Egy rég elfeledett korból származnak a faragott sziklaemlékek, amelyek a Bükkalján találhatóak meg a legnagyobb számban, de a Tétényi-fennsíkon, a Budai-hegységben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben is gyakran előfordulnak. A Kaptárkő Egyesület legújabb ismeretterjesztő filmje – amelynek elkészítéséhez a Bükki Nemzeti Parki Igazgatóság szakmai támogatással járult hozzá – közérthető módon hozza közelebb a kaptárkövek témáját az érdeklődőkhöz.
A központi bükk mészkőfennsíkjától délre puha riolittufa vonulat húzódik, amelynek kialakulásához a miocén közepén a Visegrádi-hegységtől a Tokaji-hegységig terjedő vulkáni koszorú krátereinek töménytelen mennyiségű hamuszórása járult hozzá. Ebből alakultak ki a Bükkalja terjedelmes riolittufa takarói.
A tűzhányó kitöréseket kísérő forró vizes, kovás oldatok a riolittufa rétegek közé nyomulva helyenként ellenállóbbá, keményebbé tették az egyébként puha kőzetet. Ezek a szilárdabb tufaképződmények, tufakúpok váltak alkalmassá az „kaptárfülkék” – vakablakos kövek – kialakítására.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz - heol.hu
Megjegyzés küldése