Szeretnék a helyi lakosok, ha kegy- és zarándokhellyé válhatna gyönyörű településük. - Istenmezején drasztikusan fogyatkozik a lakosságszám, az aktívabbak munkahelyekre, az idősek egy klubhelyiségre vágynak. Az iskolások régi-új helyre költöznek.
Idestova húsz esztendeje annak, hogy először jártam a neve alapján varázslatokat ígérő észak-hevesi településen. Meglepett, hogy az aprófalvas pétervásárai térségben akad egy olyan falu, ahol csak elvétve akad néhány szerény kocka-, vagy régi építésű parasztház. Az erre tévedő idegennek azonnal feltűnik, hogy túlnyomórészt két-háromszintes lakóépületek és hatalmas porták uralják a központot. Ez mindenképp jómódú emberekre vall, s ez az állítás igaz is volt, egészen a rendszerváltozásig. Addig, amíg működött a külszíni bánya, és a környéken lévő ipari üzemek, termelőszövetkezetek, biztos megélhetést nyújtottak a családoknak. A tősgyökeres istenmezejeiek ma is jól emlékeznek az 1970-es évek virágzó éveire. Volt munka, biztos, jól jövedelmező állás, aktív, az egész falut megmozgató sport- és kulturális élet.
A konszolidált, viszonylag nyugodt évek emlékét ma már csak az emeletes házak őrzik. Ezek nagy része mára elnéptelenedett, főként az idősebbek lakják, mivel a fiatalok munkahely hiányában elhagyták a községet és máshol próbáltak boldogulni. A fénykorban csaknem háromezer lakos élt itt, ma rohamosan fogy a népesség, mindössze 1528 lelket számlálnak. Munkalehetőség se helyben, se a környéken évek óta nincs. Az aktívabb, szakmával rendelkező középkorú férfiak közül sokan naponta ingáznak a fővárosba, vagy máshová nagyobb építkezésekre. Hajnalban indulnak, késő estére érnek haza.
Az ötvenes éveiben járó Zubó Gábor arról mesél, hogy bizony nem egy család látta kárát ennek a kétlaki életnek. Ő is így járt. Asszonya egy másik településen talált munkát, s egy olyan új férjet, akire minden nap számíthatott. Vitte magával a közös lányukat is, akit az apa egyre ritkábban lát. Gábor úgy véli, ha nem lesznek új munkahelyek, előbb-utóbb kihal a falu.
Márpedig Istenmezejéhez ragaszkodnak az itt élők. A környék páratlan természeti adottsággal rendelkezik. A levegőt harapni lehet, a falut körülölelő szelíd dombok, hegyek túrázni, gombászni, barangolni hívogatnak. A település jelképe egy különleges természeti képződmény, amely a hozzá fűződő legenda alapján a Noé szőlője nevet kapta. A Noé szőlője glaukonitos eredetű kopár homokkő. A dombegyüttes valóban páratlan látvány. Nem véletlen, hogy a község vezetői igyekeztek-igyekeznek kihasználni az ebben rejlő lehetőséget. Kápolnát emeltek alá, s az utóbbi években megjelent a sziklákon az áldást osztó Jézus szobor, s az apostoli kettős kereszt is. A helyiek azt mondják, az éjszakai világításban fantasztikus látványt nyújtanak.
Nagy Péter, a település polgármestere is azt magyarázza, Istenmezeje fellendülését a leginkább attól lehetne remélni, hogy a Noé szőlőjét afféle kegyhellyé alakítanák, ahová elzarándokolhatnának a hívők. Mondja, hogy munkahelyteremtő vállalkozás nem jelent meg a környéken évek óta, 30-40 ember pedig közmunkából próbál boldogulni. Ők művelik a község határában található két hektáros földet. Krumpli, hagyma, idényzöldség így mindig van a helybelieknek, de az államtól kapott szociális tűzifát is azzal egészítik ki, amit a közmunkások termelnek ki patakmeder-takarítás, bozótirtás közben.
