Nagy kiterjedésű, szabálytalan alaprajzú, középkori püspökvár. A megközelítően ötszögű, K-Ny és É-D irányban egyaránt mintegy 200 m szélességű erődítmény az Eger patak K-i, bal partjának keskeny sávja fölött meredek sziklaoldalakkal mintegy 25 m magasságig emelkedő várhegynek K felé enyhén emelkedő fennsíkján helyezkedik el.
Három oldalról a hegyoldalak és az ezekre épült középkori várfalak védik. K-ről, az abban az irányban emelkedő hegyoldal felől, amelyen a "külső vár" állt, az 1542. évi kettéosztástól kezdve fokozatosan szélesített és mélyített árok és az ugyanekkortól, majd ismét 1568-tól kiépített erődítések biztosították. Ezek az erődítések a D-i oldalon a hegyoldal elé építve folytatódnak. A körítő várfalak teljes vonulata és valamennyi bástya többé-kevésbé csonkultan ma is áll. A falakon belül állott nagyszámú épületből a gótikus palota részlete a középkori székesegyház maradványai, és más épületek romjai állnak.
Az erődítések
A déli belső várfal. A fal a belső vár DK-i szegletétől Ny-i irányban kb. 90 m hosszan, egyenes vonalban húzódik. K-i vége az eléje épült Gergely-bástyába nyúlik. Ny-i vége elé épült a Varkocs-bástya. A falvonulatot kb. 20 m-re a K-i végétől a Hyppolit-kapu tornya szakítja meg. A kaputornyon Estei Hyppolit festett címere került elő. A bejárata élszedett, kőkeretes kapu, felvonóhíd tükrével. A kapualj félköríves dongával fedett, oldalfalain ülőfülkék. A torony modern kontyolt nyeregtetővel fedett. Az eredetileg kb. 1,40 m vastag, idomtalan terméskőből épült fal jelenlegi 3,90 m vastagságát a belső oldal 1542 utáni eléfalazásával nyerte. Belső falsíkja a székesegyház későgótikus szentélyének szabályos faragott kőtömbjeivel
burkolt, sokhelyütt felismerhetők a kőfaragójegyek. A külső falsíkhoz - a Varkocs-bástyához csatlakozó, 17 m hosszú Ny-i szakasz kivételével - három szakaszban, szakaszonként lépcsősen előreugratva, nagyméretű, szabályos alakú kőtömbökből rakott, rézsűs köpenyfal épült. A köpenynek a tornyot takaró részét a feltáráskor, 1960-ban lebontották. A jelenleg átlag 10 m magas várfalban két szinten lőrések nyílnak.
Varkocs-kapubástya. A bástya a belső D-i várfal Ny-i vége elé épült, a múzeumban őrzött feliratos táblája alapján 1542-ben. Építésze Alessandro Vedani lehetett. A várfalhoz illeszkedő ötszög annak síkja elé mintegy 15 m-re ugrik ki, szélessége 19,50 m. A bástyának a terméskő falazatú alépítménye és bejárati szintjének a kapuküszöbök fölött változó, max. 6,50 m magasságú falcsonkjai maradtak meg.
A földszinti körítő falak az alépítmény rézsűs falsíkjait lezáró, félhengertagos övpárkány fölött, 3,90 m vastagságggal, nagyszámú későgótikus székesegyházi faragvány felhasználásával épültek. A D-i várfalra közel merőleges bástyafalaknak a várfalhoz csatlakozó szakasza, amelyet belül kb. 50 cm-es falréteggel vastagítottak meg a későbbi dongaboltozat vállának kialakítására, kb. 6 m magasságig áll a boltozat csonkjaival. A K-i, bejárati oldal a kapu keretével és záródásával együtt részben elpusztult. A belső kapu élszedett kőkeretes, félköríves nyílás. A bástya Ny-i oldalán félköríves kitörőkapu nyílik.
A délnyugati várfal. A sziklás hegyoldal tetején tört vonalban húzódó modern betonfal, kváderborítással. A leomlással fenyegető egykori, részben tufakváder borítású terméskőfal lerobbantása után épült. A Dobó-bástya felőli részén a négyszöges, középkori tornyot helyreállították, és kontyolt nyeregtetővel fedték. A várfal külső oldala egyedül ezen a szakaszon nem járható, itt a Dobó utcai házak telkei a falak aljáig kifutnak.
Délnyugati ágyúdomb. Az ágyúdombot, mely a DNy-i várfal mögött helyezkedett el, törtkőből készült támfalakkal újra felépítették, benne helyezve el a transzformátorházat. Ennek három félköríves nyílása betonból készült.
Dobó-bástya. A várhegy ÉNy-i sarka elé épült, mintegy 20 m magas, ötszögű, óolasz rendszerű bástya. 1976-ban omlásveszély miatt lerobbantották, majd kváderborítású, rézsűs homloksíkú vasbeton falakkal építették újjá. A homlokoldalak falkoronán mért hossza kb. 10-10 m. Az északi oldalán állott középkori kerek torony maradványait feltárták és újjáépítették, részben beton, részben vakolatlan tégla falakkal. Falán kulcslyuk alakú lőrés. A tornyot kúptető fedi. Maga a bástya háromszintes, a legalsó szintről a DNy-i oldalon a Dobó u. 30-as számú ház kertjébe kitörőkapu vezet.
A nyugati várfal. A várfal mintegy 95 m hosszúságban, egyenes vonalban húzódik a Dobó-és a Tömlöc-bástya között. D-i szakasza betonból készült modern fal, kváder burkolattal. A további, 12-15 m magas fal rézsűs homloksíkja részben kváderezett, részben 19. századi tégla és kő-téglasoros köpenyfal alkotja. A fal feltárásárakor a Tömlöc bástya melletti, É-i szakaszon felismerhetőkké váltak az egymás elé épült, különböző korú falrétegek.
