Az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár igazgatónője, Tőzsér Istvánné Géczi Andrea – amellett, hogy imádja a munkáját – a Balaton átúszása közben tud kikapcsolódni igazán.
Milyen érzés egy ilyen sikeres intézményt igazgatni?
– Egy ember életében mindig nagyon fontos a siker, s ez ugyanúgy igaz egy munkahelyre is. Nagyon örülök a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elismerésének, főképpen azért, mert ez egy civil szervezet kitüntetése, amelyre a kollégáim terjesztettek fel. Ám ahhoz, hogy ilyen eredményeket tudjunk elérni, nélkülözhetetlen a csapatmunka és pontosan kijelölt stratégiai célok. Világos, nyílt lapokkal játszunk, nálunk nincsenek tabutémák, mindent szeretünk közösen megbeszélni. Úgy vélem, ez a sikereink titka. Nemrég olvastam egy idézetet, ami nagyon megtetszett, s amely ránk nézve is igaz... Így hangzik: „nindennap örömmel jönni munkába.”
– Akkor ennek a szakmának nincsenek árnyoldalai?
– Természetesen vannak... Nagyon sok hátrányos helyzetbe került vagy éppen más okok miatt problémás emberrel találkozunk munkánk során. Ezekre már tudatosan készülünk, és végzünk tréningeket is. Alapvetően ma már nem az egy könyvtár alapproblémája, hogy valaki késedelmesen hozza vissza a kikölcsönzött könyveket... Ez csak egy sztereotípia.
– Ha már az előbb idézett, akkor én is megteszem. Szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, minden sikeres nő mögött pedig saját maga. De ez Önre nézvést nem igaz, hiszen harmonikus párkapcsolatban él...
– Így van. A gyermekeink már nagyok, egyetemre járnak, elindultak az önállósodás útján. A férjem egy barkácsboltot vezet, és azért is szerencsések vagyunk, mert mindketten nagyon szeretjük a munkánkat. Hálás lehet az ember a sorsnak, ha ilyen harmóniában élhet. Igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy hétköznap 120 százalékon teljesítsek a könyvtárban, és amikor hétvégén mindenki otthon van, akkor minden figyelmemet a családomnak szentelhessem.
– Ha jól tudom, az idei évben immár hatodik alkalommal úszta át a Balatont. Mi készteti arra, hogy benevezzen egy ilyen megméretésre?
– Nos, a gyökereit nagyon mélyen kell keresni... Az ugye, jól látható, hogy nem vagyok egy tornász alkat, és az is igaz, hogy sport soha nem tudott igazán megérinteni. A Dobó István Gimnáziumban viszont volt egy testnevelő tanárunk, Juhászné Jolika néni, akinek mindig voltak „akciói”: például meghatározott egy limitet futásból, ugrókötelezésből, amiket nagyon szívesen hajtottam végre. S miután én már elballagtam, hallottam, hogy a tanárnő diákokat készít fel a strandon a Balaton átúszására. Igazából mindig nagyon bántott, hogy abban nem tudtam részt venni. Negyven esztendős koromban kezdtem uszodába járni, nem sokkal később pedig jött az elhatározás, hogy kipróbáljam magam a magyar tengeren is. Rájöttem, hogy ez azért nem egy teljesíthetetlen táv. Sőt, ha van egy társa is az embernek – nekem Magdika, a kolléganőm –, akkor egymást még jobban tudjuk motiválni.
– Mire gondol egy ekkora kihívás közben?
– Jaj, nagyon imádom! Nem kell a hosszakat számolni, mint az uszodában, s végtelenül nagy nyugalom van a víz közepén. Sok mindenen lehet gondolkozni. Hozzáteszem azt is, hogy nagyon nagy biztonságban vagyunk, hiszen folyamatosan felügyelik az úszást a mentő egységek. Ez azért is különleges a számomra, mert ez egyéni sport, viszont a munkában és otthon is a csapatjáték híve vagyok.
– Térjünk vissza egy kicsit a pályája elejére. Miért lett éppen könyvtáros?
– Teljesen véletlenül. Magyar–ének-zene szakos tanárként végeztem, sőt, tanítottam is a gyakorlóiskolában. A gyermekeim születése után viszont már egy kicsit nehezebb volt visszatérni a munka világába... A férjem talált rá egy könyvesbolt hirdetésére, de véletlenül a könyvtár telefonszámát tárcsázta, ahonnan végülis azt a választ kapta, hogy menjek be meghallgatásra, mert elképzelhető, hogy szükség lenne rám. És volt. Még merje mondani valaki, hogy nincsenek véletlenek!
NÉVJEGY:
Név: Tőzsér Istvánné Géczi Andrea
Születési hely és idő: Eger, 1965. február 12.
Családi állapot: házas
Gyermekei: egy lánya és egy fia van (Orsolya közgazdász, Csaba kertészmérnök, növényorvos)
Végzettség: Ho Shi Minh Tanárképző Főiskola magyar–ének-zene szakos tanár; Eszterházy Károly Főiskola könyvtáros-informatikus; Szegedi Tudományegyetem, informatikus-könyvtáros; Edutus Főiskola, kulturális menedzser
Kedvenc írók: jelenleg Gárdonyi Géza és Agatha Christie
Kedvenc étel, ital: túrós sztrapacska, könyvtári limonádé mentával
heol.hu
Milyen érzés egy ilyen sikeres intézményt igazgatni?
