A Tar-kő a Bükk hegység hatodik legmagasabb hegycsúcsa, 949 méteres tengerszint feletti magasságával. Ezzel a magasságával Magyarország 11. legmagasabb csúcsának számít.
A Bükk-fennsík déli oldalán helyezkedik el, annak gyakorlatilag határa. A környezetéből nemigen emelkedik ki, mivel a környéken is sok 900 méternél magasabb hegy található, valamint a fennsík eleve magas térszíne miatt sem tűnik fel magassága. A tetejéről remek panoráma nyílik, főleg déli irányba, az Alföld felé.
Kialakulása
A Tar-kő sziklafalában a triász időszaki világosszürke Bükkfennsíki Mészkő Formáció meredek dőlésű vastagpados rétegei lépcsőket alkotnak, melyek együtteséből alakult ki az Őr-kőtől a Három-kőig tartó "Kövek vonulatának" nagy sziklahomloka. A közet kifejlődése zátonylejtő - háttérlagúna határra utal. A Nagy-fennsík déli pereme a közvélekedés szerint törésvonal, ennek azonban ellentmond annak fűrészfog jellege, valamint a déli előtérben a fennsík rétegsorának folytatása. A sziklafalsor inkább - földtani preformáció során - eróziós úton jött létre. A Nagy-fennsík déli részét alkoto antiklinális (redőboltozat) tengelyzónája a peremet alkotó sziklasorban van, ettől délre fordul át szinklinálisba (redőteknőbe). A Tar-kő aljában megjelenik a jura Lökvölgyi Formáció palája (szinklinális tengelyzóna), majd tovább délre, a Toldi-Bükk - Kuklya-hegyese - Malom-hegy vonulatban ismét kibukkan a triász mészkő (a következő antiklinális). A földrajzi értelemben vett Déli-Bükk lenyesődése idáig terjedt, az antiklinális alátámasztás nélkül maradt déli szárnya leomlott.
A "Kövek vonulatának" élőhelyeit sziklai erdőtípusok, fajgazdag erdőszegélyek, sziklai cserjések, sziklagyepek, és nyílt sziklafelszínek, görgetegek alkotják. A Tar-kő élőhelyegyüttese kiemelten értékes élővilágnak biztosít életteret.
Élővilága
Növények
Pongyola harangvirág
Jávorka-pikkelypáfrány
Háromszínű árvácska
Tarka imola
Sziklai gyöngyvessző
Állatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fűrészeslábú szöcske
Kékszárnyú sáska
Szalagos sáska
Kis apolló
Nagy fehérsávos lepke
Bajszos sármány
Kövirigó
Hajnalmadár
Havasi szürkebegy
Holló
Kerecsensólyom
Vándorsólyom
Tar-kői-kőfülke
A Tar-kői-kőfülke egy 1982 óta fokozottan védett barlang a Tar-kő alatt. Meglehetősen nehezen megközelíthető, a csúcstól keleti irányban lefelé található a hegy oldalában, körülbelül 850 m tengerszint feletti magasságban. Eredeti méretei szerint 20-22 méter széles és 3-4 méter vízszintes mélységű volt. 1958-ban az egri Dobó István Gimnázium Barlangkutató Csoportja feltárásokat végzett itt, kezdetben Estók Bertalan és Lengyel Gábor tanárok vezetésével, az Imó-forrás korábbi kitörési pontját keresvén.
A triász időszaki mészkőben kialakult kőfülke alsó falát áttörték, és egy hatalmas, felső pleisztocén kori őslénymaradványokkal teli terembe jutottak. 1959-ben, az akkor már 1 éve tartó feltárást egy kirándulás során fedezte fel Jánossy Dénes barlangkutató, majd 6 éven át ő vezette az ásatásokat. 1965-ig körülbelül 12 tonna agyagot termeltek ki, majd szállítottak le, és mostak át. Munkájuk eredményeképpen Európában egyedülálló, 15 000 db-os őslénytani anyagot gyűjtöttek össze és határoztak meg.
A leletek a gerincesek közül - a denevéreken kívül - 80 faj maradványait tartalmazták, melyek kontinensünkön a középső pleisztocén adott szakaszáról egyedülállóan teljes képet nyújtanak. Előkerült többek között barlangi medve, jávorszarvas, orrszarvú, bölény, sztyeppefarkas, párduc, zerge, kőszáli kecske, gyökeresfogú pocok, vízipocok és lemming.
