A HÉT EMBERE | Világbajnokként tért haza az ausztriai Telfsből, a WUAP szövetség rendezte Fekvenyomó és Erőemelő Világbajnokságról az egri Bocz Tamás.
– Esélyesként indult Ausztriában?
– Bevallom, fogalmam sem volt róla, hogy esélyes vagyok-e vagy sem, de őszintén szólva nem is álmodtam arról, hogy nyerhetek. Figyeltem az előnevezéseket, rekordszámú jelentkező volt, s látszott, hogy erős a mezőny. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tíz nappal korábban a magyar bajnokságon indultam Gyulán, ahol összetettben 800 kg volt az eredményem, ami magyar csúcs, s ezzel abszolút bajnoki címet nyertem. Valójában ki sem pihentem magam igazán. A honi versenytől eltérően a vb-n nem használhattunk térdbandázst, amit mindössze egy edzésen adódott lehetőségem gyakorolni. A fekvenyomás az erősségem, 200 kilóval kezdtem, ami ritka az erőemelőknél, s amikor ezt látták, hallottam, hogy pusmogják a nevem...
– Pontosan mi is az erőemelés?
– Ez egy összetett sport, amely három versenyszámból áll: a guggolásból, a fekvenyomásból és a felhúzásból. A versenyzőnek minden súlyon három kísérlete van. Életkor, nem és súlycsoport szerint vannak a kategóriák, s külön bírálják el a versenyruhában és az anélkül indulókat, ez utóbbi a RAW, amiben én is versenyzem. Az ausztriai eredményem guggolásban 255, fekvenyomásban 222,5, míg felhúzásban 295 kilogramm volt, azaz összetettben 772,5 kiló. Rettentő szigorú volt a bíráskodás, kiélezett volt a verseny, ilyenkor a taktikának is nagy szerepe van.
– Más sportágakban, versenyeken is megmérette már magát...
– Valóban, hiszen 12 esztendeje fekvenyomóként kezdtem, később pedig indultam erősember-versenyeken, majd egy gerincsérv miatt másfél év kihagyás következett. 2009 óta újra edzem, kipróbáltam magam, s sikereket értem el testépítésben, aztán újra jött a fekvenyomás, utána pedig az erőemelés. Utóbbi versenyeken lapozóként is részt vettem. E feladatról tudni kell, hogy nem csupán súlyok mozgatásából áll, hanem a zökkenőmentes lebonyolításáért is felelni kell. Emlékszem, az egyik ilyen megméretésen valaki hatszáz-valahány kilóval nyerte az összetettet, s azt mondtam, ezt én is meg tudnám csinálni!
- A Mátra SE versenyzőjeként szóltam Hajdú Lászlónak, hogy kipróbálnám magam erőemelésben, mire ő rám nézett, s azt mondta, rendben, csak döntsem már el, hogy mit akarok csinálni. Nos, döntöttem... Indultam a tavalyi egri világbajnokságon is, ám mentális problémák miatt kiestem, de becsületből – már versenyen kívül –végigcsináltam. A mostani megméretésre tavaly november óta készülök. Kitűztem a célt, és meglett az eredmény!
– Egyszerűnek hangzik, de bizonyára rengeteg munka van mögötte. Mennyire sok?
– Hetente 4-5-ször edzem, nagy ismétlésszámokkal végigveszem az alapgyakorlatokat, abban a sorrendben, ahogy a versenyen jönnek. Nem hiszem, hogy áldozat lenne mindez, a sport hozzátartozik az életemhez. Odafigyelek az étkezésre, naponta tonnákat mozgatok meg, ehhez pedig kell az energia.
– Nyomozóként dolgozik, mit szólnak mindehhez a rendőrségen?
– Jólesik, ha gratulálnak egy-egy verseny után, sokszor kapok bíztatást, de persze, nem ezzel van tele a kapitányság. Tréfásan az is elmondhatom, megszokták már, hogy háromóránként csipog a mikrosütő, mert melegítem az ételt. Az biztos, hogy az edzés határozott fellépést ad, s ha az ember rendszeresen sportol, nyugodtabb a lelke is. Jelenleg nyomozóként dolgozom, de voltam közlekedési helyszínelő és körzeti megbízott is. Szeretem, amit csinálok, s nem véletlen hogy ezt a pályát választottam. Családi példa állt előttem, édesapám is rendőr volt, nagybátyám pedig bűnügyi technikus, megesik, hogy együtt is dolgozunk.
– Van olyan eset, amire szívesen, büszkén emlékszik vissza?
