Az egri Bazilika
Az egri Bazilika építése Pyrker János László érsek nevéhez kötődik, akit I. Ferenc császár 1827-ben nevezett ki az Egri Főegyházmegye élére. Pyrker ezt megelőzően velencei pátriárka volt. Világlátottsága és a művészetek szeretete inspirálta, hogy Hild Józsefet kérje fel a Bazilika épületének megtervezésére. Az építkezés 1831 februárjában kezdődött és 1836 májusában fejeződött be. A templomot ünnepélyes keretek között 1837. május 6-7-én szentelték fel.
Az egri Bazilika hazánk legnagyobb méretű egyházi építményei közé tartozik. A templomba felvezető klasszikus lépcsősor két oldalát Marco Casagrande szobrai díszítik: elől a két szent magyar király, István és László, hátul a két főapostol, Péter és Pál. A bejárat előtti oszlopcsarnokot a római „Pantheon” mintájára készítették. A 17 méteres korinthoszi oszlopok timpanont tartanak, melyek latin nyelvű felirata: Jöjjetek, imádjuk az Urat. A timpanon felett a Hit, Remény és Szeretet jelképes alakjai találhatóak. A templombelső kialakítása jóval több időt vett igénybe, mint az építése. A belső díszítése, az oltárok elkészítése, a mennyezeti freskók festése közel 120 évig tartott. A díszítés első szakasza 1846-ig lezárult, amelyben a szobrászmunkák tételei a leglényegesebbek, és ebben a már említett Marco Casagrande velencei szobrásznak jutott a főszerep. A fő- és mellékoltárok festményeit, melyek többnyire olasz festőktől származnak, Pyrker saját magánvagyonából fizette ki. Pyrker János László 1847-ben hunyt el Bécsben. Szívét az altemplomban a kripta központi részén temették el kívánsága szerint, mert mint mondotta: „A szív, mely Egerért dobogott, az legyen az egrieké ”.
A nagy mecénás érsek halála után a belső díszítőmunkák megszakításokkal, de tovább folytatódtak. 1881-ben a szentély jobb oldalán alakították ki a máriapócsi csodatévő Szűz tiszteletére szentelt Mária-kápolnát, amely ma is búcsújáró hely. A baloldali mellékhajó végződésében 1893-94 között állították fel Szent Mihály, a város és a plébánia egykori védőszentjének tiszteletére szentelt carrarai fehér márvány oltárt. A szentély és a szószék kialakítására 1904-ben került sor. A szentély felőli mennyezeti freskókat 1910-ben, a kupola és a többi boltozatfreskókat 1950-ban készítették. A kóruson található nagyorgonát 1863-68 között Bartakovics Béla érsek megbízásából a salzburgi Ludwig Mooser készítette. Többször felújították, legutóbb 2000-2001-ben, a jelenlegi orgona 8018 síppal rendelkezik, 5 manuálos és 103 regiszteres.
Egyházmegyei könyvtár
Az egri Főgyházmegyei Könyvtárat 1793-ban Eszterházy Károly püspök alapította amikor megépíttette a Líceum épületét, ahol egyetemet kívánt létesíteni. Sajnos, az egyetem létesítése nem sikerült, az épület azonban mindig a tudományt szolgálta, s ma is ezt a hagyományt követi: a nevét viselő főiskola központi épülete lett.
Eszterházy mindvégig az egyetemi gondolathoz híven rendezte be a Líceumot, a könyvtárhoz pedig ennek megfelelően gyűjtötte Európa-szerte a könyveket, dokumentumokat. Eszterházy püspök kezdettől fogva nyilvános könyvtárként szerette volna működtetni a Líceum könyvtárát. Ez országosan is az elsők közé helyezi ilyen tekintetben az egri intézményt.
Maga a barokk könyvtárterem az épület déli részén helyezkedik el. Az ide betérő látogatót lenyűgöző látvány fogadja: a méretek és arányok, a stílusok és színek harmóniája ünnepélyes hangulatot teremt. A szem óhatatlanul felfelé emelkedik, hogy szinte beleütközzön Kracker János Lukács (1719-1779) 1778-ban festett, az egész mennyezetet betöltő döbbenetes szépségű freskójába. A terem másik ékessége a monumentális faszerkezetű állványzat. Ezt jól tagolja a középen körbefutó karzat. Az európai viszonylatban is híres bútorzat tervezője Fellner Jakab. A művészi kivitelezés pedig Lotter Tamás egri asztalosmester nevéhez fűződik. Külön érdekessége, hogy építésekor semmilyen fémszerkezetet nem alkalmaztak. A földszinten 16, a karzaton pedig 19 hatalmas polcrendszer áll a gyűjtemény rendelkezésére. Lotter 1778 tavaszán kezdte el a munkálatokat, s mintegy három esztendő alatt készítette azt el, felvidéki tölgyből. Ekkor kezdték el feltölteni az Eszterházy-gyűjtemény anyagával, hogy 1793. december 28-án megnyithassa kapuit a nagyközönség előtt. Az épületben található gyönyörű kápolna az államosítástól kezdve tíz esztendeig üresen állott. 1959-től sikerült elérni, hogy a könyvtár használatába kerüljön, így legalább meg lehetett menteni az utókor számára. A kápolna könyvraktárként működött, a sekrestye pedig sokáig a könyvtár lelke volt. Az intézmény tervei szerint művészeti bemutatók, kulturális programok helyszíne lesz a jövőben. Az egri Főegyházmegyei könyvtár nem csupán az írásba foglalt tudományt bocsátja ingyen rendelkezésére a hazai és külföldi érdeklődőknek. Az Egerbe látogató turisták szinte mindegyike megfordul e falak között is.
Jelenleg a hagyatékokból a teológia, filozófia, történettudomány, néprajztudomány, nyelvészet, művészet kézi- és szakkönyveit gyűjtik. Az elmúlt kétszáz esztendőben az írott tudomány olyan mennyiségű jelentős anyaga halmozódott fel a könyvtárban, hogy az egri Főegyházmegyei Könyvtár megkapta a rangos tudományos könyvtári besorolást, majd nemrégiben a közkönyvtárit is.