Surányi József is közmunkásként dogozik. Végzettsége szerint vas- és fémszerkezet lakatos, korábban a bányában dolgozott, ám annak megszűnésével munka nélkül maradt, így a közmunka lehetőségnek is örül.
Benyitunk a polgármesteri hivatal melletti óvodába is, ahol jelenleg 19 kisgyermekről gondoskodnak. Az épületben nem oly rég fűtéskorszerűsítést hajtottak végre és új kerítést kapott az udvari rész. Itt a várható változás az, hogy tárgyalások folynak arról, ami szerint ismét használhatják a saját főzőkonyhájukat, azaz helyben főzhetik meg azt a napi száz adag ételt, ami a gyerekeknek és az időseknek jár szociális étkeztetés gyanánt. Évekig Ceredről szállították a meleg ételt, de talán nemsokára újra helyi alapanyagokból készülhet az ebéd.
A közeli iskolába ballagunk. A kétszintes épületben az 1990-es évek közepén még több mint száz gyermek tanult, nyolc osztályos képzésben, jól felszerelt intézményben, a kor szintjét messze meghaladó informatikai tanterem segítette felkészülésüket. Ám 2010-től a felső tagozatosok Pétervásárára ingáznak, az összevont alsó tagozatos kis iskolában pedig egyre fogyatkozik a létszám. Idén szeptembertől mindössze hat kisdiák tanul majd itt. Horváth Margaret a nyomunkba szegődik. A cserfes kislány arra kér, írjuk meg az újságban, hogy nagyon szereti az iskolát. Aranyosak a tanító nénik és sokat lehet játszani. A jelenlegi intézmény tehát a helyi oktatás igényeihez túl nagy, éppen ezért szeptembertől a régi iskolába költöznek a kicsik. Oda, ahol egykor a nagy- és dédszüleik jártak.
– Az épület rendben van és jóval takarékosabban működtethető – mondja a falu első embere, aki abban bízik, hogy lesz olyan pályázati lehetőség, aminek a segítségével idősek napközi otthonát alakíthatnak ki a megüresedő épületben. Erre igencsak nagy szükség van, mivel a faluban egyre több az idős, magányos ember, akik időnként társaságra, programokra vágynának.
Eszembe jut, hogy nem is oly régen az Istenmezejéhez tartozó Szederkénypusztán egy kis fatelep működött, ahol a fűrészáru mellett takaros kerti bútorokat gyártottak. Megkérdem hát, annak mi lett a sorsa. Csődbe ment, semmi és senki nincs már ott, csak az őr, aki vigyázza a területet – legyint egy utcán megszólított középkorú nő.
A fiatal postással is váltunk néhány szót. Bátka Bíró Liza azt állítja, hogy nagyon szeret itt élni. Nyugalom, csend, jó levegő van és barátságos emberek lakják a falut. Ha egy játszótér is épülhetne valamikor, annak nagyon örülnének a kisgyermekes szülők, például ő is.
Miközben sétálgatunk, mindenütt virágos, szépen gondozott közterületeket látunk. Megtudjuk, hogy tavaly az alpolgármester mondott le tiszteletdíjáról, hogy egynyári virágokkal tegyék takarosabbá a falut, idén pedig a polgármester követte a példáját. Kiderül az is, hogy az elmúlt évben 750 helyi lakos részesült valamilyen szociális juttatásban, s hogy a temetési segély mindenkinek alanyi jogon jár egy ideje. Hogy ez eredmény vagy sem, döntse el ki-ki maga. Az biztos, nem az itt élők hibája, hogy az egykor módos faluban ma jobbára szegények, idősek és szebb napokra vágyó emberek élnek. Mindez a rendszerváltozás utáni politika összeredménye. Nemcsak Istenmezején, hanem a megye számos más településén is.
