Nemrég ünnepelte 92. születésnapját városunk egyik legrégebben fennálló hagyományőrző csoportjának, az Egri Csillagok Népdalkörnek a legidősebb, de korát messze meghazudtoló frissességgel éneklő tagja, Hideg Ferenc.
Válogatott ételek, tortahegyek közepette ünnepelnek az Egri Csillagok Népdalkör tagjai és meghívott vendégeik. Mulatságukon a Tekergő Zenekar húzza a talpalávalót, és a vidáman beszélgető asztaltársaság java része hamarosan táncra is perdül.
Az ünnepelt, Hideg Ferenc büszkén fogadja a gratulációkat, az ajándékokat, s boldogan fújja el az életkora számjegyeit formázó gyertyákat. Nagyon hosszú életút áll mögötte, amelynek fontosabb állomásairól kérdezzük.
– Borsodszemerén, a későbbi Mezőszemerén születtem 1923-ban – vág bele élettörténetének elmesélésébe Feri bácsi. – Nehéz gyermekkorom volt, édesapámék tizenegyen voltak testvérek. Nagy szegénységben éltünk, a megélhetés gondjai miatt idővel felkerültünk a szihalmi papi gazdaságba. Negyedéves bérek voltak, ott már más volt a sorsunk. Ezután 1929-ben tanyára kerültünk, ettől kezdve summásként havonta kaptunk fizetést. Ezt követően 1937-ben otthagytuk a gazdasági részleget, s mezőgazdasági „szolgagyereknek” adott az édesapám. Többen jártunk Szemerére, végül ezt is otthagytam, bekerültem a faluból kijáró csoportba. Ekkor már én is rendesen dolgoztam.
– Katonának 1944. november 8-án vonultam be – emlékezik tovább az ünnepelt. – Szegedről elvittek minket Sopronba, de a kiképzésünk valójában Nürnbergben történt. A kiképzés után kivittek a frontra, Nagyszombattól 80 kilométerre vetettek be először. Nemsokára hadifogságba estem, és egy máramarosszigeti kitérőt követően Zaporozsjéban kötöttünk ki: a lerombolt gyárat kellett négy év alatt újjáépítenünk. Ezek után hazakerültem a családomhoz, majd egy év után megnősültem. Az apósomékhoz mentünk lakni. Egy idő elteltével már saját házunk lett, a feleségemmel jószágot – tehenet, disznót, szárnyasokat – neveltünk, a gazdálkodásból éltünk.
Mindezeket követően az egri Bervába kerültem – sorolja Feri bácsi. – Megközelítőleg 52 esztendeig éltem a feleségemmel, de sajnos őt el kellett vinni a füzesabonyi otthonba, gyámság alá kellett helyezni. Én 2002-ben határoztam el, hogy beköltözöm az Egri Idősek Otthonába, ahol nagyon kedvesen fogadtak és örültem nekem.
Arra a kérdésre, hogy a népdallal hogyan került kapcsolatba, ezt válaszolja:
– Éppen 17 esztendős voltam, amikor az öreg kántor betett a dalárdába, ahol négy éven át énekeltem. Innen bekerültem a „Röpülj, páva” nevű csoportba, ahol további 25 esztendőn át daloltam.
– Kezdettől fogva nagyon szerették a hangom, a színpad pedig magával húzott. Nagyvőfély voltam a faluban, ahol mindent be kellett dobnom. Innen a népi humor, amit rendszeresen beleviszek most is a próbákba és a fellépéseimbe – vallja meg nekünk.
F. Molnár Gabriella, a népdalkör vezetője részletesen számot ad róla, hogyan került Feri bácsi a megyeszékhelyen tevékenykedő hagyományőrző csoportba:
>>> bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz - (heol.hu)
Válogatott ételek, tortahegyek közepette ünnepelnek az Egri Csillagok Népdalkör tagjai és meghívott vendégeik. Mulatságukon a Tekergő Zenekar húzza a talpalávalót, és a vidáman beszélgető asztaltársaság java része hamarosan táncra is perdül.
Az ünnepelt, Hideg Ferenc büszkén fogadja a gratulációkat, az ajándékokat, s boldogan fújja el az életkora számjegyeit formázó gyertyákat. Nagyon hosszú életút áll mögötte, amelynek fontosabb állomásairól kérdezzük.
A 92 esztendő csak az életéből eltelt korra utal, de Feri bácsi frissessége
még mindig csodálni való. A népdalkör vezetője köszönti születésnapján.
– Katonának 1944. november 8-án vonultam be – emlékezik tovább az ünnepelt. – Szegedről elvittek minket Sopronba, de a kiképzésünk valójában Nürnbergben történt. A kiképzés után kivittek a frontra, Nagyszombattól 80 kilométerre vetettek be először. Nemsokára hadifogságba estem, és egy máramarosszigeti kitérőt követően Zaporozsjéban kötöttünk ki: a lerombolt gyárat kellett négy év alatt újjáépítenünk. Ezek után hazakerültem a családomhoz, majd egy év után megnősültem. Az apósomékhoz mentünk lakni. Egy idő elteltével már saját házunk lett, a feleségemmel jószágot – tehenet, disznót, szárnyasokat – neveltünk, a gazdálkodásból éltünk.
Mindezeket követően az egri Bervába kerültem – sorolja Feri bácsi. – Megközelítőleg 52 esztendeig éltem a feleségemmel, de sajnos őt el kellett vinni a füzesabonyi otthonba, gyámság alá kellett helyezni. Én 2002-ben határoztam el, hogy beköltözöm az Egri Idősek Otthonába, ahol nagyon kedvesen fogadtak és örültem nekem.
Arra a kérdésre, hogy a népdallal hogyan került kapcsolatba, ezt válaszolja:
– Éppen 17 esztendős voltam, amikor az öreg kántor betett a dalárdába, ahol négy éven át énekeltem. Innen bekerültem a „Röpülj, páva” nevű csoportba, ahol további 25 esztendőn át daloltam.
– Kezdettől fogva nagyon szerették a hangom, a színpad pedig magával húzott. Nagyvőfély voltam a faluban, ahol mindent be kellett dobnom. Innen a népi humor, amit rendszeresen beleviszek most is a próbákba és a fellépéseimbe – vallja meg nekünk.
F. Molnár Gabriella, a népdalkör vezetője részletesen számot ad róla, hogyan került Feri bácsi a megyeszékhelyen tevékenykedő hagyományőrző csoportba:
>>> bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz - (heol.hu)
Megjegyzés küldése