Eszterházy püspök egyetemi könyvtárnak szánta. Több európai nagyvárosban voltak megbízottai, akik számára könyveket vásároltak. A könyvtárat 1793-ban nyitották meg 20 000 kötettel. A gyűjteményt folyamatosan fejlesztik, így jelenleg 162 800 kiadványuk van, 30 különböző nyelven.A látogató találkozik itt unikumnak tekintető ritkaságokkal is. Ilyenek például Mikes Kelemen törökországi leveleinek eredeti kéziratai, a magyar széppróza első termékei. Pyrker érsek hagyatékából származik a 15. századi „Hóráskönyv”. Itt látható Mozart Magyarországon fellelhető egyetlen levele: a zeneszerző zseni 1787-ben írta a nővérének. Kurózum Vesalius 1642-ből származó, az emberi test felépítésért bemutató orvosi könyve. Megannyi nemzeti kulturális örökség és európai örökség Európa reménybeli kulturális fővárosában.
Az ősnyomtatványok, kódexek megtekintése mellett a könyvtár berendezése és freskója miatt is érdemes a látogatásra. A gótikus templomi környezetben a tridenti zsinat egy ünnepélyes ülését ábrázolja.
Fertálymesterek: egy ritka tisztség
Városunk közigazgatásában találkozunk egy igen ritka tisztséggel, ez a fertálymesterség . A szó a német Viertel, negyed kifejezésből ered, és az a magyarázata, hogy a negyedekre (hóstyákra) osztott város minden negyedének élén állott egy fertálymester, aki ügyelt a városrész rendjére. 1713-ban a városban még csak négy negyed volt, száz év múlva, 1823-ban azonban már 12 fertálymestere volt Egernek. A fertálymesterség a 18. században még nem volt fizetéssel járó tisztség. A hivatalos iratok, idézések, adóintő cédulák kihordói voltak, és ügyeltek a közrendre, tűzbiztonságra, ellenőrizték a városba érkező idegeneket. Az új fertálymesterek évente február 9-én, Szent Apollónia napján foglalták el hivatalukat, eleinte a magisztrátus jelölte ki őket, később a negyedek maguk választották őket a köztiszteletben álló tisztes, vallásos polgárok sorából. Ettől kezdve nagyobb lett a megbecsültségük is.
Csillagvizsgáló és „városnéző eszköz"
Az Líceum keleti oldalán található toronyban, ahol az ablakokat fekete vaspaletta fedi, 1776-ban nyitott meg a csillagvizsgáló.
A kor modern eszközeivel rendezték be. A múzeum nagytermén átlósan áthaladó márványcsíkon jeleníthető meg az egri csillagászati dél. II. József 1784-ben betiltotta az intézmény működését, így az osztrák és angliai műszerek elavultak, nem fejlesztették tovább őket. A lépcsőkön feljebb haladva egy kicsi szobába, a Csillagász melegedőbe pillanthatunk be, majd még feljebb haladva a teraszon pihenésképpen a kilátásban gyönyörködhet látogató. A teraszon lévő építmény tetején látható egy kupola, melynek két oldalán hengeres formájú szerkezeteket helyeztek el. Az északi forgó hengerben levő tükör és lencse segítségével az alatta kialakított szinten kicsinyke besötétített szobában egy fehér asztalon megjelenik a város látképe. A camera obscura varázslatos dolog volt 1779-ben, és napjainkban is az. A készülék maga Edinburghból származik, az intézmény első csillagásza, Hell Miksa azért működtette ezt „városnéző eszközt”, hogy a város lakóit és látogatóit és szórakoztassa.
Történeti értékek
A várnak utoljára a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc idején volt katonai jelentősége. Ezután megszűnt az erőd szerepe, és bástyáit, falait kőbányának használva részben a várból épült fel a barokk Eger.
A gazdag történelmi múlttal rendelkező vár emberöltőkön keresztül pusztult, omladozott. Elsőként Pyrker János László egri érsek lépett fel a nemzeti érték megmentése és megbecsülése érdekében. Az ő idejében, az 1830-as években kezdődött az első ásatás a várban. Restauráltatta a belső és a külső vár közötti átjárást biztosító Setét-kaput, és a boltívei alatt kialakított „Dobó-kápolná”-ban helyezte el a Dobóruszkán eltemetett egykori várkapitány vörös márvány síremlékének az ottani templomból származó domborműves fedőlapját. Az ásatások során előkerült székesegyház egyik pillérkötegén 1835-ben helyezték el Szent István ma is látható szobrát, Marco Casagrande alkotását.
Az első tudományos igényű régészeti ásatásra 1862-ben került sor, amikor a középkori székesegyház egyes részletei felszínre kerültek. Miután 1870-ben a vár jelentékeny része kincstári birtokban kaszárnya volt, Balogh János honvéd főhadnagy kezdett el korának romantikus szellemében foglalkozni az erőd múltjával, hadtörténeti emlékeivel.
Az „egri csoda” halhatatlan krónikása Gárdonyi Géza, aki a könyv alakban 1901-ben megjelent Egri Csillagok című regényével az egri vár kultuszának igazi megteremtője és serkentője. Műve e téma máig legszebb irodalmi alkotása és minden idők legnépszerűbb magyar regénye.
A 19. század második felében folytatott ásatások után Gárdonyi regénye irányította a figyelmet az egri vár múltjára és a történeti értékek bemutatására. A várvédelem 350. évfordulóján, 1902-ben alakították ki a Setét-kapuban honfoglaló őseink díszsírhelyét, és helyeztek elé emléktáblát, párhuzamba állítva az 1552-es várvédő hősök és a honfoglaló ősök érdemeit.
A két világháború között dr. Pataki Vidor János, dr. Pálosi Ervin és dr. Lénárt János egri tanárok vezetésével tárták fel a föld alatti kaszárnyatermeket, ágyútermeket és aknafigyelő folyosókat. Türk Frigyes már 1902-ben felvetette Egerben a vármúzeum gondolatát, de ehhez reális alapot az 1925-ben megindult várásatási munkák biztosítottak. Az Egri Vármúzeum első kiállítását, a lapidáriumot 1928-tól tekinthették meg a látogatók, 1931-től pedig már az emeleti kaszárnyatermekben is volt kiállítás. 1937-ben Barcsay Amant Zoltán a múzeum igazgatójaként magángyűjteményéből rendezhetett bemutatót a kazamatákhoz tartozó ágyútermekben.
