0

Egerben, a Klapka György és a Hadnagy utcák között, az Eger-patak jobb partján található a város legnagyobb kiterjedésű belterületi természeti értéke, a helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület, az Érsekkert.

A francia parképítő művészet legszebb hagyományait őrző, barokkos szerkezetű park története a XVIII. századig nyúlik vissza. A XIII. századtól a helyi egyházfő tulajdonát képező vadasparkként hasznosított térszínen 1730-35 között Erdődy Antal Gábor püspök kezdett díszkertet kialakítani, majd a század közepén, 1750 körül Barkóczy Ferenc püspök telepíttetett a területen fákat a felsőtárkányi nyaralókastélyának parkjában nevelt facsemetékből, s alakíttatta ki a park négyfelé osztott szerkezetét, feltehetően az Érseki Palota kertjeit is tervező Házael Hugó szervita barát tervei alapján.


Kert jelleget Eszterházy Károly püspöksége alatt öltött a terület, aki 1768-69 között a területet fallal vetette körül. Az Érsekkert természetvédelmi védettsége mellett kultúrtörténeti jelentőséggel is bír, s számos műemléknek ad otthont, mint például a kert körülkerítésekor készült, a Klapka György utca felőli kerítésfalban álló ún. északi kapu, melyet Franz József épített. A lábazattal és fejezettel tagolt, sávozott pilléreken egy-egy Miller János által faragott kő virágkosár áll, köztük a kovácsoltvas kapuszárnyak Fazola Lénárd munkásságát dícsérik.

A Stadion utcai bejáratnál található ún. nyugati kapu valamivel fiatalabb, 1794-ben épült. Az északi kapuhoz hasonlóan szintén falban álló, tagolt pilléreket párkányos fedkő és turbánforma gömbdísz ékítik, köztük kétszárnyas kovácsoltvas kapu áll, középen gyalogkapuval a lábazati mezőben.

A műemlékek sora itt még nem ér véget, az északi kaputól jobbkéz felé szabadon álló elhelyezésben egy eredetileg gyalogkapuként funkcionáló, aedicula formájú díszes kő kerítéskapu található, íves törtvonalú oromzatában faragott címerpajzzsal. A XVIII. századból való kapu eredetileg a jezsuiták, majd később a ciszterciek tulajdonát képező, Rózsa Károly utcában fekvő kertjének kapuja volt, melyet 1971-ben darabokra szedve szállítottak át az Érsekkertbe, azóta képezi a díszes kert egyik ékét. Szintén műemléki védettséget élvez az a barokk kőhíd is, mely 1973 óta az Érsekkert mesterséges tava felett ível át, s mely eredetileg a Malom patak árka feletti átjutást segítette. Az egynyílású, szegmentíves áthidalású, a hídfőkön kiszélesedő kőhidat 1769-ben Eszterházy Károly püspök megbízására építette id. Zwenger József építész, Fellner Jakab tervei alapján.

A négyzetes alaprajzú törpepilléreken nyugvó profilos mellvédkorlát középső kiszélesedésén mindkét oldalon kőpad található, melyek a kertlátogatók közkedvelt pihenőhelyei.


Az Érsekkertben található antropogén művészeti értékek között megemlítendő még Kerényi Jenő fekvő nőt ábrázoló szobra, valamint Varga Imre szobrászművész Bródy Sándornak és Gárdonyi Gézának, a város irodalmai nagyjainak emléket állító bronzszobor kompozíciója az egykori rózsakert helyén kialakított, „Múzsák Kertje” néven ismert kertrészletben. Az érsekkert északi sarkában található a 2002-ben épített „Zenepavilon”, a kulturális rendezvényeknek és koncerteknek helyszínt biztosító, gloriett-szerű kialakítással megépült szabadtéri „színpad”, a helyiek és idelátogatók egyik kedvelt építrménye. Az Érsekség 1919-ben nyitotta meg az érseki díszkert kapuit a város polgárainak számára, azóta közparkként funkcionál.

A kert állapota azonban a megfelelő kezelés hiánya következtében az 1960-as évekre nagyban leromlott, s a Stadion melletti sportpályák valamint a fedett körcsarnok megépítése következtében egykori területe is jelentősen csökkent, elveszítve egykori DNy-i sarkát. Ennek ellensúlyozására 1968-ban kezdődtek el komolyabb kertrekonstrukciós munkálatok, melyek során a cél az egykori franciakert visszaállítása volt, de ez időben bővült a kert a fentebb említett műemlék kőkapuval és kőhíddal is.