– Egyszerre több ügyön is dolgozunk, így nem ilyet emelnék ki. Házkutatásokat végzek, sértettet, tanúkat, gyanúsítottakat hallgatok ki, s bizony előfordul, hogy a munka során szóba kerül a sport, s a tapasztalatom az, hogy ez mindig bizalmat ébreszt az emberekben. Bevallom, jólesik, ha egy-egy ügy végén a sértett megköszöni munkát. Ez az igazi elismerés.
– Kopogtatnak már a szponzorok?
- Önerőből készülök a versenyekre, leginkább mentális segítséget kapok. Köszönet illeti a Dzsin Gym csapatát, s pályázat útján segítette a versenyzésemet az egri és a káli önkormányzat, ám ezek inkább eseti támogatások, amelyek lehetővé tették, hogy eljussak a magyar bajnokságra, vagy éppen Ausztriába. Jelenleg is zajlik egy világbajnokság Floridában, egy másik szervezet rendezésében, de azon anyagi okok miatt nem indulhattam. Ugyanez a helyzet a hamarosan kezdődő pozsonyi világkupával is. Számomra több ez, mint hobbi, hosszú távú céljaim vannak az erőemeléssel. Sajnos, hazánkban kevesen ismerik ezt a sportágat, noha számos kiváló versenyzőnk van, akik a világversenyeken is rendre nagyszerűen szerepelnek.
– A családja mindenesetre bizonyára támogatja.
– A párom gyakorta elkísér a versenyekre, s mindenben segít. A két kisfiam is sokszor eljön velem az edzőterembe, azt látom rajtuk, hogy szeretik a sportot. Van, hogy még az érmeimet is elviszik magukkal az óvodába. Bízom abban, hogy büszkék is rám. Én az vagyok rájuk.
Névjegy:
Név: Bocz Tamás, rendőr zászlós, erőemelő világbajnok
Született: Eger, 1983.02.24.
Család: két kisfiú, Botond és Milán édesapja
Iskolái: Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola, Miskolci Rendészeti Szakközépiskola
Pályája: Káli Rendőrőrs, Füzesabonyi Rendőrkapitányság (közlekedési helyszínelő), Kápolna (körzeti megbízott), Egri Rendőrkapitányság (nyomozó)
Díjai: 110 kiló alatt abszolút magyar bajnok (WCP), világbajnok (WUAP)
Célja: jövőre a 125 kilósok között indul a versenyeken
Hobbi: filmek, főzés
Kedvenc étel: brassói aprópecsenye
Pócsik Attila / heol.hu
– Esélyesként indult Ausztriában?
– Bevallom, fogalmam sem volt róla, hogy esélyes vagyok-e vagy sem, de őszintén szólva nem is álmodtam arról, hogy nyerhetek. Figyeltem az előnevezéseket, rekordszámú jelentkező volt, s látszott, hogy erős a mezőny. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tíz nappal korábban a magyar bajnokságon indultam Gyulán, ahol összetettben 800 kg volt az eredményem, ami magyar csúcs, s ezzel abszolút bajnoki címet nyertem. Valójában ki sem pihentem magam igazán. A honi versenytől eltérően a vb-n nem használhattunk térdbandázst, amit mindössze egy edzésen adódott lehetőségem gyakorolni. A fekvenyomás az erősségem, 200 kilóval kezdtem, ami ritka az erőemelőknél, s amikor ezt látták, hallottam, hogy pusmogják a nevem...
– Pontosan mi is az erőemelés?
– Ez egy összetett sport, amely három versenyszámból áll: a guggolásból, a fekvenyomásból és a felhúzásból. A versenyzőnek minden súlyon három kísérlete van. Életkor, nem és súlycsoport szerint vannak a kategóriák, s külön bírálják el a versenyruhában és az anélkül indulókat, ez utóbbi a RAW, amiben én is versenyzem. Az ausztriai eredményem guggolásban 255, fekvenyomásban 222,5, míg felhúzásban 295 kilogramm volt, azaz összetettben 772,5 kiló. Rettentő szigorú volt a bíráskodás, kiélezett volt a verseny, ilyenkor a taktikának is nagy szerepe van.
– Más sportágakban, versenyeken is megmérette már magát...
– Valóban, hiszen 12 esztendeje fekvenyomóként kezdtem, később pedig indultam erősember-versenyeken, majd egy gerincsérv miatt másfél év kihagyás következett. 2009 óta újra edzem, kipróbáltam magam, s sikereket értem el testépítésben, aztán újra jött a fekvenyomás, utána pedig az erőemelés. Utóbbi versenyeken lapozóként is részt vettem. E feladatról tudni kell, hogy nem csupán súlyok mozgatásából áll, hanem a zökkenőmentes lebonyolításáért is felelni kell. Emlékszem, az egyik ilyen megméretésen valaki hatszáz-valahány kilóval nyerte az összetettet, s azt mondtam, ezt én is meg tudnám csinálni!
