Mert Jumurdzsák olykor könyvet ír
A következő történetet elmesélésből ismerem, de mivel ez a mesélés csaknem egy éven keresztül tartott, szinte olyan, mintha én magam is jelen lettem volna.
A Csík zenekar hegedűse-gitárosa-dalszerzője, Szabó Attila – aki vérbeli és büszke egri – mesélte, hogyan is találkozott azzal a zenekarral, amelyik aztán nagyon erősen tolta abba az irányba, hogy népzenével elegyítse a popzenét.
„'97 környékén Ligeti Zoli barátom mutatott egy Kispál és a Borz-lemezt. Hallottam már ezt a nevet, de nem nagyon ismertem a zenéjüket. Ahogy hallgattam a lemezt, rögtön lenyűgözött a zene és a szöveg egysége. Végre nem arról szóltak, hogy én szeretlek téged, te szeretsz engem, ő szeret mindenkit, valamint elhagylak, gyere vissza, miért mentél el, ne tedd ezt velem. A Szívrablás szövege valami csoda. Teljesen odavoltam: létezik ilyen zenekar? Amikor Egerbe jöttek, elmentem egy koncertjükre. (...) Beszédbe elegyedtünk Lovasi Andrissal, kiderült, hogy épp a szólólemezét csinálja. Egyszer csak megkérdezte: Nem ismersz egy hegedűst véletlen? Mondom, magamat... Kimentünk a kisbuszhoz, elővett egy gitárt, megmutatta a dalt, és hogy erre kellene kitalálni valamit, három nap múlva találkozzunk Pesten a stúdióban. Akkor láttuk egymást életünkben először. Mi ez, ha nem sorsszerűség?"
Aztán ugyanezt a sztorit Lovasi is elmondta az ő nézőpontjából:
„Amikor Egerbe mentünk koncertre, akkor jutott eszembe, hogy kellene az egyik dalba hegedű. Egerben találkoztam Attilával. Beszédbe elegyedtünk, mondtam neki, hogy mi a gondom, hegedűst keresek. Mire ő: itt vagyok, tessék, hegedűs. Megmutattam neki az akkordokat, egyből kiderült az is, hogy jó muzsikus, keni-vágja a különböző fogásrendeket a gitáron. Néhány nap múlva találkoztunk Jánosi Bélánál a Főnix stúdióban. És emlékszem, a vécében vettük fel a dalt, mert valami extrém környezetet szerettünk volna. Lett is tőle csengő-bongó hangja."
Ha reklám lenne, akkor persze most az következne, hogy ilyen és hasonló történetekből áll össze a Csík zenekar első huszonöt évét bemutató interjúkötet, de most inkább csak annyit teszek hozzá, hogy Jumurdzsák hálás a sorsának, amiért a gyerekekről szóló humoreszkek, az apa-kép-írások mellett ezt a remek feladatot is elvégezhette.
BLOG - eger.hu
A következő történetet elmesélésből ismerem, de mivel ez a mesélés csaknem egy éven keresztül tartott, szinte olyan, mintha én magam is jelen lettem volna.
A Csík zenekar hegedűse-gitárosa-dalszerzője, Szabó Attila – aki vérbeli és büszke egri – mesélte, hogyan is találkozott azzal a zenekarral, amelyik aztán nagyon erősen tolta abba az irányba, hogy népzenével elegyítse a popzenét.
„'97 környékén Ligeti Zoli barátom mutatott egy Kispál és a Borz-lemezt. Hallottam már ezt a nevet, de nem nagyon ismertem a zenéjüket. Ahogy hallgattam a lemezt, rögtön lenyűgözött a zene és a szöveg egysége. Végre nem arról szóltak, hogy én szeretlek téged, te szeretsz engem, ő szeret mindenkit, valamint elhagylak, gyere vissza, miért mentél el, ne tedd ezt velem. A Szívrablás szövege valami csoda. Teljesen odavoltam: létezik ilyen zenekar? Amikor Egerbe jöttek, elmentem egy koncertjükre. (...) Beszédbe elegyedtünk Lovasi Andrissal, kiderült, hogy épp a szólólemezét csinálja. Egyszer csak megkérdezte: Nem ismersz egy hegedűst véletlen? Mondom, magamat... Kimentünk a kisbuszhoz, elővett egy gitárt, megmutatta a dalt, és hogy erre kellene kitalálni valamit, három nap múlva találkozzunk Pesten a stúdióban. Akkor láttuk egymást életünkben először. Mi ez, ha nem sorsszerűség?"
 |
| fotó: eger.hu |
Aztán ugyanezt a sztorit Lovasi is elmondta az ő nézőpontjából:
„Amikor Egerbe mentünk koncertre, akkor jutott eszembe, hogy kellene az egyik dalba hegedű. Egerben találkoztam Attilával. Beszédbe elegyedtünk, mondtam neki, hogy mi a gondom, hegedűst keresek. Mire ő: itt vagyok, tessék, hegedűs. Megmutattam neki az akkordokat, egyből kiderült az is, hogy jó muzsikus, keni-vágja a különböző fogásrendeket a gitáron. Néhány nap múlva találkoztunk Jánosi Bélánál a Főnix stúdióban. És emlékszem, a vécében vettük fel a dalt, mert valami extrém környezetet szerettünk volna. Lett is tőle csengő-bongó hangja."
Ha reklám lenne, akkor persze most az következne, hogy ilyen és hasonló történetekből áll össze a Csík zenekar első huszonöt évét bemutató interjúkötet, de most inkább csak annyit teszek hozzá, hogy Jumurdzsák hálás a sorsának, amiért a gyerekekről szóló humoreszkek, az apa-kép-írások mellett ezt a remek feladatot is elvégezhette.
BLOG - eger.hu
Megjegyzés küldése