő mellvédek. Így nem volt semmi fedezék, vagy takarás az ott védekezők számára.
Hat nap után elsőként feladták a várost, de az erődítmény védelme is reménytelen volt. A külső várat egyetlen rohammal foglalták el a törököt, és miután észrevették, hogy a belső vár kelet felől nem támadható, új stratégiát választottak. Megkezdték a város felőli oldalon a délnyugati bástya aláaknázását.
A vár építésze, Stella Kristóf önkéntesekkel leszállt az aknafigyelő folyosóba, hogy megállapítsa a robbanás várható helyét és irányát, ám későn találták azt meg, és a robbanás hamarabb következett be, mint ahogy be tudtak oda fúrni (a fúrás következtében a levegőt kapó lefojtott töltet robbanásának ereje minimálisra csökkenthető).
Sajnos, mind odavesztek. A vár más pontjain is robbantak aknák, ezért sok zsoldos az ettől való félelem következtében egyre-másra megtagadta az engedelmességet. A kapitány október 9-én kezdett tárgyalásokat a törökkel és 12-én már aláírták azt az egyezményt, miszerint a vár feladása fejében a védősereg bántatlanul elvonulhat. Október 13- án történt meg az átadás.
Ezt a szégyenletes tettet súlyosbította, sőt majdnem az árulással tette egyenértékűvé, hogy még sokan emlékeztek a dicsőséges 1552-es ostromra, amikor Dobó maroknyi serege képes volt megvédeni a „juhaklot”, Nyáry Pál zsoldosai viszont túl könnyen feladták a „bevehetetlennek” tartott várat.
A török hitszegő módon a várvédők többségét lemészárolta, akiknek meghagyta az életét, azokat pedig fogságba vetette.
forrás: egrirege.hu
Különösképpen bizonyos tűzszerszámoknak, egyebek között az úgynevezett tüzes keréknek a megkonstruálásában.
A várkapitányi tisztség átvétele után azonnal hozzáfogott a helyreállításhoz, melynek során a vár déli oldalán újjáépített egy bástyát, amit róla neveztek el. Várkapitánysága rövid ideig tartott, 1554. október 17-én portyára indult, mert tudomására jutott, hogy Pásztó környékén egy kisebb, a hatvani szandzsákhoz tartozó török csapat garázdálkodik. Az ütközetben fogságba esett, először Hatvanban, majd november 1-jétől Budán tartották fogva.
Alkudozások folytak egy előkelő török fogoly és Bornemissza kicseréléséről, de miután ezek nem vezettek eredményre, Bornemisszát 1554. november 3-án Konstantinápolyba hurcolták, ahol 1555 szeptemberében a Jedikula (Héttorony) nevű börtönben Kara Ahmed nagyvezér felakasztatta.
Az egri vár helyreállítása ezt követően tovább folyt. Az anyagi fedezet megteremtésére a király több környező vármegye adóját és robotadóját rendelte a vár felújítására, és elsőrendű olasz építészeket, köztük Paolo Mirandolát bízta meg a tervezői feladatokkal. Az 1552-es ostrom után a további várkapitányok révén - különösképpen Mágóchy Gáspár segítségével - tovább terjed a protestantizmus. Emiatt a püspök nélkül maradt káptalan a Szent Mihály templomba szorult ki, de néhány év múlva onnan is menniük kellett.
Eközben létrejött a Haditanács, mely arra volt hivatva, hogy a még királyi kézen lévő várakat megfelelő állapotba hozza. E terv keretében 1568-ban megjelent az egri várban Pietro Ferrabosco, aki elkészítette a vár alaprajzát és javaslatot tett annak korszerűsítésére. E javaslat alapján érkezett Egerbe 1569-ben Ottavio Baldigara olasz várépítész. Baldigara tervei arra alapozódnak, hogy a várnak van egy hangsúlyozottan gyenge oldala, a keleti, ahol egy, a szomszédságában lévő dombról teljesen áttekinthető mind a külső, mind a belső vár területe.
Emiatt volt szükség a két keleti fülesbástya megépítésére és ezzel egyidejűleg a szentélybástya eltüntetésére. A bástyák emeletesek voltak, mindkét szinten egy-egy ágyúteremmel, ahonnan keresztirányú tüzeléssel a két bástya közötti hosszú falszakaszt lehetett védeni. Az aknafigyelő folyosók annak meghatározásához nyújtottak segítséget, hogy a támadók éppen melyik falszakaszt próbálják meg felrobbantani.
A súlyos pénzhiány miatt azonban az építkezés csak akadozva és rendkívül lassan halad előre. Az, hogy Baldigara tervei nem valósulhattak meg teljes egészében, a tehetségtelen és gyenge kezű várkapitányok egész sorának is köszönhető. A Tinódi és Balassi által sokszor megénekelt és egyben idealizált végvári élet egy csomó fegyelmezetlenséget, fosztogatásoktól kísért portyát, a környékbeli lakosság sarcolását is jelentette.
Közben a török egyik kis várat foglalja el a másik után, ami előre vetítette annak árnyékát, hogy hamarosan Egerre kerül a sor. Az 1596-os támadáskor Nyári Pál várkapitány vezetésével mintegy hétezer fő zsoldos katonából állt az egri vár védő serege. Noha megpróbálták magát a várost is védeni, a polgári lakosságot már előre kitelepítették onnan. A támadás java része a kelet felőli magaslatról érkezik, így itták meg a védők annak levét, hogy nem valósult meg teljesen Baldigara terve, és a fülesbástyákhoz nem készültek el a megfelelő mellvédek. Így nem volt semmi fedezék, vagy takarás az ott védekezők számára.
Hat nap után elsőként feladták a várost, de az erődítmény védelme is reménytelen volt. A külső várat egyetlen rohammal foglalták el a törököt, és miután észrevették, hogy a belső vár kelet felől nem támadható, új stratégiát választottak. Megkezdték a város felőli oldalon a délnyugati bástya aláaknázását.
A vár építésze, Stella Kristóf önkéntesekkel leszállt az aknafigyelő folyosóba, hogy megállapítsa a robbanás várható helyét és irányát, ám későn találták azt meg, és a robbanás hamarabb következett be, mint ahogy be tudtak oda fúrni (a fúrás következtében a levegőt kapó lefojtott töltet robbanásának ereje minimálisra csökkenthető).
 |
| illusztráció |
Sajnos, mind odavesztek. A vár más pontjain is robbantak aknák, ezért sok zsoldos az ettől való félelem következtében egyre-másra megtagadta az engedelmességet. A kapitány október 9-én kezdett tárgyalásokat a törökkel és 12-én már aláírták azt az egyezményt, miszerint a vár feladása fejében a védősereg bántatlanul elvonulhat. Október 13- án történt meg az átadás.
Ezt a szégyenletes tettet súlyosbította, sőt majdnem az árulással tette egyenértékűvé, hogy még sokan emlékeztek a dicsőséges 1552-es ostromra, amikor Dobó maroknyi serege képes volt megvédeni a „juhaklot”, Nyáry Pál zsoldosai viszont túl könnyen feladták a „bevehetetlennek” tartott várat.
A török hitszegő módon a várvédők többségét lemészárolta, akiknek meghagyta az életét, azokat pedig fogságba vetette.
forrás: egrirege.hu
Megjegyzés küldése