Tömlöc-bástya. A vár ÉNy-i szegletén álló bástya a csatlakozó várfalak elé ugró téglalap alaprajzzal. Rövidebb, Ny-i homlokoldala 17,90 m, az É-i 23,90 m hosszú, D-i kiszögellő oldala 3,90, a K-i 90 m széles. Eredeti magja középkori torony volt, amelynek DK-i sarka a korai Ny-i és É-i várfalak alkotta ÉNy-i várszeglethez csatlakozott. A torony 1,20 m vastag körítőfalakkal, kb. 8x8 m méretű, kissé torzult négyzet alaprajzú volt. A mai bástya-négyszöghöz képest mintegy 30 fokkal Ény-ra elfordulva állt. ÉNy-i és DNy-i falát a 16. századi Ny-i és D-i bástyafalba részben befoglalták ÉK-i fala a bástya belsejében romosan áll. DK-i oldalát lebontották és helyette tőle Ny-ra, vele közel párhuzamosan újabb fal épült a 16. században. Ez és az ÉK-i toronyfal osztja a bástya belsejét az 1542-48 között, minden bizonnyal Vedani tervei szerint épült É-i és az 1569 után, Baldigara által kialakított Ny-i bástyarészre, továbbá az ettől K-re fekvő bástyaudvarra. Az udvar a torony lebontott K-i részének helyén és a hozzácsatlakozó, a gótikus palota Ny-i faláig húzódó falszorosban terül el, amelyet a korábbi és későbbi É-i várfal fog közre.
Földbástya. A korábbi földvédmű helyén Baldigara elgondolása alapján 1570 körül épült kőbástya a Tömlöc-bástya Ny-i oldala előtt helyezkedik el, és takarja annak D-i és részben É-i oldalát is.
A megközelítően trapéz alaprajzú építmény Ny-i homlokoldala, amely enyhén törtvonalú, kb. 30 m hosszú, É-i oldala 18 m hosszú, D-i záróoldala, amely a Ny-i várfalra merőleges, 14 m hosszú, a K-i, amely az É-i várfalra merőleges, 7,5 m. A kőbástya Ny-i és É-i homlokoldalai előtt kb. 10 m széles, cölöpsorokkal erősített földsánc húzódott, amely a bástya ÉK-i és Dny-i szegletein bástyafület alkotva túlnyúlt. A kőbástya kétszintes volt. Alsó szintjét
a földsánc takarta, és csak a bástyafülekkel takart lőréses D-i és a rejtekajtóval ellátott K-i homlokzatát hagyta szabadon. Elpusztult felső szintje kb. 4 m magasan emelkedhetett a Tömlöc-bástya idevezető Ny-i kapujának küszöbétől mérve. Ezt a szintet tető takarta. Falai csak a padlóvonalig maradtak fenn. Alsó szintjének ágyúterme három helyiségre tagolódott. Ebből tovább a bástyafalak alatti kazamatákba és a rejtekajtóhoz juthatunk.
Északi belső várfal. A várfal a Tömlöc-bástya és az ÉK-i fülesbástya között, többszörösen enyhén megtört vonalban kb. 140 m hosszúságban húzódik. Ny-i szakaszára épült rá a püspöki palota hátfala a 17-18. században. Ez az 5 és 7 m között váltakozó vastagságú szakasz négy különböző korú falrétegből áll. Legkorábbi, feltehetően 14. századi a fal középső, kb. 1,20 m vastag rétege. Ettől kb. 1-2 m távolságban D-re épült a palota földszinti falaival és boltozataival egy időben, 1470 k. a belső falréteg. A két fal közét talán ugyanekkor gyengébb kőfalazattal töltötték ki, helyenként földdel kitöltött üregeket hagyva.
A 15. század végén épülhettek a külső falréteg elé azok a kiugró faltestek, amelyeket a 16. századi váralaprajzok jelölnek. Belsejükben aknákat tártak fel, melyeket a 17-18. században töltöttek be törmelékkel. Az aknákban látható a korai falréteg faragott kváderekből kialakított falsíkja, alul pedig a fal 45 fokos rézsűvel kialakított, erősen kiugró lábazata. A kiugrások közeit Baldigara tervei szerint 1572 után a korai falsík elé épült vastag falréteggel töltötték ki, amely azok előtt is vékony köpenyt alkot. Ezzel egységes, enyhén tört vonalú, erősen rézsűs homloksíkot alakítottak ki. A püspöki palota K-i vége mellett 1930-ban kaput törtek.
Mellette a gyalogkapu egy korábbi, 16. századi helyén épült. Ettől K-re a várfal belső oldalához épült, 15. századi, nyolcszögű, kb. 3 m átmérőjű tornyocska. Alsó része eredeti, felső része Lux Kálmán 1930 k. készült rekonstrukciója. D-i oldalán szemöldökgyámos, kőkeretes ajtó. A torony belsejében csigalépcső vezetett a fal koronájára. A K-i várfalrészben mintegy 3 m széles folyosó vezetett az ÉK-i fülesbástyáig, K-i része a vasút építésekor elpusztult. A megmaradt folyosórészben modern bejárattal kőtárat helyeztek el.
Sándor-bástya. A belső vár ÉK-i sarkánál, az É-i várfal elé épült bástya. Alessandro Vedani építette az 1552-es ostrom előtt, és róla nevezték el. Falának felső részén nagyobb lőrés látható. A bástya feltáratlan belsejébe az É-i belső várfalakban húzódó az ÉK-i fülesbástyába vezető folyosóból nyílik a bejárat.