Az egri vár hagyományainak és értékeinek mai őrzője a Dobó István Vármúzeum. A Vármúzeum a vár ábrázolásait, az elmúlt évszázadok leleteit, műkincseit és a nevezetes várvédelmet megörökítő képzőművészeti alkotásokat, illetve a jelenlegi várat bemutató album közreadásával adózik elődeinknek, az egri hősöknek. A 453 évvel ezelőtti győzelem helyszínére érkező mai látogatók a várfalak és bástyák néma kövei mögött is a várvédőket, helytállásukat idézhetik maguk elé.
A városra néz a vár
A várdombon épült fel a Szent István alapította egri püspökség temploma, amelyet később többször átépítettek először román, majd gótikus stílusban.
A tatárjárás után a püspöki várat megerősítették, és egészen a 18. századig építették. Az erős vár így tudta 1552-ben megállítani a török haderőt. A vár azóta a hazafias helytállás szimbóluma. Falai között a Dobó István Vármúzeumban több állandó kiállítás is megtekinthető:
Gótikus Püspöki Palota – az egri vár története
Hősök Terme – az 1552-es várvédők emlékére létrehozott kiállítás
Kazamaták – a vár föld alatti erődrendszere, román és gótikus kőtár
Romkert – a románkori, gótikus és késő gótikus székesegyház helyreállított romjai
Képtár – 16-19. századi festők műveivel
Börtönkiállítás – kivégzés, tortúra (kínvallatás), megszégyenítés eszközei a régi Magyarországon
Panoptikum
A vár történelmének és a vármúzeum kiállításainak köszönhetően a vár Eger egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványosságának számít. Évente mintegy félmillióan látogatják, iskolai évei alatt minden magyar diák megismerkedik az itteni történelmi emlékekkel.
Őrségváltás
Európában nagyon sok helyen találkozhatunk díszőrséggel erődökben, emlékhelyeknél. Magyarországon korhű ruhában, rendszeresen felálló díszőrség az utóbbi évtizedekben nem volt. Az egri várban 2003-tól kettős céllal valósult meg az őrségváltás. Az erőd az 1552. évi hősies védelem révén ma nemzeti emlékhely, ahol különösen fontos a hagyományok ápolása, a hagyományőrzés. Az őrség ruházata 16. századi végvári katonai viselet rekonstrukciója, mely fekete nemezsüvegből, selyemövvel összefogott hosszú dolmányból, fehér vászoningből, szűk posztónadrágból és rövid szárú bőrcsizmából áll. A felvezető tiszt rákfarkas sisakot, kacagányt, hadnagyi buzogányt és tiszti szablyát is visel. Az őröket rekonstruált 16. századi lándzsákkal állítják fel. A pihenő őrök korhű sátorban tartózkodnak, cserépedényekből fa evőeszközökkel étkeznek és korabeli kocka- és malomjátékkal múlatják az időt a következő váltásig. A 16. századi magyar katonai alakiságra vonatkozó adat nem maradt fenn, így a váltás koreográfiája a 18-19. századi vezényszavakra, mozdulatokra épül, melyet dobszó kísér. Az őrség három ponton áll: a Hősök terménél, a Setét-kapunál (ma ez a Kazamata bejárata) és a Varkoch-kapunál. Őrségváltás minden egész órában van, melyet napi egy alkalommal ágyúlövés kísér.
Tudásközpont: a Líceum
Az Eszterházy tér mindig is Eger egyházi központja volt. Ma három jelentős építmény alkotja a építészeti együttest: a Líceum, az Érseki Palota és a Bazilika. A Líceum, mint fogalom a 18. században Magyarországon olyan intézmény-együttest jelentett, ahol a gimnáziumhoz felsőfokú képzést nyújtó tagozat is kapcsolódott. Eredetileg a Líceum épülete a tervezett egri egyetem befogadására készült.
A 18. század közepén alakult ki a város mai jellege. 1705-ben papneveldét, 1740-ben jogi iskolát, 1754-ben jezsuita gimnáziumot alapítottak. Az „Universitas” gondolata először Barkóczy Ferenc püspökben merült fel, majd miután ő Esztergomba került hercegprímásnak, az építkezési munkálatokat Eszterházy Károly folytatta. Az épület 1765-85 között épült fel. Az első tervező Gerl Mátyás volt, majd Eszterházy megbízására Fellner Jakab vette át ezt a feladatot. A hatalmas épület szabályos négyszög alaprajzú, nagy belső udvart keretez. A főhomlokzaton a barokk stílusjegyei mellett a copf stílus (XVI. Lajos stílusa) díszítőelemei is megtalálhatók. Az épület fő homlokzatának és két oldalának közepét az első emeleten egy-egy nagyméretű terem foglalja el, amelyek olyan magasak, hogy a második emelet mennyezetéig érnek. A főbejárat felett található a díszterem, amelyet különböző ünnepségek alkalmából nyitnak meg. Korábban az egykori ünnepélyes vitavizsgák helye volt, ahol az egymással szemben lévő két emeleti részen kialakított erkélyről védhették álláspontjukat a vitafelek. Mára kissé megkopott mennyezeti freskóját Franz Sigrist osztrák festő készítette. A freskón a négy tervezett egyetemi fakultás szimbolizált bemutatása látható, ezek a jogtudomány, a teológia, az orvosképzés és a természettudományok. Az iskolai ünnepségeken kívül gyakran ad teret különböző konferenciáknak az épület. Északi oldalán található a kápolna, melynek mennyezetére Franz Anton Maulbertsch „Az üdvözültek” című freskóját készítette el. A déli oldalon az érdeklődők számára nyitott Főegyházmegyei Könyvtár nagyterme található.
