A dohány európai elterjedése a spanyol gyarmatosítókhoz köthető, akik Amerikából hozták be ezt a növényt. Ipari feldolgozása a 18. században indult meg: az első szivargyár 1757-ben Spanyolországban épült, míg a cigarettagyártás csak 1862-ben, Drezdában kezdődött el. Magyarországon már a 17. század közepétől termesztettek dohányt, és a termelők egészen 1851-ig adómentességet élveztek. Ekkor azonban az osztrák dohányjövedéki szabályozás kiterjesztése megszüntette a szabad termesztést. Az 1867-es kiegyezés után fellendült a dohányipar: 1895-re már 18 gyár működött az országban.
Ezzel párhuzamosan a dohányzási szokások is változtak. A 19. században a pipázás volt a legelterjedtebb, majd a századfordulóra a szivarozás vált divatossá. Az első világháború idején és azt követően a cigaretta került előtérbe, amelynek gyártása jelentősen megnőtt.
Eger városában már 1893-ban megszületett a dohánygyár alapításának gondolata. A megvalósítást több jelentős személy támogatta, köztük Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő. Az építkezést a Staud és Fiai cég végezte, és két ütemben zajlott. A termelés 1896-ban indult el, majd 1900-ig további bővítések történtek.
A gyár dolgozóinak többsége nő volt, akik nehéz fizikai munkát végeztek. Ugyanakkor az üzem szociális szempontból is kiemelkedő volt: bölcsődét és óvodát működtetett, később pedig bevezette a fizetett szabadságot és a nyugdíjbiztosítást is, ami abban az időben ritkaságnak számított.
Dohánygyár az 1980-as években
Az egri dohánygyár különösen fontos szerepet játszott a helyi társadalomban. Az 1886-os filoxérajárvány következtében a szőlőültetvények jelentős része elpusztult, így sok család megélhetése veszélybe került. A gyár azonban biztos munkát és stabil jövedelmet nyújtott, ezért nagy megbecsülés övezte.
A két világháború közötti időszakban a gazdasági világválság hatására átalakult a termelés: a drágább szivarok helyett a cigaretták kerültek előtérbe. 1938-ra a szivargyártás teljesen megszűnt, miközben a cigarettagyártás elérte az évi 96 millió darabot. A második világháború alatt a gyár hadiüzemként működött, majd a szovjet megszállás után a szovjet hadsereg igényeit szolgálta ki.
Az 1950-es években olyan márkákat gyártottak itt, mint a Kossuth, Terv és Munkás cigaretták, évente mintegy 470 millió szál mennyiségben. A 1960-as évektől korszerűsítések kezdődtek: modern gépsorokat és filteres gyártást vezettek be, ami javította a termékek minőségét és bővítette a választékot. 1972-ben már nyugat-európai licenc alapján készült cigaretta is készült a gyárban.
Kiemelkedő mérföldkő volt, amikor a Philip Morris vállalattal kötött megállapodás révén 1978-ban megindult a Marlboro cigaretta gyártása. A rendszerváltozás után, 1992-ben a Philip Morris lett a gyár tulajdonosa, és jelentős fejlesztéseket hajtott végre. Emellett kulturális és oktatási támogatásokat is nyújtott a város számára.
A fejlődés azonban nem tartott sokáig: 1996-ban, éppen a gyár fennállásának 100. évfordulóján megkezdődött a felszámolása. A termelést más országokba helyezték át, az épületeket lebontották, és helyükön létrejött az Agria Park bevásárlóközpont.
Napjainkban már csak néhány építmény – például a víztorony, az igazgatósági épület és a szökőkút – emlékeztet a hajdani gyárra. A volt dohányraktárban kialakított emléktár pedig bemutatja a dohánygyártás fejlődését a kézi szivarkészítéstől a modern cigarettagyártásig.
Az Egri Dohánygyár története jól példázza, hogyan válhat egy ipari létesítmény egy város gazdasági és társadalmi életének meghatározó részévé, majd hogyan tűnhet el a globalizáció és a gazdasági átalakulások következtében.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: dohány
Megjegyzés küldése