A bástya K-i részét a vasútépítéskor, 1906-ban szétrombolták. A bástya falai a környező feltöltődött terep alá kb. 5 m mélyen nyúlnak le, ennek megfelelően a bástya a Tömlöc-bástyához hasonlóan kétszintes lehetett.
Az északi külső várfal és falszoros. A Tömlöc-bástya Ény-i sarkától az ÉK-i fülesbástyáig húzódó, mintegy 150 m hosszú falvonulatnak jelenleg csak a Ny-i fele látható, a K-i nagyrészt feltöltés alatt rejlik. 1552 előtt épült, Vedani műve. Az 1,50 m széles, csonkultan 5-6 m magas terméskőfal Ny-i vége a Tömlöc-bástya ÉNy-i sarkánál kiugró falcsonkhoz épült, külső síkjához csatlakoztatták a későbbi Földbástya K-i falát. A várfal a Tömlöc-bástya É-i falával K felé 1 m-ről 3,50 m-re kiszélesedő, keskeny szorost fog közre, amely a bástyától K-re 10-12 m szélesre tágul. A falban a Ny-i végétől kb. 10 m-re 1,50 m széles kapunyílás vezet a keskeny falszakaszba. A bejárat 18. századi befalazását a feltárás után bontották ki. Mellette K-ről egy lőrés, majd 20-m-rel tovább nagyobb, feltehetően kijárati nyílás látható.
Zárkándy-bástya vagy északkeleti fülesbástya. Zárkándy Pál várkapitány építtette 1556-ban. Baldigara átalakította és az ÉK-i fülesbástyát építette hozzá. A fülesbástyának csak a K-i fele épült ki. Belseje földdel feltöltött. A bástyát 1906-ban, az Eger-Putnok vasútvonal építésakor átvágták, ágyútermeit lerombolták. Falai alatt kazamata folyosók húzódnak.
A keleti várfal. A várat K-ről a kb. 100 m hosszú Baldigara-féle kortinafal határolja, mely a Zárkándy-bástya és a DK-i fülesbástya között húzódik. A kortinafalban részben beépítve, részben pedig a mögötte lévő földművektől takarva fennmaradtak a külső és a belső vár elválasztására 1542 k. épített korábbi várfal szakaszai is. A korábbi várfal É-i szakasza az É-i belső várfal és a székesegyház késő gótikus szentélye között mintegy 40 m hosszúságban húzódott.
Az azonos nyomvonalon épült, vastagabb Baldigara-féle kortinafal belső oldalán a jelenlegi korábbi várfal elfalazott lőrései vagy pártázata figyelhető meg. A fal mögött kb. 20 m széles földsánc emelkedett, amelyet a székesegyház feltárásai során nagyrészt elhordtak. A sáncot Ny-ról, a vár mélyebben fekvő terepe felől kb. 3 m vastag és 5 m magas támfal, az ún. Perényi-fal szegélyezte.
A fal ma az É-i belső várfaltól a székesegyház É-i hajófaláig áll még fenn, D-i folytatását, amely a D-i hajófalig nyúlt és a hajóról levágta a román kori szentélyapszisokat, a feltárások során lebontották. Ebből a későgótikus szentély és a korábbi székesegyház részek számos másodlagosan beépített faragványa került elő, de nagyszámú faragvány látható a konzervált, fennmaradt falban is. A falakat jórészt lebontották, Esterházy püspök rendeletére, az 1790-es években.
A székesegyház és a DK-i bástya között nyílt a Setét kapu, mely a "külső várból" a "belső várba" vezetett. A kapu feliratos táblája (ma a múzeumban) 1587-es évszámú. A kapu háromnyílású, két gyalogkapuval, mai állapotában nagyrészt rekonstrukció. A 8 m hosszú kapualj dongaboltozatos. 1830-ban Pyrker érsek dór oszlopos, klasszicista, Palladio-motívumos kapuzatot emeltet a belső oldala elé. A kapualjból nyílnak a Baldigara féle caserna-termek, melyek kb. 40 m hosszúságban húzódnak a Gergely-bástyáig, két szinten egymás fölött. A K-i fal alatt, kb. 1,50 m széles, dongaboltozatos aknafigyelő folyosót alakítottak ki, összeköttetésben a fülesbástyák alatti folyosókkal és ágyútermekkel.
Délkeleti fülesbástya. A kortinafalakra merőleges oldalai közül az É-i 25 m, a Ny-i 20 m széles, K-i és D-i homlokoldala 70-70 m hosszú, amihez hozzáadódik a fülek 10 m-es kiugrása. A bástya belseje földdel feltöltött. Itt látható Gárdonyi Géza sírja. D-i homlokfalán a belső várba vezető alsó bejárati kaput képeztek ki, gyalogos és kocsibehajtó nyílással. Egykori rusztikus, manierista stílusú kváderezésének nyomai a kiskapu bal oldalán figyelhetők meg. A gyalogkapu tükre, és egy perselykő bizonyítja, hogy felvonóhídja és farkasverme is volt. A bástya falainak alapzatában aknafigyelő folyosók. ÉK-i ágyútermei boltozottak, két szinten, egymás fölött visszaugratva helyezkednek el. DNy-i ágyútermei nem készültek el.
Török kapuvédő bástya. Trapéz alaprajzú, lőréses bástya, a DK-i fülesbástya D-i oldalának K-i szakasza előtt. A vár egyetlen török eredetű védműve. Homlokfalai mintegy 10 m-es magasságig állnak. A bástyába újabb, fedett lépcsőfeljáró vezet, eredeti bejárata még felderítetlen.