Sajnos az épületből sohasem lett egyetem. Erre utaló jelek voltak, hogy a Markhot Ferenc megyei tisztiorvos által irányított első magyar, szintén egri orvosi iskolától 1772-ben Mária Terézia megtagadta a doktori fokozat kiadásának jogát. Az 1777-es Ratio Educationis 14. paragrafusa pedig kimondta, hogy Magyarországon csak egy egyetem működhet, mégpedig a budai. Ekkor kapja meg az egri Universitas a líceum rangot. Működött itt teológia, tanítóképző, jogakadémia és rajziskola. Ezek megszűnése után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Főiskolai Karát telepítették ide 1949-ben, amely a következő évben önállósult. Tanárképző főiskolaként vált ismertté. Ma az építtető Eszterházy Károly püspök nevét viseli.
A nagy mecénás érsek halála után a belső díszítőmunkák megszakításokkal, de tovább folytatódtak. 1881-ben a szentély jobb oldalán alakították ki a máriapócsi csodatévő Szűz tiszteletére szentelt Mária-kápolnát, amely ma is búcsújáró hely. A baloldali mellékhajó végződésében 1893-94 között állították fel Szent Mihály, a város és a plébánia egykori védőszentjének tiszteletére szentelt carrarai fehér márvány oltárt. A szentély és a szószék kialakítására 1904-ben került sor. A szentély felőli mennyezeti freskókat 1910-ben, a kupola és a többi boltozatfreskókat 1950-ban készítették. A kóruson található nagyorgonát 1863-68 között Bartakovics Béla érsek megbízásából a salzburgi Ludwig Mooser készítette. Többször felújították, legutóbb 2000-2001-ben, a jelenlegi orgona 8018 síppal rendelkezik, 5 manuálos és 103 regiszteres.
A szabad városért
A város a 18. század folyamán szüntelen küzdelmet folytatott azért, hogy a szabad királyi városok sorába jusson.
Ezek a törekvések különösképpen erősek voltak Barkóczy Ferenc püspöksége idején, és később, 1783-ban, Eszterházy Károly püspök alatt. Eszterházy tiltakozott II. József türelmi rendelete miatt, mire az uralkodó haragjában felmentette a püspököt örökös főispáni tisztéből. Ezt a villongást kihasználta a lakosság és bepanaszolták a püspököt az uralkodónál, aki 1789-ben kelt válaszában megígérte a lakosságnak a hőn óhajtott rangemelést. A városi elöljáróság legközelebb 1812-ben fordult kérelmével az országgyűléshez. Ekkor Eger már húszezres lélekszámú város volt, a rangemeléstől a gazdaság fellendülését és a lélekszám nagyobb arányú növekedését várták.
Az 1830-as években már a reformokért küzdő nemesség is felkarolta a szabad királyi városi rang ügyét, a megyei ellenzék egyik vezéralakja, Csiky Sándor is síkra szállt a város jogaiért. Végül az 1848-as XXIV. tc. értelmében a város addigi jogállásától függetlenül a rendezett tanácsú városok sorába került. Az 1849. június 9-i közgyűlésen Rózsa Károly személyében polgármestert állítottak a város élére, ezzel a közigazgatás véglegesen elvált az igazságszolgáltatástól, amelynek élére a főbíró került. Eger város első országgyűlési képviselője Csiky Sándor lett.
Az 1848/49-es események Egert is érintették. A kápolnai csata előestéjén, 1849 februárjában Egerben tartózkodott Dembinszky, Görgey és Klapka, március 31-én pedig a tavaszi hadjárattal kapcsolatos toborzó körútján Kossuth érkezett Egerbe, akit az itteniek kitörő lelkesedéssel fogadtak. Egri kötődése volt Knézich Károlynak , a szabadságharc vértanú tábornokának is, akinek felesége Kapitány Katalin egri leány volt, de egri születésű volt Lenkey János tábornok is, aki az aradi várbörtönben halt meg 1850-ben. A fogságban megőrült, ezért a halálos ítéletet nem tudták rajta végrehajtani. Sírja a Kisasszony-temetőben található.
A püspökség alapítása
Általánosan ismert és elfogadott az a vélemény, hogy István király éppen azért adományozta a Szent János evangélistáról elnevezett püspökségnek a területet, mert az lakatlan volt, és az adományozás egyik törzs érdekeit sem sértette.
Éppen a vár területén találták meg egy Árpád-kori falu nyomait. Az egri püspökség Szent István általi alapítására IV. Béla király 1261-ből származó oklevele a bizonyíték, amely a szent királyt nevezi meg a püspökség alapítójaként, és említést tesz arról, hogy az egyházmegye 1009-ben már bizonyosan megvolt. Első püspökeink nyugatról érkeztek ide, hozván magukkal azokat az építőket, akik a későbbiekben felépítették a várost. Az 1241 évi tatárjárás következtében megfogyatkozott népesség és a munkaerőhiány is arra késztette IV. Bélát, hogy idegeneket telepítsen az országba. Így kerültek a 11. század közepén Egerbe és környékére a belgiumi Liége környékéről érkező szőlőműveléssel fogalakozó vallonok, kiknek idetelepülését a belga krónikák is megerősítik. Itteni jelenlétükre még ma is számos földrajzi név utal, pl. Maklár, Nagytálya, Andornaktálya. A telepesek nevét a mai napig utcanevek is őrzik. (Vallon utca, Olasz utca .) A vallonok révén honosodott meg a városban a szőlőművelés francia módja, a bor hordókban való tárolása. A várbeli román kori Szent János evangélista tiszteletére szentelt székesegyház a 12. században épült, a krónikák szerint 1204-ben ide temették Imre királyt. A székesegyházat a tatárok pusztítottak el 1241-ben. Ekkor már jelentős számú lakóház és a püspökség épületei vették körül a templomot, így ez az épületegyüttes képezte az akkori városmagot, amely nem kőfallal, hanem csak palánkkal volt körülvéve, ezért is tudták a tatárok oly könnyedén felégetni. Éppen IV. Béla király volt az, aki látván a hatalmas pusztítást, melyet a tatárok okoztak, elrendelte a kővárak építését. Az egri erődítmény kialakulása idáig vezethető vissza. Megtörtént a székesegyház újjáépítése, melyet később Dörögdi Miklós püspöksége idején (1332-1361) gótikus stílusban építettek újjá, illetve bővítettek. A 15. század második felében újabb átépítés történt gótikus stílusban.
eger2010.hu/anzixhun
Az egri Bazilika építése Pyrker János László érsek nevéhez kötődik, akit I. Ferenc császár 1827-ben nevezett ki az Egri Főegyházmegye élére. Pyrker ezt megelőzően velencei pátriárka volt. Világlátottsága és a művészetek szeretete inspirálta, hogy Hild Józsefet kérje fel a Bazilika épületének megtervezésére. Az építkezés 1831 februárjában kezdődött és 1836 májusában fejeződött be. A templomot ünnepélyes keretek között 1837. május 6-7-én szentelték fel.
