VÉLEMÉNY | Emlékezetem szerint szűkebb környezetemben sok felnőtt vállalt plusz munkát azért, hogy utódja főiskolai, egyetemi tanulmányait segítse.
Tanulj fiam! A tudás az egyetlen, amit nem vehetnek el tőled – hangzott a szülői intelem gyerekkoromban. A nyolcvanas években sok átlagos család hozott kemény áldozatokat azért, hogy gyerekük diplomához jusson.
Emlékezetem szerint szűkebb környezetemben sok felnőtt vállalt plusz munkát azért, hogy utódja főiskolai, egyetemi tanulmányait segítse. (Pedig akkoriban még ingyenes volt a felsőoktatás.) A rendszerváltás utáni években mintha csillapodott volna ez a hullám, s jött az újabb szlogen: – Ne fecséreld a drága időt a diplomaszerzésre, azzal úgyse jutsz sokra! Tanulj inkább egy jó szakmát, azzal legalább tisztességes megélhetéshez jutsz. Légy víz- és gázszerelő, pincér, szakács, fodrász! Ezekkel lehetetlen mellényúlni – szólt a jó tanács. S lám, még akkor is tanultak a fiatalok. Aki jól menő szakmát sajátított le, nem bánta meg. Többségük manapság – ha nem is itthon – Nyugat-Európában egész jól boldogul.
Aztán jött 2013, amikor egyik napról a másikra 16 évre csökkent a tankötelezettség felső korhatára. Innentől kezdve a kevésbé tehetős családok beletörődtek abba, hogy a társadalom számára a továbbiakban nem létkérdés, hogy tanul vagy sem a fiatal. – Ne tanulj, fiam, inkább dolgozz! – hangzik el azóta egyre több családban, s a fiatal hallgat a szülői szóra.
Legalábbis ezt tükrözik a statisztikai hivatal friss adatai, miszerint a korai iskolaelhagyók száma évek óta emelkedik. Tavaly visszaállt a 2003-as szintre.
A felelős minisztérium csak most kezdi vizsgálni, hogy növelte-e az iskolaelhagyók számát a fenti tény. Egy biztos, a rendelkezés bevezetése óta drasztikusan megnőtt a 18 év alatti közmunkások száma. Attól tartok, mire a minisztérium szembesül döntésének következményeivel, már nem sokat lehet tenni: visszavonhatatlanul a közmunkások országává válunk.
fotó: nlcafe.hu
VÉLEMÉNY ROVAT - a cikk eredeti helye - HEOL:HU
Megjegyzés küldése