A déli külső várfal. A DK-i bástya DNy-i sarkától a Varkocs-bástyáig húzódik a D-i külső kortinafal. Jelentős része leomlott, mai állapotában rekonstrukció. Valószínűleg e fal alatt is folytatódott az aknafigyelő folyosó. A déli falszorosban feljáró út vezet a Varkocs-bástya kapujáig.
Gergely-bástya. Nagyméretű, szabálytalan ötszög alaprajzú bástya. Mintegy 15 m magas homlokfalai közül a DNy-i kb. 16 m, a D-i 22 m, a K-i és ÉK-i kb. 15-15 m hosszú. A falakat külső és belső felületükön a székesegyház későgótikus szentélyéből származó kváderekkel burkolták. 1553-55-ben Bornemissza Gergely várkapitány tervei szerint épült. Baldigara építkezései miatt K-i és ÉK-i oldala feltöltés alá került.
A külső vár délnyugati és déli fala. A Gergely-bástya udvarán és a DK-i fülesbástyában húzódó, 14. századi várfalszakasz. A fülesbástya belső feltöltése takarja, a Gergely-bástyában láthatók romos falai.
Délkeleti ágyúdomb. Az ágyúdomb a D-i belső várfal, a korai K-i várfal D-i szakasza és a Setét-kapu belső kapualja által közrezárt területen, a belső vár egykori DK-i szegletén áll. Teteje a vár legmagasabb pontja. Szabálytalan sokszög alaprajzú, kb. 35 m átmérőjű, felfelé enyhén karcssúsodó földépítmény, támfalakkal. A török emelte, a 17. században.
A várbeli épületmaradványok
Püspöki palota. Földszintje 15-16. századi gótikus alakjában áll, belefoglalt 14. századi várfal és épületrészletekkel. Az emelet 15-16. századi gótikus és reneszánsz részletekkel a 18. századi állapotot mutatja. Keleti váge elpusztult, csak a 14-15. századi földszinti falcsonkok állnak. Téglalapos alaprajzú, az É-i belső várfal Ny-i szakaszának belső oldalához épült. Jelenlegi hossza kb. 37 m. Az elpusztult K-i résszel együtt kb. 50 m. Szélessége 20-22 m.
Székesegyház. Szt. János evangelista tiszteletére épült. A tatárjárás előtti épület háromhajós bazilika volt, három félköríves apszissal. A hétszakaszos hosszházban hasábos pillérek álltak. A keleti részen további, erősebb pillérpár helyezkedett el, a mellékhajók felé lizénás bővítéssel. Ez választotta el a kórust a hosszháztól; a hosszházpilléreknél vaskosabb kialakítása keleti toronypárra utalhat. Az oldalfalakon és a főapszis két oldalán egy-egy falpillér helyezkedett el. Utóbbiak és a keleti, erősebb pillérpár között szentélyrekesztő sávalapozása figyelhető meg. A főapszis külsejét féloszlopok tagolták, párkánya félkörívsor fölötti fogrovatból állt. A falakat kis kváderekkel burkolták. A déli mellékhajó keleti részéhez rotunda kapcsolódott, mely minden bizonnyal keresztelőkápolnaként működött. A templom faragványtöredékei a 12. sz. második feléből származnak.
A 13. sz. második felében újjáépült a hosszház. A korábbi alapfalak felhasználásával, nagyobb kváderekből épültek újjá a támpilérekkel erősített körítőfalak. A hosszház szélesebb pillérközökkel és erősebb pillérekkel, boltozott, négyszakaszos formában épült ki. A nyugati pillérpár lábazata, a délinek törzscsonkja is megmaradt. A faragványokból alul szőlőlevelekkel
és fürtökkel, felül tölgylevelekkel és makkokkal díszített fejezetzóna, óriási, gazdag mérművel tagolt ablakok töredékei, bordatöredékek emelhetők ki.
A 14. században Ny-i toronypárral bővítették az épületet. A tornyok a 13. sz. 2. felében készült homlokzati támpillérek elé épültek. Dörögdi Miklós püspök körüljárós, a nyolcszög öt oldalával záródó kápolnákkal övezett szentéllyel bővítette a székesegyházat. Az építkezést utóda, Széchenyi Miklós folytatta. A déli mellékhajó első és harmadik szakaszához négyszöges alaprajzú, gótikus kápolnák csatlakoznak.
A későgótikus szentély a Dörögdi-félénél nagyobb és szélesebb is volt. A tizenkétszög öt oldalával zárult. Körüljáróját zárt, téglalap alaprajzú kápolnák övezték, melyek a záródás felé egyre keskenyebb alaprajzon emelkedtek. A körüljáróhoz ajtókkal kapcsolódtak. A hosszanti falak melletti két-két kápolna között is nyílt ajtó. Az első szentélyszakaszban a körüljáró
falához É-on és D-en a nyolcszög öt oldalának alaprajzát mutató kétkarú csigalépcső csatlakozott.
A Ny-i várfalszakasz melletti épületek
A Tömlöc bástya mellett, a vár É_Ny-i sarkán gótikus épületmaradványok, valószínűleg a szabolcsi főesperes házának földszintes maradványai láthatók, helyreállított, szemöldökgyámos ajtóval. Tőle D-re, a várfal mellett, de hozzá nem csatlakozva két hosszú, téglalapos alaprajzú épület helyezkedett el. Sziklába vájt, kosáríves dongaboltozattal fedett pincéiket helyreállították. Az egyikben borozó, a másikban börtönkiállítás található.
További épületek
A székesegyháztól Ny, DNy-ra az ún. provizori palota csekély magasságú maradványai, alattuk pince. A D-i várfal belső oldalához téglalapos alaprajzú ház csatlakozik. Ennek a Varkoch-bástya felőli részéhez kovácsműhely épült.