Az egri Bazilika hazánk legnagyobb méretű egyházi építményei közé tartozik. A templomba felvezető klasszikus lépcsősor két oldalát Marco Casagrande szobrai díszítik: elől a két szent magyar király, István és László, hátul a két főapostol, Péter és Pál. A bejárat előtti oszlopcsarnokot a római „Pantheon” mintájára készítették. A 17 méteres korinthoszi oszlopok timpanont tartanak, melyek latin nyelvű felirata: Jöjjetek, imádjuk az Urat. A timpanon felett a Hit, Remény és Szeretet jelképes alakjai találhatóak. A templombelső kialakítása jóval több időt vett igénybe, mint az építése. A belső díszítése, az oltárok elkészítése, a mennyezeti freskók festése közel 120 évig tartott. A díszítés első szakasza 1846-ig lezárult, amelyben a szobrászmunkák tételei a leglényegesebbek, és ebben a már említett Marco Casagrande velencei szobrásznak jutott a főszerep. A fő- és mellékoltárok festményeit, melyek többnyire olasz festőktől származnak, Pyrker saját magánvagyonából fizette ki. Pyrker János László 1847-ben hunyt el Bécsben. Szívét az altemplomban a kripta központi részén temették el kívánsága szerint, mert mint mondotta: „A szív, mely Egerért dobogott, az legyen az egrieké ”.
A nagy mecénás érsek halála után a belső díszítőmunkák megszakításokkal, de tovább folytatódtak. 1881-ben a szentély jobb oldalán alakították ki a máriapócsi csodatévő Szűz tiszteletére szentelt Mária-kápolnát, amely ma is búcsújáró hely. A baloldali mellékhajó végződésében 1893-94 között állították fel Szent Mihály, a város és a plébánia egykori védőszentjének tiszteletére szentelt carrarai fehér márvány oltárt. A szentély és a szószék kialakítására 1904-ben került sor. A szentély felőli mennyezeti freskókat 1910-ben, a kupola és a többi boltozatfreskókat 1950-ban készítették. A kóruson található nagyorgonát 1863-68 között Bartakovics Béla érsek megbízásából a salzburgi Ludwig Mooser készítette. Többször felújították, legutóbb 2000-2001-ben, a jelenlegi orgona 8018 síppal rendelkezik, 5 manuálos és 103 regiszteres.
Egyházmegyei könyvtár
Az egri Főgyházmegyei Könyvtárat 1793-ban Eszterházy Károly püspök alapította amikor megépíttette a Líceum épületét, ahol egyetemet kívánt létesíteni. Sajnos, az egyetem létesítése nem sikerült, az épület azonban mindig a tudományt szolgálta, s ma is ezt a hagyományt követi: a nevét viselő főiskola központi épülete lett.
Eszterházy mindvégig az egyetemi gondolathoz híven rendezte be a Líceumot, a könyvtárhoz pedig ennek megfelelően gyűjtötte Európa-szerte a könyveket, dokumentumokat. Eszterházy püspök kezdettől fogva nyilvános könyvtárként szerette volna működtetni a Líceum könyvtárát. Ez országosan is az elsők közé helyezi ilyen tekintetben az egri intézményt.
.jpg)
Maga a barokk könyvtárterem az épület déli részén helyezkedik el. Az ide betérő látogatót lenyűgöző látvány fogadja: a méretek és arányok, a stílusok és színek harmóniája ünnepélyes hangulatot teremt. A szem óhatatlanul felfelé emelkedik, hogy szinte beleütközzön Kracker János Lukács (1719-1779) 1778-ban festett, az egész mennyezetet betöltő döbbenetes szépségű freskójába. A terem másik ékessége a monumentális faszerkezetű állványzat. Ezt jól tagolja a középen körbefutó karzat. Az európai viszonylatban is híres bútorzat tervezője Fellner Jakab. A művészi kivitelezés pedig Lotter Tamás egri asztalosmester nevéhez fűződik. Külön érdekessége, hogy építésekor semmilyen fémszerkezetet nem alkalmaztak. A földszinten 16, a karzaton pedig 19 hatalmas polcrendszer áll a gyűjtemény rendelkezésére. Lotter 1778 tavaszán kezdte el a munkálatokat, s mintegy három esztendő alatt készítette azt el, felvidéki tölgyből. Ekkor kezdték el feltölteni az Eszterházy-gyűjtemény anyagával, hogy 1793. december 28-án megnyithassa kapuit a nagyközönség előtt. Az épületben található gyönyörű kápolna az államosítástól kezdve tíz esztendeig üresen állott. 1959-től sikerült elérni, hogy a könyvtár használatába kerüljön, így legalább meg lehetett menteni az utókor számára. A kápolna könyvraktárként működött, a sekrestye pedig sokáig a könyvtár lelke volt. Az intézmény tervei szerint művészeti bemutatók, kulturális programok helyszíne lesz a jövőben. Az egri Főegyházmegyei könyvtár nem csupán az írásba foglalt tudományt bocsátja ingyen rendelkezésére a hazai és külföldi érdeklődőknek. Az Egerbe látogató turisták szinte mindegyike megfordul e falak között is.
Jelenleg a hagyatékokból a teológia, filozófia, történettudomány, néprajztudomány, nyelvészet, művészet kézi- és szakkönyveit gyűjtik. Az elmúlt kétszáz esztendőben az írott tudomány olyan mennyiségű jelentős anyaga halmozódott fel a könyvtárban, hogy az egri Főegyházmegyei Könyvtár megkapta a rangos tudományos könyvtári besorolást, majd nemrégiben a közkönyvtárit is.
