VÉLEMÉNY | Elég volt egyetlen mozdulat. Az izzadt, foltos sapkás, ötven körüli férfi kinyújtotta a karját az ablakon, intett, hogy „mehettek”. Akkorra már komoly sor torlódott fel a traktor, s vontatmánya mögött, ideges emberek.
Pedig nem volt különösebben nagy meleg, sokkal inkább kellemes, őszi idő. Nyilván az autóban máshogy érzi az ember az egészet, kivált, ha tudja, menne a gép, csak itt az akadály.
Oldalról láttam mindezt, gyalog mentem. Láttam, ahogy a sapkás figyel minden irányba, s láttam azt is, rutin számára a mozdulat. Fáradt volt, a megrakott konténerből ítélve azonban már végeztek aznapra a szürettel. A traktor pöfögött, az előző Opelhez képest kifejezetten nehezen viselte azt a napot. Arra gondoltam, a mögötte feltorlódó kocsikban utazók talán fröccsöt isznak majd otthon, s meglehet, jövőre éppen ebből a rakományból született Leánykát ijesztik majd meg a szódával.
Az is lehet – gondoltam magamban –, hogy némelyik sofőr igazi borszakértő. Lehet, hogy maga is szüretelt az elmúlt napokban, az sem kizárt, hogy sógora születésnapjára különleges nedűt választ majd. Talán egyikük szőlőtelepítésen gondolkodott előző este. Egy másik meg – meglehet – éppen a hét végén tanulta meg, mit jelent, hogy sutulni.
Elképzelhető, hogy az egyik csomagtartóban borkén van, vagy talán egy kádár ül valamelyik anyósülésen. Most azonban mindannyian a gázra léptek, tudták, nem jön szembe semmi, ezt jelenti a mozdulat.
A lámpa közben zöldre váltott, én elindultam a zebrán, s néztem ahogy az autósok előzik a cammogó traktort. Előzik, mert a sapkás integetett: mehettek. Egy sem köszönte meg.
heol.hu
Pedig nem volt különösebben nagy meleg, sokkal inkább kellemes, őszi idő. Nyilván az autóban máshogy érzi az ember az egészet, kivált, ha tudja, menne a gép, csak itt az akadály.
Oldalról láttam mindezt, gyalog mentem. Láttam, ahogy a sapkás figyel minden irányba, s láttam azt is, rutin számára a mozdulat. Fáradt volt, a megrakott konténerből ítélve azonban már végeztek aznapra a szürettel. A traktor pöfögött, az előző Opelhez képest kifejezetten nehezen viselte azt a napot. Arra gondoltam, a mögötte feltorlódó kocsikban utazók talán fröccsöt isznak majd otthon, s meglehet, jövőre éppen ebből a rakományból született Leánykát ijesztik majd meg a szódával.
Az is lehet – gondoltam magamban –, hogy némelyik sofőr igazi borszakértő. Lehet, hogy maga is szüretelt az elmúlt napokban, az sem kizárt, hogy sógora születésnapjára különleges nedűt választ majd. Talán egyikük szőlőtelepítésen gondolkodott előző este. Egy másik meg – meglehet – éppen a hét végén tanulta meg, mit jelent, hogy sutulni.
Elképzelhető, hogy az egyik csomagtartóban borkén van, vagy talán egy kádár ül valamelyik anyósülésen. Most azonban mindannyian a gázra léptek, tudták, nem jön szembe semmi, ezt jelenti a mozdulat.
A lámpa közben zöldre váltott, én elindultam a zebrán, s néztem ahogy az autósok előzik a cammogó traktort. Előzik, mert a sapkás integetett: mehettek. Egy sem köszönte meg.
heol.hu
Megjegyzés küldése