A püspöki palotával szemben, és két oldalán 1870 után épült kaszárnyaépületek helyezkednek el. A jobb oldali emeletes épületben kapott helyet az egri képtár.
fotó: Vár és erődrendszer, Eger fotópályázat
forrás és fotó: muemlekem.hu
Három oldalról a hegyoldalak és az ezekre épült középkori várfalak védik. K-ről, az abban az irányban emelkedő hegyoldal felől, amelyen a "külső vár" állt, az 1542. évi kettéosztástól kezdve fokozatosan szélesített és mélyített árok és az ugyanekkortól, majd ismét 1568-tól kiépített erődítések biztosították. Ezek az erődítések a D-i oldalon a hegyoldal elé építve folytatódnak. A körítő várfalak teljes vonulata és valamennyi bástya többé-kevésbé csonkultan ma is áll. A falakon belül állott nagyszámú épületből a gótikus palota részlete a középkori székesegyház maradványai, és más épületek romjai állnak.
Az erődítések
A déli belső várfal. A fal a belső vár DK-i szegletétől Ny-i irányban kb. 90 m hosszan, egyenes vonalban húzódik. K-i vége az eléje épült Gergely-bástyába nyúlik. Ny-i vége elé épült a Varkocs-bástya. A falvonulatot kb. 20 m-re a K-i végétől a Hyppolit-kapu tornya szakítja meg. A kaputornyon Estei Hyppolit festett címere került elő. A bejárata élszedett, kőkeretes kapu, felvonóhíd tükrével. A kapualj félköríves dongával fedett, oldalfalain ülőfülkék. A torony modern kontyolt nyeregtetővel fedett. Az eredetileg kb. 1,40 m vastag, idomtalan terméskőből épült fal jelenlegi 3,90 m vastagságát a belső oldal 1542 utáni eléfalazásával nyerte. Belső falsíkja a székesegyház későgótikus szentélyének szabályos faragott kőtömbjeivel
burkolt, sokhelyütt felismerhetők a kőfaragójegyek. A külső falsíkhoz - a Varkocs-bástyához csatlakozó, 17 m hosszú Ny-i szakasz kivételével - három szakaszban, szakaszonként lépcsősen előreugratva, nagyméretű, szabályos alakú kőtömbökből rakott, rézsűs köpenyfal épült. A köpenynek a tornyot takaró részét a feltáráskor, 1960-ban lebontották. A jelenleg átlag 10 m magas várfalban két szinten lőrések nyílnak.
Varkocs-kapubástya. A bástya a belső D-i várfal Ny-i vége elé épült, a múzeumban őrzött feliratos táblája alapján 1542-ben. Építésze Alessandro Vedani lehetett. A várfalhoz illeszkedő ötszög annak síkja elé mintegy 15 m-re ugrik ki, szélessége 19,50 m. A bástyának a terméskő falazatú alépítménye és bejárati szintjének a kapuküszöbök fölött változó, max. 6,50 m magasságú falcsonkjai maradtak meg.
A földszinti körítő falak az alépítmény rézsűs falsíkjait lezáró, félhengertagos övpárkány fölött, 3,90 m vastagságggal, nagyszámú későgótikus székesegyházi faragvány felhasználásával épültek. A D-i várfalra közel merőleges bástyafalaknak a várfalhoz csatlakozó szakasza, amelyet belül kb. 50 cm-es falréteggel vastagítottak meg a későbbi dongaboltozat vállának kialakítására, kb. 6 m magasságig áll a boltozat csonkjaival. A K-i, bejárati oldal a kapu keretével és záródásával együtt részben elpusztult. A belső kapu élszedett kőkeretes, félköríves nyílás. A bástya Ny-i oldalán félköríves kitörőkapu nyílik.
A délnyugati várfal. A sziklás hegyoldal tetején tört vonalban húzódó modern betonfal, kváderborítással. A leomlással fenyegető egykori, részben tufakváder borítású terméskőfal lerobbantása után épült. A Dobó-bástya felőli részén a négyszöges, középkori tornyot helyreállították, és kontyolt nyeregtetővel fedték. A várfal külső oldala egyedül ezen a szakaszon nem járható, itt a Dobó utcai házak telkei a falak aljáig kifutnak.
Délnyugati ágyúdomb. Az ágyúdombot, mely a DNy-i várfal mögött helyezkedett el, törtkőből készült támfalakkal újra felépítették, benne helyezve el a transzformátorházat. Ennek három félköríves nyílása betonból készült.
Dobó-bástya. A várhegy ÉNy-i sarka elé épült, mintegy 20 m magas, ötszögű, óolasz rendszerű bástya. 1976-ban omlásveszély miatt lerobbantották, majd kváderborítású, rézsűs homloksíkú vasbeton falakkal építették újjá. A homlokoldalak falkoronán mért hossza kb. 10-10 m. Az északi oldalán állott középkori kerek torony maradványait feltárták és újjáépítették, részben beton, részben vakolatlan tégla falakkal. Falán kulcslyuk alakú lőrés. A tornyot kúptető fedi. Maga a bástya háromszintes, a legalsó szintről a DNy-i oldalon a Dobó u. 30-as számú ház kertjébe kitörőkapu vezet.
A nyugati várfal. A várfal mintegy 95 m hosszúságban, egyenes vonalban húzódik a Dobó-és a Tömlöc-bástya között. D-i szakasza betonból készült modern fal, kváder burkolattal. A további, 12-15 m magas fal rézsűs homloksíkja részben kváderezett, részben 19. századi tégla és kő-téglasoros köpenyfal alkotja. A fal feltárásárakor a Tömlöc bástya melletti, É-i szakaszon felismerhetőkké váltak az egymás elé épült, különböző korú falrétegek.