Eszterházy püspök egyetemi könyvtárnak szánta. Több európai nagyvárosban voltak megbízottai, akik számára könyveket vásároltak. A könyvtárat 1793-ban nyitották meg 20 000 kötettel. A gyűjteményt folyamatosan fejlesztik, így jelenleg 162 800 kiadványuk van, 30 különböző nyelven.A látogató találkozik itt unikumnak tekintető ritkaságokkal is. Ilyenek például Mikes Kelemen törökországi leveleinek eredeti kéziratai, a magyar széppróza első termékei. Pyrker érsek hagyatékából származik a 15. századi „Hóráskönyv”. Itt látható Mozart Magyarországon fellelhető egyetlen levele: a zeneszerző zseni 1787-ben írta a nővérének. Kurózum Vesalius 1642-ből származó, az emberi test felépítésért bemutató orvosi könyve. Megannyi nemzeti kulturális örökség és európai örökség Európa reménybeli kulturális fővárosában.
Az ősnyomtatványok, kódexek megtekintése mellett a könyvtár berendezése és freskója miatt is érdemes a látogatásra. A gótikus templomi környezetben a tridenti zsinat egy ünnepélyes ülését ábrázolja.
Fertálymesterek: egy ritka tisztség
Városunk közigazgatásában találkozunk egy igen ritka tisztséggel, ez a fertálymesterség . A szó a német Viertel, negyed kifejezésből ered, és az a magyarázata, hogy a negyedekre (hóstyákra) osztott város minden negyedének élén állott egy fertálymester, aki ügyelt a városrész rendjére. 1713-ban a városban még csak négy negyed volt, száz év múlva, 1823-ban azonban már 12 fertálymestere volt Egernek. A fertálymesterség a 18. században még nem volt fizetéssel járó tisztség. A hivatalos iratok, idézések, adóintő cédulák kihordói voltak, és ügyeltek a közrendre, tűzbiztonságra, ellenőrizték a városba érkező idegeneket. Az új fertálymesterek évente február 9-én, Szent Apollónia napján foglalták el hivatalukat, eleinte a magisztrátus jelölte ki őket, később a negyedek maguk választották őket a köztiszteletben álló tisztes, vallásos polgárok sorából. Ettől kezdve nagyobb lett a megbecsültségük is.
Csillagvizsgáló és „városnéző eszköz"
Az Líceum keleti oldalán található toronyban, ahol az ablakokat fekete vaspaletta fedi, 1776-ban nyitott meg a csillagvizsgáló.
.jpg)
A kor modern eszközeivel rendezték be. A múzeum nagytermén átlósan áthaladó márványcsíkon jeleníthető meg az egri csillagászati dél. II. József 1784-ben betiltotta az intézmény működését, így az osztrák és angliai műszerek elavultak, nem fejlesztették tovább őket. A lépcsőkön feljebb haladva egy kicsi szobába, a Csillagász melegedőbe pillanthatunk be, majd még feljebb haladva a teraszon pihenésképpen a kilátásban gyönyörködhet látogató. A teraszon lévő építmény tetején látható egy kupola, melynek két oldalán hengeres formájú szerkezeteket helyeztek el. Az északi forgó hengerben levő tükör és lencse segítségével az alatta kialakított szinten kicsinyke besötétített szobában egy fehér asztalon megjelenik a város látképe. A camera obscura varázslatos dolog volt 1779-ben, és napjainkban is az. A készülék maga Edinburghból származik, az intézmény első csillagásza, Hell Miksa azért működtette ezt „városnéző eszközt”, hogy a város lakóit és látogatóit és szórakoztassa.
Történeti értékek
A várnak utoljára a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc idején volt katonai jelentősége. Ezután megszűnt az erőd szerepe, és bástyáit, falait kőbányának használva részben a várból épült fel a barokk Eger.
A gazdag történelmi múlttal rendelkező vár emberöltőkön keresztül pusztult, omladozott. Elsőként Pyrker János László egri érsek lépett fel a nemzeti érték megmentése és megbecsülése érdekében. Az ő idejében, az 1830-as években kezdődött az első ásatás a várban. Restauráltatta a belső és a külső vár közötti átjárást biztosító Setét-kaput, és a boltívei alatt kialakított „Dobó-kápolná”-ban helyezte el a Dobóruszkán eltemetett egykori várkapitány vörös márvány síremlékének az ottani templomból származó domborműves fedőlapját. Az ásatások során előkerült székesegyház egyik pillérkötegén 1835-ben helyezték el Szent István ma is látható szobrát, Marco Casagrande alkotását.
Az első tudományos igényű régészeti ásatásra 1862-ben került sor, amikor a középkori székesegyház egyes részletei felszínre kerültek. Miután 1870-ben a vár jelentékeny része kincstári birtokban kaszárnya volt, Balogh János honvéd főhadnagy kezdett el korának romantikus szellemében foglalkozni az erőd múltjával, hadtörténeti emlékeivel.
Az „egri csoda” halhatatlan krónikása Gárdonyi Géza, aki a könyv alakban 1901-ben megjelent Egri Csillagok című regényével az egri vár kultuszának igazi megteremtője és serkentője. Műve e téma máig legszebb irodalmi alkotása és minden idők legnépszerűbb magyar regénye.
A 19. század második felében folytatott ásatások után Gárdonyi regénye irányította a figyelmet az egri vár múltjára és a történeti értékek bemutatására. A várvédelem 350. évfordulóján, 1902-ben alakították ki a Setét-kapuban honfoglaló őseink díszsírhelyét, és helyeztek elé emléktáblát, párhuzamba állítva az 1552-es várvédő hősök és a honfoglaló ősök érdemeit.
A két világháború között dr. Pataki Vidor János, dr. Pálosi Ervin és dr. Lénárt János egri tanárok vezetésével tárták fel a föld alatti kaszárnyatermeket, ágyútermeket és aknafigyelő folyosókat. Türk Frigyes már 1902-ben felvetette Egerben a vármúzeum gondolatát, de ehhez reális alapot az 1925-ben megindult várásatási munkák biztosítottak. Az Egri Vármúzeum első kiállítását, a lapidáriumot 1928-tól tekinthették meg a látogatók, 1931-től pedig már az emeleti kaszárnyatermekben is volt kiállítás. 1937-ben Barcsay Amant Zoltán a múzeum igazgatójaként magángyűjteményéből rendezhetett bemutatót a kazamatákhoz tartozó ágyútermekben.
