Mert Jumurdzsáknak nincs terepjárója
Sokat köszönhetünk Egernek. Nyáron Felsőtárkányban szálltunk meg egy barát családdal néhány napra. Az utolsó napra azt terveztük, hogy hazafelé indulva a környékbeli erdőben keresünk egy árnyas tisztást, ott a gyerekek játszanak, a felnőttek meg hátha beszélgethetnek egy kicsit. Ameddig lehetett, autóval mentünk, hiszen már minden cucc felpakolva; bár a kavicsos út nem épp a legsimogatóbb lehetett a megrakott Fiat Multiplának. Az az a hatszemélyes rondaság, ismerik. Egyszer csak dobbanás, majd bluesos, szétdohányzott, viszkiáztatta hang az autó feneke alól. Egy jókora kő egy csapásra (jókora csapásra) krosszmotorrá változtatta kis kamionunkat.
Egerben kaptunk segítséget. Egy kiváló szaki megreparálta a szétcsúszott kipufogócsövet, így rekedt jószágunk ismét bársonyos hangon duruzsolt, egészen hazáig.
A gyerekeknek persze az egészből a reparálás volt a legnagyszerűbb. Bemehettek a műhelybe, megnézték, hogyan emelik magasba az autót, látták az alján a csövet nyitott és csukott állapotban, és alig bírták ki, hogy a forrasztás (vagy hegesztés? ezt sosem tudom pontosan...) fényébe ne nézzenek bele. – Apa, fényképezd le! Ezt is! Jaj, azt is! Azt mindenképp! – utasítgattak izgatottan, majd hazafelé, miután töviről hegyire újra és újra elmesélték a kalandot, megkérdezték:
– Apa, rendesen lefényképezted?
– Azt hiszem...
– És szerinted lehetne ezekből a képekből diafilmet csinálni?
– Minek?
– Hogy sokszor megnézhessük!
– Miért épp diafilmen?
– Hát nem te vagy a diafilm nagykövete?
– Ja, azért... nem is tudom... utánakérdezek, jó?
Időnként egy nagykövet is lehet tanácstalan. De egy kérdést tényleg megér.
BLOG / eger.hu
Sokat köszönhetünk Egernek. Nyáron Felsőtárkányban szálltunk meg egy barát családdal néhány napra. Az utolsó napra azt terveztük, hogy hazafelé indulva a környékbeli erdőben keresünk egy árnyas tisztást, ott a gyerekek játszanak, a felnőttek meg hátha beszélgethetnek egy kicsit. Ameddig lehetett, autóval mentünk, hiszen már minden cucc felpakolva; bár a kavicsos út nem épp a legsimogatóbb lehetett a megrakott Fiat Multiplának. Az az a hatszemélyes rondaság, ismerik. Egyszer csak dobbanás, majd bluesos, szétdohányzott, viszkiáztatta hang az autó feneke alól. Egy jókora kő egy csapásra (jókora csapásra) krosszmotorrá változtatta kis kamionunkat.
Egerben kaptunk segítséget. Egy kiváló szaki megreparálta a szétcsúszott kipufogócsövet, így rekedt jószágunk ismét bársonyos hangon duruzsolt, egészen hazáig.
.jpg) |
| fotó: eger.hu |
A gyerekeknek persze az egészből a reparálás volt a legnagyszerűbb. Bemehettek a műhelybe, megnézték, hogyan emelik magasba az autót, látták az alján a csövet nyitott és csukott állapotban, és alig bírták ki, hogy a forrasztás (vagy hegesztés? ezt sosem tudom pontosan...) fényébe ne nézzenek bele. – Apa, fényképezd le! Ezt is! Jaj, azt is! Azt mindenképp! – utasítgattak izgatottan, majd hazafelé, miután töviről hegyire újra és újra elmesélték a kalandot, megkérdezték:
– Apa, rendesen lefényképezted?
– Azt hiszem...
– És szerinted lehetne ezekből a képekből diafilmet csinálni?
– Minek?
– Hogy sokszor megnézhessük!
– Miért épp diafilmen?
– Hát nem te vagy a diafilm nagykövete?
– Ja, azért... nem is tudom... utánakérdezek, jó?
Időnként egy nagykövet is lehet tanácstalan. De egy kérdést tényleg megér.
BLOG / eger.hu
Megjegyzés küldése