- A Mátra SE versenyzőjeként szóltam Hajdú Lászlónak, hogy kipróbálnám magam erőemelésben, mire ő rám nézett, s azt mondta, rendben, csak döntsem már el, hogy mit akarok csinálni. Nos, döntöttem... Indultam a tavalyi egri világbajnokságon is, ám mentális problémák miatt kiestem, de becsületből – már versenyen kívül –végigcsináltam. A mostani megméretésre tavaly november óta készülök. Kitűztem a célt, és meglett az eredmény!
– Egyszerűnek hangzik, de bizonyára rengeteg munka van mögötte. Mennyire sok?
– Hetente 4-5-ször edzem, nagy ismétlésszámokkal végigveszem az alapgyakorlatokat, abban a sorrendben, ahogy a versenyen jönnek. Nem hiszem, hogy áldozat lenne mindez, a sport hozzátartozik az életemhez. Odafigyelek az étkezésre, naponta tonnákat mozgatok meg, ehhez pedig kell az energia.
– Nyomozóként dolgozik, mit szólnak mindehhez a rendőrségen?
– Jólesik, ha gratulálnak egy-egy verseny után, sokszor kapok bíztatást, de persze, nem ezzel van tele a kapitányság. Tréfásan az is elmondhatom, megszokták már, hogy háromóránként csipog a mikrosütő, mert melegítem az ételt. Az biztos, hogy az edzés határozott fellépést ad, s ha az ember rendszeresen sportol, nyugodtabb a lelke is. Jelenleg nyomozóként dolgozom, de voltam közlekedési helyszínelő és körzeti megbízott is. Szeretem, amit csinálok, s nem véletlen hogy ezt a pályát választottam. Családi példa állt előttem, édesapám is rendőr volt, nagybátyám pedig bűnügyi technikus, megesik, hogy együtt is dolgozunk.
– Van olyan eset, amire szívesen, büszkén emlékszik vissza?
– Egyszerre több ügyön is dolgozunk, így nem ilyet emelnék ki. Házkutatásokat végzek, sértettet, tanúkat, gyanúsítottakat hallgatok ki, s bizony előfordul, hogy a munka során szóba kerül a sport, s a tapasztalatom az, hogy ez mindig bizalmat ébreszt az emberekben. Bevallom, jólesik, ha egy-egy ügy végén a sértett megköszöni munkát. Ez az igazi elismerés.
– Kopogtatnak már a szponzorok?
- Önerőből készülök a versenyekre, leginkább mentális segítséget kapok. Köszönet illeti a Dzsin Gym csapatát, s pályázat útján segítette a versenyzésemet az egri és a káli önkormányzat, ám ezek inkább eseti támogatások, amelyek lehetővé tették, hogy eljussak a magyar bajnokságra, vagy éppen Ausztriába. Jelenleg is zajlik egy világbajnokság Floridában, egy másik szervezet rendezésében, de azon anyagi okok miatt nem indulhattam. Ugyanez a helyzet a hamarosan kezdődő pozsonyi világkupával is. Számomra több ez, mint hobbi, hosszú távú céljaim vannak az erőemeléssel. Sajnos, hazánkban kevesen ismerik ezt a sportágat, noha számos kiváló versenyzőnk van, akik a világversenyeken is rendre nagyszerűen szerepelnek.
– A családja mindenesetre bizonyára támogatja.
– A párom gyakorta elkísér a versenyekre, s mindenben segít. A két kisfiam is sokszor eljön velem az edzőterembe, azt látom rajtuk, hogy szeretik a sportot. Van, hogy még az érmeimet is elviszik magukkal az óvodába. Bízom abban, hogy büszkék is rám. Én az vagyok rájuk.
Névjegy:
Név: Bocz Tamás, rendőr zászlós, erőemelő világbajnok
Született: Eger, 1983.02.24.
Család: két kisfiú, Botond és Milán édesapja
Iskolái: Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola, Miskolci Rendészeti Szakközépiskola
Pályája: Káli Rendőrőrs, Füzesabonyi Rendőrkapitányság (közlekedési helyszínelő), Kápolna (körzeti megbízott), Egri Rendőrkapitányság (nyomozó)
Díjai: 110 kiló alatt abszolút magyar bajnok (WCP), világbajnok (WUAP)
Célja: jövőre a 125 kilósok között indul a versenyeken
Hobbi: filmek, főzés
Kedvenc étel: brassói aprópecsenye
Pócsik Attila / heol.hu
Megjegyzés küldése