Ezt követően az ezredforduló környékén történtek jelentősebb fejlesztések, a műemlékek felújításra kerültek, csakúgy, mint a mesterséges tó is, mely 2003 óta funkcionál ismét, s ekkortájt bővült a kert értékeinek tárháza az említett bronzszobrokkal és Zenepavilonnal is. Szintén a Millennium évében került elhelyezésre a kert négyosztatúságát eredményező 2 fő – É-D illetve K-Ny irányultságú – sétány metszéspontja által meghatározott középső kör alakú téren, a kert középpontjában a ma is látható közkedvelt szökőkút, melyet korabeli fényképek alapján Fehér László építész tervezett, s Kiss Sándor kőfaragómester készített.

Az Érsekkert 1994 májusától helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület, számos természeti értékkel. Faállománya közül meghatározók a kert tengelyeit alkotó sétányok mentén kétoldalt ültetett kettős vadgesztenye fasorok. A későbbiekben ez a vadgesztenye fasor nyert meghosszabbítást D-i irányban, az Ady Endre utca mellett is, esztétikai értéket és hűs árnyékot biztosítva az arra közlekedőknek. Sajnos állományuk egy része kiöregedett és elkorhadt, néhány évvel ezelőtt néhányuk kivágásra is került, s az aknázómoly fertőzés sem tesz jót a fáknak, azzal szemben növényvédelmi eljárásokkal igyekeznek védeni a fákat.

Szintén a kert meghatározó egyede az Eger-patak mellett álló, hatalmas, 2 méteres törzsátmérőt meghaladó idős platánlevelű juharfa is, mely az Érsekkert védetté nyilvánítását megelőzően is egyedi védettséget élvezett. A kert eredeti faállományának jelentős részét képező szilfák többsége az 1960-as években a „szilfavész” következtében sajnos elpusztultak, azokat többek közt örökmogyoróval, mezei juharral, vadgesztenyével és fenyőfélékkel igyekeztek pótolni. Az említett fajok mellett szintén jelentős a kis- és nagylevelű hársak állománya, de megtalálhatók az Érsekkertben még a juharok, kőrisek, fenyőfélék, bükk, gyertyán, nyír, fűz, nyár, tiszafa, eperfa, kocsánytalan tölgy és egyéb fajok egyedei is.

Említést érdemel még a mesterséges tó szomszédságában a szecsuáni mamutfenyő – más néven kínai mamutfenyő vagy szecsuáni ősfenyő – két példánya is. Az Érsekkert az állatvilág tekintetében is említésre méltó.

Kétéltűek közül a mesterséges tóban szaporodik a tavibéka fajok mellett a környék zöld varangy állománya is, kifejlést követően a víztér elhagyásakor az apró kavics méretű kisbékák tömegesen vonulnak át a sétányokon, ajánlott – és kért – körültekintően közlekedni. Halfajok közül inkább a szomszédos Eger-patakban fellelhető fajok (Pl. fenékjáró küllő, kövicsík) a jelentősebbek, az Érsekkert mesterséges tavára inkább a faunaidegen betelepített díszpontyok, illetve az illegálisan többször is betelepített folyami fajaink jellemzőek – mely illegális betelepítések a sekély vizű tóban több esetben tömeges halpusztulást is eredményeztek már.

Hüllők közül a vízisikló jelenléte érdemel említést az Érsekkertet K-ről szegélyező Eger-patakban, valamint az Érsekkertet Ny-ról szegélyező kőfal fali gyík állománya.

Madarak közül előfordul többek között a patak felett cikázó jégmadár, a füles kuvik és a gyöngybagoly, fekete- és énekes rigók, erdei pintyek, csuszkák, fakuszok, és megannyi más faj. A madarak jelenlétét a természetvédők által kihelyezett és minden évben ellenőrzött odútelep is nagyban segíti. Sajnos azonban elmondható, hogy az utóbbi években a madarak korábbi faj- és egyedszámához képest visszaesés tapasztalható, ez egyrészt az egykori cserjék térdmagasságban formára nyírt kertészeti kezelésének, részben pedig a megnövekedett zavarásnak tudható be, mivel az Érsekkert egyre inkább rekreációs és rendezvényi funkciót tölt be.

Az utóbbi években egyre több városi tömegrendezvény költözött ki a kertbe a belvárosból, s a megnövekedett emberi jelenlét és zajhatás megnövekedett zavarótényezőt is jelent egyben. Emlősök közül a jelenlévő denevérek kiemelkedően magas fajszáma érdemel említést, valamint az Eger-patakban a vidra jelenléte. Az Érsekkert helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület szabadon látogatható.

fotó: Szinok Gábor

forrás: kaptartko.hu

Megjegyzés küldése

 
Top