– Egy ember életében mindig nagyon fontos a siker, s ez ugyanúgy igaz egy munkahelyre is. Nagyon örülök a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elismerésének, főképpen azért, mert ez egy civil szervezet kitüntetése, amelyre a kollégáim terjesztettek fel. Ám ahhoz, hogy ilyen eredményeket tudjunk elérni, nélkülözhetetlen a csapatmunka és pontosan kijelölt stratégiai célok. Világos, nyílt lapokkal játszunk, nálunk nincsenek tabutémák, mindent szeretünk közösen megbeszélni. Úgy vélem, ez a sikereink titka. Nemrég olvastam egy idézetet, ami nagyon megtetszett, s amely ránk nézve is igaz... Így hangzik: „nindennap örömmel jönni munkába.”
– Akkor ennek a szakmának nincsenek árnyoldalai?
– Természetesen vannak... Nagyon sok hátrányos helyzetbe került vagy éppen más okok miatt problémás emberrel találkozunk munkánk során. Ezekre már tudatosan készülünk, és végzünk tréningeket is. Alapvetően ma már nem az egy könyvtár alapproblémája, hogy valaki késedelmesen hozza vissza a kikölcsönzött könyveket... Ez csak egy sztereotípia.
– Ha már az előbb idézett, akkor én is megteszem. Szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, minden sikeres nő mögött pedig saját maga. De ez Önre nézvést nem igaz, hiszen harmonikus párkapcsolatban él...
– Így van. A gyermekeink már nagyok, egyetemre járnak, elindultak az önállósodás útján. A férjem egy barkácsboltot vezet, és azért is szerencsések vagyunk, mert mindketten nagyon szeretjük a munkánkat. Hálás lehet az ember a sorsnak, ha ilyen harmóniában élhet. Igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy hétköznap 120 százalékon teljesítsek a könyvtárban, és amikor hétvégén mindenki otthon van, akkor minden figyelmemet a családomnak szentelhessem.
 |
A véletlen műve volt, hogy a könyvtárban kezdett el dolgozni.
Tőzsér Istvánné Géczi Andrea munkáját idén
a Magyar Könyvtárosok Egyesülete is díjazta.
FOTÓ: AS
|
– Nos, a gyökereit nagyon mélyen kell keresni... Az ugye, jól látható, hogy nem vagyok egy tornász alkat, és az is igaz, hogy sport soha nem tudott igazán megérinteni. A Dobó István Gimnáziumban viszont volt egy testnevelő tanárunk, Juhászné Jolika néni, akinek mindig voltak „akciói”: például meghatározott egy limitet futásból, ugrókötelezésből, amiket nagyon szívesen hajtottam végre. S miután én már elballagtam, hallottam, hogy a tanárnő diákokat készít fel a strandon a Balaton átúszására. Igazából mindig nagyon bántott, hogy abban nem tudtam részt venni. Negyven esztendős koromban kezdtem uszodába járni, nem sokkal később pedig jött az elhatározás, hogy kipróbáljam magam a magyar tengeren is. Rájöttem, hogy ez azért nem egy teljesíthetetlen táv. Sőt, ha van egy társa is az embernek – nekem Magdika, a kolléganőm –, akkor egymást még jobban tudjuk motiválni.
– Mire gondol egy ekkora kihívás közben?
– Jaj, nagyon imádom! Nem kell a hosszakat számolni, mint az uszodában, s végtelenül nagy nyugalom van a víz közepén. Sok mindenen lehet gondolkozni. Hozzáteszem azt is, hogy nagyon nagy biztonságban vagyunk, hiszen folyamatosan felügyelik az úszást a mentő egységek. Ez azért is különleges a számomra, mert ez egyéni sport, viszont a munkában és otthon is a csapatjáték híve vagyok.
– Térjünk vissza egy kicsit a pályája elejére. Miért lett éppen könyvtáros?
– Teljesen véletlenül. Magyar–ének-zene szakos tanárként végeztem, sőt, tanítottam is a gyakorlóiskolában. A gyermekeim születése után viszont már egy kicsit nehezebb volt visszatérni a munka világába... A férjem talált rá egy könyvesbolt hirdetésére, de véletlenül a könyvtár telefonszámát tárcsázta, ahonnan végülis azt a választ kapta, hogy menjek be meghallgatásra, mert elképzelhető, hogy szükség lenne rám. És volt. Még merje mondani valaki, hogy nincsenek véletlenek!
NÉVJEGY:
Név: Tőzsér Istvánné Géczi Andrea
Születési hely és idő: Eger, 1965. február 12.
Családi állapot: házas
Gyermekei: egy lánya és egy fia van (Orsolya közgazdász, Csaba kertészmérnök, növényorvos)
Végzettség: Ho Shi Minh Tanárképző Főiskola magyar–ének-zene szakos tanár; Eszterházy Károly Főiskola könyvtáros-informatikus; Szegedi Tudományegyetem, informatikus-könyvtáros; Edutus Főiskola, kulturális menedzser
Kedvenc írók: jelenleg Gárdonyi Géza és Agatha Christie
Kedvenc étel, ital: túrós sztrapacska, könyvtári limonádé mentával
heol.hu
Megjegyzés küldése