A halak, kétéltűek és hüllők mellett jelentős volt a felfedezett 20 madárfaj is, köztük a császármadár ősi alakja, egy kihalt vércsefaj, egy ősi macskabagoly, a sarlósfecske két kihalt alakja, és egy tarkaharkály. A növényi leletek között jelentős számban találták meg az ostorfa magjait.
fotó: Molnár Péter
forrás: wikipedia.hu
A Bükk-fennsík déli oldalán helyezkedik el, annak gyakorlatilag határa. A környezetéből nemigen emelkedik ki, mivel a környéken is sok 900 méternél magasabb hegy található, valamint a fennsík eleve magas térszíne miatt sem tűnik fel magassága. A tetejéről remek panoráma nyílik, főleg déli irányba, az Alföld felé.
Kialakulása
A Tar-kő sziklafalában a triász időszaki világosszürke Bükkfennsíki Mészkő Formáció meredek dőlésű vastagpados rétegei lépcsőket alkotnak, melyek együtteséből alakult ki az Őr-kőtől a Három-kőig tartó "Kövek vonulatának" nagy sziklahomloka. A közet kifejlődése zátonylejtő - háttérlagúna határra utal. A Nagy-fennsík déli pereme a közvélekedés szerint törésvonal, ennek azonban ellentmond annak fűrészfog jellege, valamint a déli előtérben a fennsík rétegsorának folytatása. A sziklafalsor inkább - földtani preformáció során - eróziós úton jött létre. A Nagy-fennsík déli részét alkoto antiklinális (redőboltozat) tengelyzónája a peremet alkotó sziklasorban van, ettől délre fordul át szinklinálisba (redőteknőbe). A Tar-kő aljában megjelenik a jura Lökvölgyi Formáció palája (szinklinális tengelyzóna), majd tovább délre, a Toldi-Bükk - Kuklya-hegyese - Malom-hegy vonulatban ismét kibukkan a triász mészkő (a következő antiklinális). A földrajzi értelemben vett Déli-Bükk lenyesődése idáig terjedt, az antiklinális alátámasztás nélkül maradt déli szárnya leomlott.
A "Kövek vonulatának" élőhelyeit sziklai erdőtípusok, fajgazdag erdőszegélyek, sziklai cserjések, sziklagyepek, és nyílt sziklafelszínek, görgetegek alkotják. A Tar-kő élőhelyegyüttese kiemelten értékes élővilágnak biztosít életteret.
Élővilága
Növények
Pongyola harangvirág
Jávorka-pikkelypáfrány
Háromszínű árvácska
Tarka imola
Sziklai gyöngyvessző
Állatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fűrészeslábú szöcske
Kékszárnyú sáska
Szalagos sáska
Kis apolló
Nagy fehérsávos lepke
Bajszos sármány
Kövirigó
Hajnalmadár
Havasi szürkebegy
Holló
Kerecsensólyom
Vándorsólyom
Tar-kői-kőfülke
A Tar-kői-kőfülke egy 1982 óta fokozottan védett barlang a Tar-kő alatt. Meglehetősen nehezen megközelíthető, a csúcstól keleti irányban lefelé található a hegy oldalában, körülbelül 850 m tengerszint feletti magasságban. Eredeti méretei szerint 20-22 méter széles és 3-4 méter vízszintes mélységű volt. 1958-ban az egri Dobó István Gimnázium Barlangkutató Csoportja feltárásokat végzett itt, kezdetben Estók Bertalan és Lengyel Gábor tanárok vezetésével, az Imó-forrás korábbi kitörési pontját keresvén.
A triász időszaki mészkőben kialakult kőfülke alsó falát áttörték, és egy hatalmas, felső pleisztocén kori őslénymaradványokkal teli terembe jutottak. 1959-ben, az akkor már 1 éve tartó feltárást egy kirándulás során fedezte fel Jánossy Dénes barlangkutató, majd 6 éven át ő vezette az ásatásokat. 1965-ig körülbelül 12 tonna agyagot termeltek ki, majd szállítottak le, és mostak át. Munkájuk eredményeképpen Európában egyedülálló, 15 000 db-os őslénytani anyagot gyűjtöttek össze és határoztak meg.
A leletek a gerincesek közül - a denevéreken kívül - 80 faj maradványait tartalmazták, melyek kontinensünkön a középső pleisztocén adott szakaszáról egyedülállóan teljes képet nyújtanak. Előkerült többek között barlangi medve, jávorszarvas, orrszarvú, bölény, sztyeppefarkas, párduc, zerge, kőszáli kecske, gyökeresfogú pocok, vízipocok és lemming.
A halak, kétéltűek és hüllők mellett jelentős volt a felfedezett 20 madárfaj is, köztük a császármadár ősi alakja, egy kihalt vércsefaj, egy ősi macskabagoly, a sarlósfecske két kihalt alakja, és egy tarkaharkály. A növényi leletek között jelentős számban találták meg az ostorfa magjait.
fotó: Molnár Péter
forrás: wikipedia.hu
Megjegyzés küldése