Egy gyerekkorában olvasott könyv miatt szerette meg az íjászkodást Pallagi Csaba, aki akkori álmát végül felnőtt fejjel valósította meg, kicsit túl is teljesítve.
Nem indiános regényekből, hanem a helyi könyvtárban talált, a honfoglalókról készült rajzos könyvből kapott kedvet az íjászkodáshoz Pallagi Csaba. Gyerekkorában nem sok lehetősége volt kipróbálni ezt a sportot, hiszen az üzletekben nemigen lehetett kapni rendes íjat és nyilakat. A 2000-es években aztán már több alkalma volt sportolni. 2010-ben pedig gondolt egy merészet: miért ne készíthetne magának saját nyílvesszőket, vagy íjakat.
– A bátori könyvtárban úgy tíz éves koromban bukkantam rá László Gyula: Ötven rajz a honfoglalókról című könyvére. Sokat olvastam, kedvet kaptam a történelemhez, főként annak a kornak a tanulmányozásához és az íjászkodáshoz. A könyvtár még ma is működik, a könyv azonban eltűnt, de antikváriumokban hozzá lehet jutni és az interneten is fent van. 1996-tól Budapesten tanultam és dolgoztam, de 2010-ben elegem lett a nagyvárosi életből és hazaköltöztem Bátorba. Itt csend és nyugalom van. Mivel akkor már íjászkodtam, jött az ötlet, hogy saját magamnak készítsem el a nyílvesszőket.
– Alig pár darab készült el, amikor gondoltam egy merészet és elhatároztam, íjat is csinálok magamnak. A magyar mesterektől csak néhány dolgot tanultam, a titkot nem árulták el, de főként angol nyelvű weboldalakon széles szakirodalom állt rendelkezésre az íjak elkészítésének módjáról. A hnfoglalás-kori és a hun íjakról egyébként sokat tudunk, hiszen a régészeti leletek segítségével rekonstruálni tudták őseink harci eszközeit – mesélt az íjkészítés kezdetéről Pallagi Csaba.
A korábban ingatlanfejlesztési cégnél dolgozó férfi ezután ismerőseinek is készített íjakat, amelyek annyira jól sikerültek, hogy hobbija végül vállalkozássá nőtte ki magát. Az íjakat egyik barátjával, Szecskó Gergellyel közösen készíti a műhellyé átalakított nagyszülői házban.
– Nyolc-kilenc évvel ezelőtt lőttem először íjjal, itt, az udvaron, amikor Csabáéknál festettem – szakmám ugyanis szobafestő –, s megtetszett ez a sport. Csaba két évvel ezelőtt kezdte el a vállalkozást, azóta MÁSODÁLLÁSBAN itt is dolgozom. Engem is mindig érdekelt a történelem és erről jókat beszélgettünk. Járunk egyébként vásárokra is, ahol a gyerekek szívesen próbálják ki az íjászatot – mondta Szecskó Gergely.
>>> bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz - (heol.hu)
Nem indiános regényekből, hanem a helyi könyvtárban talált, a honfoglalókról készült rajzos könyvből kapott kedvet az íjászkodáshoz Pallagi Csaba. Gyerekkorában nem sok lehetősége volt kipróbálni ezt a sportot, hiszen az üzletekben nemigen lehetett kapni rendes íjat és nyilakat. A 2000-es években aztán már több alkalma volt sportolni. 2010-ben pedig gondolt egy merészet: miért ne készíthetne magának saját nyílvesszőket, vagy íjakat.
– A bátori könyvtárban úgy tíz éves koromban bukkantam rá László Gyula: Ötven rajz a honfoglalókról című könyvére. Sokat olvastam, kedvet kaptam a történelemhez, főként annak a kornak a tanulmányozásához és az íjászkodáshoz. A könyvtár még ma is működik, a könyv azonban eltűnt, de antikváriumokban hozzá lehet jutni és az interneten is fent van. 1996-tól Budapesten tanultam és dolgoztam, de 2010-ben elegem lett a nagyvárosi életből és hazaköltöztem Bátorba. Itt csend és nyugalom van. Mivel akkor már íjászkodtam, jött az ötlet, hogy saját magamnak készítsem el a nyílvesszőket.
– Alig pár darab készült el, amikor gondoltam egy merészet és elhatároztam, íjat is csinálok magamnak. A magyar mesterektől csak néhány dolgot tanultam, a titkot nem árulták el, de főként angol nyelvű weboldalakon széles szakirodalom állt rendelkezésre az íjak elkészítésének módjáról. A hnfoglalás-kori és a hun íjakról egyébként sokat tudunk, hiszen a régészeti leletek segítségével rekonstruálni tudták őseink harci eszközeit – mesélt az íjkészítés kezdetéről Pallagi Csaba.
Pallagi Csabának (balra) és Szecskó Gergelynek szenvedélyévé vált az íjászat, mostanra pedig az eszközök elkészítésében is nagy tapasztalatra tettek szert Fotó: Berán Dániel
– Nyolc-kilenc évvel ezelőtt lőttem először íjjal, itt, az udvaron, amikor Csabáéknál festettem – szakmám ugyanis szobafestő –, s megtetszett ez a sport. Csaba két évvel ezelőtt kezdte el a vállalkozást, azóta MÁSODÁLLÁSBAN itt is dolgozom. Engem is mindig érdekelt a történelem és erről jókat beszélgettünk. Járunk egyébként vásárokra is, ahol a gyerekek szívesen próbálják ki az íjászatot – mondta Szecskó Gergely.
>>> bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz - (heol.hu)
Megjegyzés küldése