Az egri vár hagyományainak és értékeinek mai őrzője a Dobó István Vármúzeum. A Vármúzeum a vár ábrázolásait, az elmúlt évszázadok leleteit, műkincseit és a nevezetes várvédelmet megörökítő képzőművészeti alkotásokat, illetve a jelenlegi várat bemutató album közreadásával adózik elődeinknek, az egri hősöknek. A 453 évvel ezelőtti győzelem helyszínére érkező mai látogatók a várfalak és bástyák néma kövei mögött is a várvédőket, helytállásukat idézhetik maguk elé.
A városra néz a vár
A várdombon épült fel a Szent István alapította egri püspökség temploma, amelyet később többször átépítettek először román, majd gótikus stílusban.
A tatárjárás után a püspöki várat megerősítették, és egészen a 18. századig építették. Az erős vár így tudta 1552-ben megállítani a török haderőt. A vár azóta a hazafias helytállás szimbóluma. Falai között a Dobó István Vármúzeumban több állandó kiállítás is megtekinthető:
Gótikus Püspöki Palota – az egri vár története
Hősök Terme – az 1552-es várvédők emlékére létrehozott kiállítás
Kazamaták – a vár föld alatti erődrendszere, román és gótikus kőtár
Romkert – a románkori, gótikus és késő gótikus székesegyház helyreállított romjai
Képtár – 16-19. századi festők műveivel
Börtönkiállítás – kivégzés, tortúra (kínvallatás), megszégyenítés eszközei a régi Magyarországon
Panoptikum
A vár történelmének és a vármúzeum kiállításainak köszönhetően a vár Eger egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványosságának számít. Évente mintegy félmillióan látogatják, iskolai évei alatt minden magyar diák megismerkedik az itteni történelmi emlékekkel.
Őrségváltás
Európában nagyon sok helyen találkozhatunk díszőrséggel erődökben, emlékhelyeknél. Magyarországon korhű ruhában, rendszeresen felálló díszőrség az utóbbi évtizedekben nem volt. Az egri várban 2003-tól kettős céllal valósult meg az őrségváltás. Az erőd az 1552. évi hősies védelem révén ma nemzeti emlékhely, ahol különösen fontos a hagyományok ápolása, a hagyományőrzés. Az őrség ruházata 16. századi végvári katonai viselet rekonstrukciója, mely fekete nemezsüvegből, selyemövvel összefogott hosszú dolmányból, fehér vászoningből, szűk posztónadrágból és rövid szárú bőrcsizmából áll. A felvezető tiszt rákfarkas sisakot, kacagányt, hadnagyi buzogányt és tiszti szablyát is visel. Az őröket rekonstruált 16. századi lándzsákkal állítják fel. A pihenő őrök korhű sátorban tartózkodnak, cserépedényekből fa evőeszközökkel étkeznek és korabeli kocka- és malomjátékkal múlatják az időt a következő váltásig. A 16. századi magyar katonai alakiságra vonatkozó adat nem maradt fenn, így a váltás koreográfiája a 18-19. századi vezényszavakra, mozdulatokra épül, melyet dobszó kísér. Az őrség három ponton áll: a Hősök terménél, a Setét-kapunál (ma ez a Kazamata bejárata) és a Varkoch-kapunál. Őrségváltás minden egész órában van, melyet napi egy alkalommal ágyúlövés kísér.
Tudásközpont: a Líceum
Az Eszterházy tér mindig is Eger egyházi központja volt. Ma három jelentős építmény alkotja a építészeti együttest: a Líceum, az Érseki Palota és a Bazilika. A Líceum, mint fogalom a 18. században Magyarországon olyan intézmény-együttest jelentett, ahol a gimnáziumhoz felsőfokú képzést nyújtó tagozat is kapcsolódott. Eredetileg a Líceum épülete a tervezett egri egyetem befogadására készült.
.jpg)
A 18. század közepén alakult ki a város mai jellege. 1705-ben papneveldét, 1740-ben jogi iskolát, 1754-ben jezsuita gimnáziumot alapítottak. Az „Universitas” gondolata először Barkóczy Ferenc püspökben merült fel, majd miután ő Esztergomba került hercegprímásnak, az építkezési munkálatokat Eszterházy Károly folytatta. Az épület 1765-85 között épült fel. Az első tervező Gerl Mátyás volt, majd Eszterházy megbízására Fellner Jakab vette át ezt a feladatot. A hatalmas épület szabályos négyszög alaprajzú, nagy belső udvart keretez. A főhomlokzaton a barokk stílusjegyei mellett a copf stílus (XVI. Lajos stílusa) díszítőelemei is megtalálhatók. Az épület fő homlokzatának és két oldalának közepét az első emeleten egy-egy nagyméretű terem foglalja el, amelyek olyan magasak, hogy a második emelet mennyezetéig érnek. A főbejárat felett található a díszterem, amelyet különböző ünnepségek alkalmából nyitnak meg. Korábban az egykori ünnepélyes vitavizsgák helye volt, ahol az egymással szemben lévő két emeleti részen kialakított erkélyről védhették álláspontjukat a vitafelek. Mára kissé megkopott mennyezeti freskóját Franz Sigrist osztrák festő készítette. A freskón a négy tervezett egyetemi fakultás szimbolizált bemutatása látható, ezek a jogtudomány, a teológia, az orvosképzés és a természettudományok. Az iskolai ünnepségeken kívül gyakran ad teret különböző konferenciáknak az épület. Északi oldalán található a kápolna, melynek mennyezetére Franz Anton Maulbertsch „Az üdvözültek” című freskóját készítette el. A déli oldalon az érdeklődők számára nyitott Főegyházmegyei Könyvtár nagyterme található.