Tömlöc-bástya. A vár ÉNy-i szegletén álló bástya a csatlakozó várfalak elé ugró téglalap alaprajzzal. Rövidebb, Ny-i homlokoldala 17,90 m, az É-i 23,90 m hosszú, D-i kiszögellő oldala 3,90, a K-i 90 m széles. Eredeti magja középkori torony volt, amelynek DK-i sarka a korai Ny-i és É-i várfalak alkotta ÉNy-i várszeglethez csatlakozott. A torony 1,20 m vastag körítőfalakkal, kb. 8x8 m méretű, kissé torzult négyzet alaprajzú volt. A mai bástya-négyszöghöz képest mintegy 30 fokkal Ény-ra elfordulva állt. ÉNy-i és DNy-i falát a 16. századi Ny-i és D-i bástyafalba részben befoglalták ÉK-i fala a bástya belsejében romosan áll. DK-i oldalát lebontották és helyette tőle Ny-ra, vele közel párhuzamosan újabb fal épült a 16. században. Ez és az ÉK-i toronyfal osztja a bástya belsejét az 1542-48 között, minden bizonnyal Vedani tervei szerint épült É-i és az 1569 után, Baldigara által kialakított Ny-i bástyarészre, továbbá az ettől K-re fekvő bástyaudvarra. Az udvar a torony lebontott K-i részének helyén és a hozzácsatlakozó, a gótikus palota Ny-i faláig húzódó falszorosban terül el, amelyet a korábbi és későbbi É-i várfal fog közre.
Földbástya. A korábbi földvédmű helyén Baldigara elgondolása alapján 1570 körül épült kőbástya a Tömlöc-bástya Ny-i oldala előtt helyezkedik el, és takarja annak D-i és részben É-i oldalát is.
A megközelítően trapéz alaprajzú építmény Ny-i homlokoldala, amely enyhén törtvonalú, kb. 30 m hosszú, É-i oldala 18 m hosszú, D-i záróoldala, amely a Ny-i várfalra merőleges, 14 m hosszú, a K-i, amely az É-i várfalra merőleges, 7,5 m. A kőbástya Ny-i és É-i homlokoldalai előtt kb. 10 m széles, cölöpsorokkal erősített földsánc húzódott, amely a bástya ÉK-i és Dny-i szegletein bástyafület alkotva túlnyúlt. A kőbástya kétszintes volt. Alsó szintjét
a földsánc takarta, és csak a bástyafülekkel takart lőréses D-i és a rejtekajtóval ellátott K-i homlokzatát hagyta szabadon. Elpusztult felső szintje kb. 4 m magasan emelkedhetett a Tömlöc-bástya idevezető Ny-i kapujának küszöbétől mérve. Ezt a szintet tető takarta. Falai csak a padlóvonalig maradtak fenn. Alsó szintjének ágyúterme három helyiségre tagolódott. Ebből tovább a bástyafalak alatti kazamatákba és a rejtekajtóhoz juthatunk.
Északi belső várfal. A várfal a Tömlöc-bástya és az ÉK-i fülesbástya között, többszörösen enyhén megtört vonalban kb. 140 m hosszúságban húzódik. Ny-i szakaszára épült rá a püspöki palota hátfala a 17-18. században. Ez az 5 és 7 m között váltakozó vastagságú szakasz négy különböző korú falrétegből áll. Legkorábbi, feltehetően 14. századi a fal középső, kb. 1,20 m vastag rétege. Ettől kb. 1-2 m távolságban D-re épült a palota földszinti falaival és boltozataival egy időben, 1470 k. a belső falréteg. A két fal közét talán ugyanekkor gyengébb kőfalazattal töltötték ki, helyenként földdel kitöltött üregeket hagyva.
A 15. század végén épülhettek a külső falréteg elé azok a kiugró faltestek, amelyeket a 16. századi váralaprajzok jelölnek. Belsejükben aknákat tártak fel, melyeket a 17-18. században töltöttek be törmelékkel. Az aknákban látható a korai falréteg faragott kváderekből kialakított falsíkja, alul pedig a fal 45 fokos rézsűvel kialakított, erősen kiugró lábazata. A kiugrások közeit Baldigara tervei szerint 1572 után a korai falsík elé épült vastag falréteggel töltötték ki, amely azok előtt is vékony köpenyt alkot. Ezzel egységes, enyhén tört vonalú, erősen rézsűs homloksíkot alakítottak ki. A püspöki palota K-i vége mellett 1930-ban kaput törtek.
Mellette a gyalogkapu egy korábbi, 16. századi helyén épült. Ettől K-re a várfal belső oldalához épült, 15. századi, nyolcszögű, kb. 3 m átmérőjű tornyocska. Alsó része eredeti, felső része Lux Kálmán 1930 k. készült rekonstrukciója. D-i oldalán szemöldökgyámos, kőkeretes ajtó. A torony belsejében csigalépcső vezetett a fal koronájára. A K-i várfalrészben mintegy 3 m széles folyosó vezetett az ÉK-i fülesbástyáig, K-i része a vasút építésekor elpusztult. A megmaradt folyosórészben modern bejárattal kőtárat helyeztek el.
Sándor-bástya. A belső vár ÉK-i sarkánál, az É-i várfal elé épült bástya. Alessandro Vedani építette az 1552-es ostrom előtt, és róla nevezték el. Falának felső részén nagyobb lőrés látható. A bástya feltáratlan belsejébe az É-i belső várfalakban húzódó az ÉK-i fülesbástyába vezető folyosóból nyílik a bejárat.
A bástya K-i részét a vasútépítéskor, 1906-ban szétrombolták. A bástya falai a környező feltöltődött terep alá kb. 5 m mélyen nyúlnak le, ennek megfelelően a bástya a Tömlöc-bástyához hasonlóan kétszintes lehetett.