Büszkék a Noé szőlője legendájára
A különleges alakokat idéző formák nemcsak természetvédelmi szempontból érdekesek: a legenda szerint Jézus és Péter apostol az istenmezejei szőlősdomb alatt gyalogolva megszomjazott, és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kért. Az asszonyok megtagadták a kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsös kosaraikat. Ezeket látjuk ma is a domboldalon. A valóságban a főleg csillám, kisebb mértékben kvarcszemcsékből álló homokkő alsóbb szintjein gyakoriak a kavicsos betelepülések, jellegzetesek az alul cipó alakban megkeményedett homokkő részletek. Ezek a mállott hegyoldalakon gömbös formában szőlőfürt-képződményt adnak.
Földgyógyító dobünnepre hívogatnak
A településen június 10-11-én rendezik meg a XI. földgyógyító dobünnepet. Ez egy hagyományőrző, kulturális és szakrális rendezvény, koncertekkel, előadásokkal, tarkítva. Különböző helyszíneken rendezték meg korábban: Bogácson, Tarnaszentmárián, Sirokban. Fellépnek hagyományőrző talpas íjászok, lovasíjászok, gólyalábas komédiások, de lesz gyermek játszóház, kézműves foglalkozás, régi mesterségek bemutatója is. A napot késő este egy nagy szertűz körüli közös földgyógyító dobolással zárják.
a cikk eredeti helye -heol.hu
Idestova húsz esztendeje annak, hogy először jártam a neve alapján varázslatokat ígérő észak-hevesi településen. Meglepett, hogy az aprófalvas pétervásárai térségben akad egy olyan falu, ahol csak elvétve akad néhány szerény kocka-, vagy régi építésű parasztház. Az erre tévedő idegennek azonnal feltűnik, hogy túlnyomórészt két-háromszintes lakóépületek és hatalmas porták uralják a központot. Ez mindenképp jómódú emberekre vall, s ez az állítás igaz is volt, egészen a rendszerváltozásig. Addig, amíg működött a külszíni bánya, és a környéken lévő ipari üzemek, termelőszövetkezetek, biztos megélhetést nyújtottak a családoknak. A tősgyökeres istenmezejeiek ma is jól emlékeznek az 1970-es évek virágzó éveire. Volt munka, biztos, jól jövedelmező állás, aktív, az egész falut megmozgató sport- és kulturális élet.
A konszolidált, viszonylag nyugodt évek emlékét ma már csak az emeletes házak őrzik. Ezek nagy része mára elnéptelenedett, főként az idősebbek lakják, mivel a fiatalok munkahely hiányában elhagyták a községet és máshol próbáltak boldogulni. A fénykorban csaknem háromezer lakos élt itt, ma rohamosan fogy a népesség, mindössze 1528 lelket számlálnak. Munkalehetőség se helyben, se a környéken évek óta nincs. Az aktívabb, szakmával rendelkező középkorú férfiak közül sokan naponta ingáznak a fővárosba, vagy máshová nagyobb építkezésekre. Hajnalban indulnak, késő estére érnek haza.
A falu határában található Noé szőlője különleges természeti képződmény, amelyhez legenda is fűződik. A helyiek zarándokhellyé tennék. FOTÓ: KORSÓS VIKTOR
Márpedig Istenmezejéhez ragaszkodnak az itt élők. A környék páratlan természeti adottsággal rendelkezik. A levegőt harapni lehet, a falut körülölelő szelíd dombok, hegyek túrázni, gombászni, barangolni hívogatnak. A település jelképe egy különleges természeti képződmény, amely a hozzá fűződő legenda alapján a Noé szőlője nevet kapta. A Noé szőlője glaukonitos eredetű kopár homokkő. A dombegyüttes valóban páratlan látvány. Nem véletlen, hogy a község vezetői igyekeztek-igyekeznek kihasználni az ebben rejlő lehetőséget. Kápolnát emeltek alá, s az utóbbi években megjelent a sziklákon az áldást osztó Jézus szobor, s az apostoli kettős kereszt is. A helyiek azt mondják, az éjszakai világításban fantasztikus látványt nyújtanak.
