VÁROS | Idén négy településen – Tarnaleleszen, Horton, Recsken és Abasáron – döntöttek úgy a vezetők, hogy megpróbálják elnyerni a városi rangot.
Valamennyi községben úgy érzik, az elmúlt évek fejlesztései, az infrastrukturális adottságok, a szolgáltatások nemcsak a helyben, hanem a környező helységekben élőket is szolgálják, így megérettek a várossá válásra. Az ezzel kapcsolatos dokumentumokat január 31-ig juttatták el a kormányhivatalhoz.
A várossá nyilvánítás a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény értelmében a köztársasági elnök és az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a döntés meghozására évente egyszer kerül sor. A nagyközség akkor kezdeményezheti várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A feltételek közé tartozik a megfelelő gazdasági, infrastrukturális fejlettség, az intézmények megléte, az önkormányzat térségi szervezőképessége.
Jól emlékszem azokra a megjegyzésekre, amelyek akkor hangzottak el, amikor korábban egy-egy megyénkbeli település megpályázta a városi címet.
– Csak egy átlagos falu – mondták például Verpelétről, Gyöngyöspatáról, ám amikor megkapták a minisztériumi hozzájárulást, egyszeriben elcsendesedtek a kétkedő hangok. A döntés óta az itt élők kisvárosi polgárokként élik hétköznapjaikat, s abban valamennyien egyetértenek, hogy a korábbinál jóval több lehetőség nyílt meg számukra mind gazdasági, mind kulturális területen.
Idén négy nagyközségünkben – Tarnaleleszen, Horton, Recsken és Abasáron – döntöttek úgy a településvezetők, hogy megpróbálják elnyerni a rangot. Valamennyi helységben úgy érzik, az elmúlt évek fejlesztései, az infrastrukturális adottságok, a szolgáltatások nemcsak a helyben, hanem a környező településeken élőket is szolgálják, így megérettek arra, hogy várossá váljanak. Az ezzel kapcsolatos vaskos dokumentumok is elkészültek. Ezeket január 31-ig juttatták el a kormányhivatalhoz, ahonnan a miniszterelnökségre továbbítják. A döntés nyárra várható.
A négy aspiráló nagyközség közül a legkisebb lélekszámút, Tarnaleleszt keressük fel egy átlagos januári hétköznapon. Arról érdeklődünk, mire alapozzák a kérelmüket.
Az 1800 lakosú helységben meglepően élénk forgalmat tapasztalunk a délelőtti órákban. A Tarna mentén javában tart a csapadékvíz-elvezető rendszer kiépítése, így sokan dolgoznak a töltésen. Mivel idén tavasszal fejezik be a 330 millió forintos beruházást – dacára a fagyos időjárásnak –, teljes kapacitással folyik a terepmunka. A régi iskola melletti tágas udvaron hatalmas halomban állnak a farakások, amelyek egy része a helyi erdőbirtokosság területéről származik. Legalább húsz közmunkás hasítja a rönköket, aprítékolja a gallyfát. Jó ideje ezzel fűtik a közintézményeket, ami a korábbi gázfűtéshez képest milliós megtakarítás az önkormányzatnak. Itt osztják el a Belügyminisztérium által biztosított 80 köbméternyi szociális tűzifát, amelyet a helyhatóság negyven köbméterrel egészített ki, hogy minden rászoruló családnak jusson legalább egy köbméternyi tüzelő.
>>> a többit pedig az adott írás eredeti helyén lehet olvasni (heol.hu)
Valamennyi községben úgy érzik, az elmúlt évek fejlesztései, az infrastrukturális adottságok, a szolgáltatások nemcsak a helyben, hanem a környező helységekben élőket is szolgálják, így megérettek a várossá válásra. Az ezzel kapcsolatos dokumentumokat január 31-ig juttatták el a kormányhivatalhoz.
A várossá nyilvánítás a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény értelmében a köztársasági elnök és az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a döntés meghozására évente egyszer kerül sor. A nagyközség akkor kezdeményezheti várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A feltételek közé tartozik a megfelelő gazdasági, infrastrukturális fejlettség, az intézmények megléte, az önkormányzat térségi szervezőképessége.
Jól emlékszem azokra a megjegyzésekre, amelyek akkor hangzottak el, amikor korábban egy-egy megyénkbeli település megpályázta a városi címet.
– Csak egy átlagos falu – mondták például Verpelétről, Gyöngyöspatáról, ám amikor megkapták a minisztériumi hozzájárulást, egyszeriben elcsendesedtek a kétkedő hangok. A döntés óta az itt élők kisvárosi polgárokként élik hétköznapjaikat, s abban valamennyien egyetértenek, hogy a korábbinál jóval több lehetőség nyílt meg számukra mind gazdasági, mind kulturális területen.
A tarnaleleszi Napsugár óvoda tavaly 116 millió forintból újult meg.
A tágas, jól felszerelt intézményt a nagyvárosokban élők is megirigyelhetnék.
FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON
A négy aspiráló nagyközség közül a legkisebb lélekszámút, Tarnaleleszt keressük fel egy átlagos januári hétköznapon. Arról érdeklődünk, mire alapozzák a kérelmüket.
Az 1800 lakosú helységben meglepően élénk forgalmat tapasztalunk a délelőtti órákban. A Tarna mentén javában tart a csapadékvíz-elvezető rendszer kiépítése, így sokan dolgoznak a töltésen. Mivel idén tavasszal fejezik be a 330 millió forintos beruházást – dacára a fagyos időjárásnak –, teljes kapacitással folyik a terepmunka. A régi iskola melletti tágas udvaron hatalmas halomban állnak a farakások, amelyek egy része a helyi erdőbirtokosság területéről származik. Legalább húsz közmunkás hasítja a rönköket, aprítékolja a gallyfát. Jó ideje ezzel fűtik a közintézményeket, ami a korábbi gázfűtéshez képest milliós megtakarítás az önkormányzatnak. Itt osztják el a Belügyminisztérium által biztosított 80 köbméternyi szociális tűzifát, amelyet a helyhatóság negyven köbméterrel egészített ki, hogy minden rászoruló családnak jusson legalább egy köbméternyi tüzelő.
>>> a többit pedig az adott írás eredeti helyén lehet olvasni (heol.hu)
Megjegyzés küldése