Az északi külső várfal és falszoros. A Tömlöc-bástya Ény-i sarkától az ÉK-i fülesbástyáig húzódó, mintegy 150 m hosszú falvonulatnak jelenleg csak a Ny-i fele látható, a K-i nagyrészt feltöltés alatt rejlik. 1552 előtt épült, Vedani műve. Az 1,50 m széles, csonkultan 5-6 m magas terméskőfal Ny-i vége a Tömlöc-bástya ÉNy-i sarkánál kiugró falcsonkhoz épült, külső síkjához csatlakoztatták a későbbi Földbástya K-i falát. A várfal a Tömlöc-bástya É-i falával K felé 1 m-ről 3,50 m-re kiszélesedő, keskeny szorost fog közre, amely a bástyától K-re 10-12 m szélesre tágul. A falban a Ny-i végétől kb. 10 m-re 1,50 m széles kapunyílás vezet a keskeny falszakaszba. A bejárat 18. századi befalazását a feltárás után bontották ki. Mellette K-ről egy lőrés, majd 20-m-rel tovább nagyobb, feltehetően kijárati nyílás látható.
Zárkándy-bástya vagy északkeleti fülesbástya. Zárkándy Pál várkapitány építtette 1556-ban. Baldigara átalakította és az ÉK-i fülesbástyát építette hozzá. A fülesbástyának csak a K-i fele épült ki. Belseje földdel feltöltött. A bástyát 1906-ban, az Eger-Putnok vasútvonal építésakor átvágták, ágyútermeit lerombolták. Falai alatt kazamata folyosók húzódnak.
A keleti várfal. A várat K-ről a kb. 100 m hosszú Baldigara-féle kortinafal határolja, mely a Zárkándy-bástya és a DK-i fülesbástya között húzódik. A kortinafalban részben beépítve, részben pedig a mögötte lévő földművektől takarva fennmaradtak a külső és a belső vár elválasztására 1542 k. épített korábbi várfal szakaszai is. A korábbi várfal É-i szakasza az É-i belső várfal és a székesegyház késő gótikus szentélye között mintegy 40 m hosszúságban húzódott.
Az azonos nyomvonalon épült, vastagabb Baldigara-féle kortinafal belső oldalán a jelenlegi korábbi várfal elfalazott lőrései vagy pártázata figyelhető meg. A fal mögött kb. 20 m széles földsánc emelkedett, amelyet a székesegyház feltárásai során nagyrészt elhordtak. A sáncot Ny-ról, a vár mélyebben fekvő terepe felől kb. 3 m vastag és 5 m magas támfal, az ún. Perényi-fal szegélyezte.
A fal ma az É-i belső várfaltól a székesegyház É-i hajófaláig áll még fenn, D-i folytatását, amely a D-i hajófalig nyúlt és a hajóról levágta a román kori szentélyapszisokat, a feltárások során lebontották. Ebből a későgótikus szentély és a korábbi székesegyház részek számos másodlagosan beépített faragványa került elő, de nagyszámú faragvány látható a konzervált, fennmaradt falban is. A falakat jórészt lebontották, Esterházy püspök rendeletére, az 1790-es években.
A székesegyház és a DK-i bástya között nyílt a Setét kapu, mely a "külső várból" a "belső várba" vezetett. A kapu feliratos táblája (ma a múzeumban) 1587-es évszámú. A kapu háromnyílású, két gyalogkapuval, mai állapotában nagyrészt rekonstrukció. A 8 m hosszú kapualj dongaboltozatos. 1830-ban Pyrker érsek dór oszlopos, klasszicista, Palladio-motívumos kapuzatot emeltet a belső oldala elé. A kapualjból nyílnak a Baldigara féle caserna-termek, melyek kb. 40 m hosszúságban húzódnak a Gergely-bástyáig, két szinten egymás fölött. A K-i fal alatt, kb. 1,50 m széles, dongaboltozatos aknafigyelő folyosót alakítottak ki, összeköttetésben a fülesbástyák alatti folyosókkal és ágyútermekkel.
Délkeleti fülesbástya. A kortinafalakra merőleges oldalai közül az É-i 25 m, a Ny-i 20 m széles, K-i és D-i homlokoldala 70-70 m hosszú, amihez hozzáadódik a fülek 10 m-es kiugrása. A bástya belseje földdel feltöltött. Itt látható Gárdonyi Géza sírja. D-i homlokfalán a belső várba vezető alsó bejárati kaput képeztek ki, gyalogos és kocsibehajtó nyílással. Egykori rusztikus, manierista stílusú kváderezésének nyomai a kiskapu bal oldalán figyelhetők meg. A gyalogkapu tükre, és egy perselykő bizonyítja, hogy felvonóhídja és farkasverme is volt. A bástya falainak alapzatában aknafigyelő folyosók. ÉK-i ágyútermei boltozottak, két szinten, egymás fölött visszaugratva helyezkednek el. DNy-i ágyútermei nem készültek el.
Török kapuvédő bástya. Trapéz alaprajzú, lőréses bástya, a DK-i fülesbástya D-i oldalának K-i szakasza előtt. A vár egyetlen török eredetű védműve. Homlokfalai mintegy 10 m-es magasságig állnak. A bástyába újabb, fedett lépcsőfeljáró vezet, eredeti bejárata még felderítetlen.
A déli külső várfal. A DK-i bástya DNy-i sarkától a Varkocs-bástyáig húzódik a D-i külső kortinafal. Jelentős része leomlott, mai állapotában rekonstrukció. Valószínűleg e fal alatt is folytatódott az aknafigyelő folyosó. A déli falszorosban feljáró út vezet a Varkocs-bástya kapujáig.