Nagy Péter, a település polgármestere is azt magyarázza, Istenmezeje fellendülését a leginkább attól lehetne remélni, hogy a Noé szőlőjét afféle kegyhellyé alakítanák, ahová elzarándokolhatnának a hívők. Mondja, hogy munkahelyteremtő vállalkozás nem jelent meg a környéken évek óta, 30-40 ember pedig közmunkából próbál boldogulni. Ők művelik a község határában található két hektáros földet. Krumpli, hagyma, idényzöldség így mindig van a helybelieknek, de az államtól kapott szociális tűzifát is azzal egészítik ki, amit a közmunkások termelnek ki patakmeder-takarítás, bozótirtás közben.
Surányi József is közmunkásként dogozik. Végzettsége szerint vas- és fémszerkezet lakatos, korábban a bányában dolgozott, ám annak megszűnésével munka nélkül maradt, így a közmunka lehetőségnek is örül.
Benyitunk a polgármesteri hivatal melletti óvodába is, ahol jelenleg 19 kisgyermekről gondoskodnak. Az épületben nem oly rég fűtéskorszerűsítést hajtottak végre és új kerítést kapott az udvari rész. Itt a várható változás az, hogy tárgyalások folynak arról, ami szerint ismét használhatják a saját főzőkonyhájukat, azaz helyben főzhetik meg azt a napi száz adag ételt, ami a gyerekeknek és az időseknek jár szociális étkeztetés gyanánt. Évekig Ceredről szállították a meleg ételt, de talán nemsokára újra helyi alapanyagokból készülhet az ebéd.
A kis iskolások szeptembertől új helyre költöznek Fotó: Korsós Viktor
– Az épület rendben van és jóval takarékosabban működtethető – mondja a falu első embere, aki abban bízik, hogy lesz olyan pályázati lehetőség, aminek a segítségével idősek napközi otthonát alakíthatnak ki a megüresedő épületben. Erre igencsak nagy szükség van, mivel a faluban egyre több az idős, magányos ember, akik időnként társaságra, programokra vágynának.
Eszembe jut, hogy nem is oly régen az Istenmezejéhez tartozó Szederkénypusztán egy kis fatelep működött, ahol a fűrészáru mellett takaros kerti bútorokat gyártottak. Megkérdem hát, annak mi lett a sorsa. Csődbe ment, semmi és senki nincs már ott, csak az őr, aki vigyázza a területet – legyint egy utcán megszólított középkorú nő.
A fiatal postással is váltunk néhány szót. Bátka Bíró Liza azt állítja, hogy nagyon szeret itt élni. Nyugalom, csend, jó levegő van és barátságos emberek lakják a falut. Ha egy játszótér is épülhetne valamikor, annak nagyon örülnének a kisgyermekes szülők, például ő is.
Az óvodában hamarosan újra működhet a főzőkonyha Fotó: Korsós Viktor
Büszkék a Noé szőlője legendájára
A különleges alakokat idéző formák nemcsak természetvédelmi szempontból érdekesek: a legenda szerint Jézus és Péter apostol az istenmezejei szőlősdomb alatt gyalogolva megszomjazott, és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kért. Az asszonyok megtagadták a kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsös kosaraikat. Ezeket látjuk ma is a domboldalon. A valóságban a főleg csillám, kisebb mértékben kvarcszemcsékből álló homokkő alsóbb szintjein gyakoriak a kavicsos betelepülések, jellegzetesek az alul cipó alakban megkeményedett homokkő részletek. Ezek a mállott hegyoldalakon gömbös formában szőlőfürt-képződményt adnak.
Földgyógyító dobünnepre hívogatnak
A településen június 10-11-én rendezik meg a XI. földgyógyító dobünnepet. Ez egy hagyományőrző, kulturális és szakrális rendezvény, koncertekkel, előadásokkal, tarkítva. Különböző helyszíneken rendezték meg korábban: Bogácson, Tarnaszentmárián, Sirokban. Fellépnek hagyományőrző talpas íjászok, lovasíjászok, gólyalábas komédiások, de lesz gyermek játszóház, kézműves foglalkozás, régi mesterségek bemutatója is. A napot késő este egy nagy szertűz körüli közös földgyógyító dobolással zárják.
a cikk eredeti helye -heol.hu
Megjegyzés küldése