Sajnos az épületből sohasem lett egyetem. Erre utaló jelek voltak, hogy a Markhot Ferenc megyei tisztiorvos által irányított első magyar, szintén egri orvosi iskolától 1772-ben Mária Terézia megtagadta a doktori fokozat kiadásának jogát. Az 1777-es Ratio Educationis 14. paragrafusa pedig kimondta, hogy Magyarországon csak egy egyetem működhet, mégpedig a budai. Ekkor kapja meg az egri Universitas a líceum rangot. Működött itt teológia, tanítóképző, jogakadémia és rajziskola. Ezek megszűnése után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Főiskolai Karát telepítették ide 1949-ben, amely a következő évben önállósult. Tanárképző főiskolaként vált ismertté. Ma az építtető Eszterházy Károly püspök nevét viseli.
A nagy mecénás érsek halála után a belső díszítőmunkák megszakításokkal, de tovább folytatódtak. 1881-ben a szentély jobb oldalán alakították ki a máriapócsi csodatévő Szűz tiszteletére szentelt Mária-kápolnát, amely ma is búcsújáró hely. A baloldali mellékhajó végződésében 1893-94 között állították fel Szent Mihály, a város és a plébánia egykori védőszentjének tiszteletére szentelt carrarai fehér márvány oltárt. A szentély és a szószék kialakítására 1904-ben került sor. A szentély felőli mennyezeti freskókat 1910-ben, a kupola és a többi boltozatfreskókat 1950-ban készítették. A kóruson található nagyorgonát 1863-68 között Bartakovics Béla érsek megbízásából a salzburgi Ludwig Mooser készítette. Többször felújították, legutóbb 2000-2001-ben, a jelenlegi orgona 8018 síppal rendelkezik, 5 manuálos és 103 regiszteres.
A szabad városért
A város a 18. század folyamán szüntelen küzdelmet folytatott azért, hogy a szabad királyi városok sorába jusson.
Ezek a törekvések különösképpen erősek voltak Barkóczy Ferenc püspöksége idején, és később, 1783-ban, Eszterházy Károly püspök alatt. Eszterházy tiltakozott II. József türelmi rendelete miatt, mire az uralkodó haragjában felmentette a püspököt örökös főispáni tisztéből. Ezt a villongást kihasználta a lakosság és bepanaszolták a püspököt az uralkodónál, aki 1789-ben kelt válaszában megígérte a lakosságnak a hőn óhajtott rangemelést. A városi elöljáróság legközelebb 1812-ben fordult kérelmével az országgyűléshez. Ekkor Eger már húszezres lélekszámú város volt, a rangemeléstől a gazdaság fellendülését és a lélekszám nagyobb arányú növekedését várták.
Az 1830-as években már a reformokért küzdő nemesség is felkarolta a szabad királyi városi rang ügyét, a megyei ellenzék egyik vezéralakja, Csiky Sándor is síkra szállt a város jogaiért. Végül az 1848-as XXIV. tc. értelmében a város addigi jogállásától függetlenül a rendezett tanácsú városok sorába került. Az 1849. június 9-i közgyűlésen Rózsa Károly személyében polgármestert állítottak a város élére, ezzel a közigazgatás véglegesen elvált az igazságszolgáltatástól, amelynek élére a főbíró került. Eger város első országgyűlési képviselője Csiky Sándor lett.
Az 1848/49-es események Egert is érintették. A kápolnai csata előestéjén, 1849 februárjában Egerben tartózkodott Dembinszky, Görgey és Klapka, március 31-én pedig a tavaszi hadjárattal kapcsolatos toborzó körútján Kossuth érkezett Egerbe, akit az itteniek kitörő lelkesedéssel fogadtak. Egri kötődése volt Knézich Károlynak , a szabadságharc vértanú tábornokának is, akinek felesége Kapitány Katalin egri leány volt, de egri születésű volt Lenkey János tábornok is, aki az aradi várbörtönben halt meg 1850-ben. A fogságban megőrült, ezért a halálos ítéletet nem tudták rajta végrehajtani. Sírja a Kisasszony-temetőben található.
A püspökség alapítása
Általánosan ismert és elfogadott az a vélemény, hogy István király éppen azért adományozta a Szent János evangélistáról elnevezett püspökségnek a területet, mert az lakatlan volt, és az adományozás egyik törzs érdekeit sem sértette.
Éppen a vár területén találták meg egy Árpád-kori falu nyomait. Az egri püspökség Szent István általi alapítására IV. Béla király 1261-ből származó oklevele a bizonyíték, amely a szent királyt nevezi meg a püspökség alapítójaként, és említést tesz arról, hogy az egyházmegye 1009-ben már bizonyosan megvolt. Első püspökeink nyugatról érkeztek ide, hozván magukkal azokat az építőket, akik a későbbiekben felépítették a várost. Az 1241 évi tatárjárás következtében megfogyatkozott népesség és a munkaerőhiány is arra késztette IV. Bélát, hogy idegeneket telepítsen az országba. Így kerültek a 11. század közepén Egerbe és környékére a belgiumi Liége környékéről érkező szőlőműveléssel fogalakozó vallonok, kiknek idetelepülését a belga krónikák is megerősítik. Itteni jelenlétükre még ma is számos földrajzi név utal, pl. Maklár, Nagytálya, Andornaktálya. A telepesek nevét a mai napig utcanevek is őrzik. (Vallon utca, Olasz utca .) A vallonok révén honosodott meg a városban a szőlőművelés francia módja, a bor hordókban való tárolása. A várbeli román kori Szent János evangélista tiszteletére szentelt székesegyház a 12. században épült, a krónikák szerint 1204-ben ide temették Imre királyt. A székesegyházat a tatárok pusztítottak el 1241-ben. Ekkor már jelentős számú lakóház és a püspökség épületei vették körül a templomot, így ez az épületegyüttes képezte az akkori városmagot, amely nem kőfallal, hanem csak palánkkal volt körülvéve, ezért is tudták a tatárok oly könnyedén felégetni. Éppen IV. Béla király volt az, aki látván a hatalmas pusztítást, melyet a tatárok okoztak, elrendelte a kővárak építését. Az egri erődítmény kialakulása idáig vezethető vissza. Megtörtént a székesegyház újjáépítése, melyet később Dörögdi Miklós püspöksége idején (1332-1361) gótikus stílusban építettek újjá, illetve bővítettek. A 15. század második felében újabb átépítés történt gótikus stílusban.
eger2010.hu/anzixhun
Megjegyzés küldése