Gergely-bástya. Nagyméretű, szabálytalan ötszög alaprajzú bástya. Mintegy 15 m magas homlokfalai közül a DNy-i kb. 16 m, a D-i 22 m, a K-i és ÉK-i kb. 15-15 m hosszú. A falakat külső és belső felületükön a székesegyház későgótikus szentélyéből származó kváderekkel burkolták. 1553-55-ben Bornemissza Gergely várkapitány tervei szerint épült. Baldigara építkezései miatt K-i és ÉK-i oldala feltöltés alá került.
A külső vár délnyugati és déli fala. A Gergely-bástya udvarán és a DK-i fülesbástyában húzódó, 14. századi várfalszakasz. A fülesbástya belső feltöltése takarja, a Gergely-bástyában láthatók romos falai.
Délkeleti ágyúdomb. Az ágyúdomb a D-i belső várfal, a korai K-i várfal D-i szakasza és a Setét-kapu belső kapualja által közrezárt területen, a belső vár egykori DK-i szegletén áll. Teteje a vár legmagasabb pontja. Szabálytalan sokszög alaprajzú, kb. 35 m átmérőjű, felfelé enyhén karcssúsodó földépítmény, támfalakkal. A török emelte, a 17. században.
A várbeli épületmaradványok
Püspöki palota. Földszintje 15-16. századi gótikus alakjában áll, belefoglalt 14. századi várfal és épületrészletekkel. Az emelet 15-16. századi gótikus és reneszánsz részletekkel a 18. századi állapotot mutatja. Keleti váge elpusztult, csak a 14-15. századi földszinti falcsonkok állnak. Téglalapos alaprajzú, az É-i belső várfal Ny-i szakaszának belső oldalához épült. Jelenlegi hossza kb. 37 m. Az elpusztult K-i résszel együtt kb. 50 m. Szélessége 20-22 m.
Székesegyház. Szt. János evangelista tiszteletére épült. A tatárjárás előtti épület háromhajós bazilika volt, három félköríves apszissal. A hétszakaszos hosszházban hasábos pillérek álltak. A keleti részen további, erősebb pillérpár helyezkedett el, a mellékhajók felé lizénás bővítéssel. Ez választotta el a kórust a hosszháztól; a hosszházpilléreknél vaskosabb kialakítása keleti toronypárra utalhat. Az oldalfalakon és a főapszis két oldalán egy-egy falpillér helyezkedett el. Utóbbiak és a keleti, erősebb pillérpár között szentélyrekesztő sávalapozása figyelhető meg. A főapszis külsejét féloszlopok tagolták, párkánya félkörívsor fölötti fogrovatból állt. A falakat kis kváderekkel burkolták. A déli mellékhajó keleti részéhez rotunda kapcsolódott, mely minden bizonnyal keresztelőkápolnaként működött. A templom faragványtöredékei a 12. sz. második feléből származnak.
A 13. sz. második felében újjáépült a hosszház. A korábbi alapfalak felhasználásával, nagyobb kváderekből épültek újjá a támpilérekkel erősített körítőfalak. A hosszház szélesebb pillérközökkel és erősebb pillérekkel, boltozott, négyszakaszos formában épült ki. A nyugati pillérpár lábazata, a délinek törzscsonkja is megmaradt. A faragványokból alul szőlőlevelekkel
és fürtökkel, felül tölgylevelekkel és makkokkal díszített fejezetzóna, óriási, gazdag mérművel tagolt ablakok töredékei, bordatöredékek emelhetők ki.
A 14. században Ny-i toronypárral bővítették az épületet. A tornyok a 13. sz. 2. felében készült homlokzati támpillérek elé épültek. Dörögdi Miklós püspök körüljárós, a nyolcszög öt oldalával záródó kápolnákkal övezett szentéllyel bővítette a székesegyházat. Az építkezést utóda, Széchenyi Miklós folytatta. A déli mellékhajó első és harmadik szakaszához négyszöges alaprajzú, gótikus kápolnák csatlakoznak.
A későgótikus szentély a Dörögdi-félénél nagyobb és szélesebb is volt. A tizenkétszög öt oldalával zárult. Körüljáróját zárt, téglalap alaprajzú kápolnák övezték, melyek a záródás felé egyre keskenyebb alaprajzon emelkedtek. A körüljáróhoz ajtókkal kapcsolódtak. A hosszanti falak melletti két-két kápolna között is nyílt ajtó. Az első szentélyszakaszban a körüljáró
falához É-on és D-en a nyolcszög öt oldalának alaprajzát mutató kétkarú csigalépcső csatlakozott.
A Ny-i várfalszakasz melletti épületek
A Tömlöc bástya mellett, a vár É_Ny-i sarkán gótikus épületmaradványok, valószínűleg a szabolcsi főesperes házának földszintes maradványai láthatók, helyreállított, szemöldökgyámos ajtóval. Tőle D-re, a várfal mellett, de hozzá nem csatlakozva két hosszú, téglalapos alaprajzú épület helyezkedett el. Sziklába vájt, kosáríves dongaboltozattal fedett pincéiket helyreállították. Az egyikben borozó, a másikban börtönkiállítás található.
További épületek
A székesegyháztól Ny, DNy-ra az ún. provizori palota csekély magasságú maradványai, alattuk pince. A D-i várfal belső oldalához téglalapos alaprajzú ház csatlakozik. Ennek a Varkoch-bástya felőli részéhez kovácsműhely épült.
A püspöki palotával szemben, és két oldalán 1870 után épült kaszárnyaépületek helyezkednek el. A jobb oldali emeletes épületben kapott helyet az egri képtár.
fotó: Vár és erődrendszer, Eger fotópályázat
forrás és fotó: muemlekem.hu
Megjegyzés küldése