..ledőltem kicsit és félálomban egri leányka voltam megint, de rossz, rossz lány; bikavér: atlaszselymen vonaglik a ringyó, igaz, ami nem lehet igaz, s ami igaz kell legyen, messze kerül. - Spiegelmann Laura városa Eger. A litera körkérdésére adott válaszát olvashatjátok.
Könnyű dolgom van, hiszen Eger nekem nem is a másik városom, hanem az első, ott születtem, ott voltam óvodás (fenyőfa volt a jelem), ott jártam iskolába is — tizennyolc éves koromig éltem Egerben, azóta azonban meglehetősen ritkán látogatok haza — nehéz dolgom van.
(Ahogy ezt az első mondatot leírtam, mérhetetlen álmosság fogott el, ledőltem kicsit és félálomban egri leányka voltam megint, de rossz, rossz lány; bikavér: atlaszselymen vonaglik a ringyó, igaz, ami nem lehet igaz, s ami igaz kell legyen, messze kerül.)
Amit gyűlölök Egerben, más talán épp azt kedvelné és fordítva. De merüljünk csak el a ködös képzetben, a Széchenyiről elnevezett főutcán sétálva esőben, meleg sapkával a fejen, a fülhallgatóban harsogó gitárzene, természetesen már megint a Dead Man filmzenéje, délelőtt van, 1999 áprilisa és meglepő módon — csend.
(Kommersz szilvapálinka íze a lágy szájpadláson, ha délelőtt van, hát a Hársfa nevű borozót kell meglátogatni, ott lehet időzni késő éjszakáig, de estére éppenséggel a Más Klubot is választhatjuk, ahol például felettébb szórakoztató módon lehet feleszmélni a Quimby-koncert kezdetére, lásd a Fever című fejezetet az Édeskevésben.)
De most nem az az év van, idén sem megyek Egerbe, ez immár bizonyos. Kihagyom a Vár aljában álló rétesboltot is (és azt tanácsolom mélyen tisztelt olvasóimnak, ne kövessék példámat, hiszen valószínűleg az ország legfinomabb réteseit lehet ott kapni), de legkedvesebb helyemet, a mindig majálishangulatban fürdőző Szépasszony-völgyet sem fogom viszontlátni egy ideig.
(Az épp másnaposan fetrengő kedvesem most rám szólt, feltétlenül írjam ide, hogy öregségére itt, a völgy szájában szeretne egy kis házat venni, s azt kéri, hogy halála után hamvait a völgyben szórják szét, meglocsolva némi Medinával — úgy legyen!)
És meg is érkeztünk: a környék vörösborainak szerelmese vagyok, még ha úgy is tűnhet föl, hogy pocsék ízlésem van, mert valami miatt a félédes borokat kedvelem, még ha tudom is, hogy olyan a valóságban nincs; bizony, Eger környékén is nagyon sok cukor tűnik el a boltokból szüret idején.
(Merlot! Merlot! — kiabál most a kedves —, a Merlot-t ne felejtsd!)
A barokk makett, amit a belváros testesít meg, nem igazán érdekel. Szépnek ugyan szép, sőt megható is, de engem nem izgat. Talán túl sokat üldögéltem a Dobó téren, mereven bámulva a lenyűgöző, egyszersmind nyomasztó minorita templomot? Túl sokat hallgattam a turisták és főleg az idegenvezetők ostoba fecsegését? Túl sok rémes belső út van mögöttem a Dobó-szobor körül körözve? Nem kizárt, hogy Tudjukki épp itt talált rám?
(Inkább az Érsekkerten sétáljunk át a vasútállomás felé, gondolom most, szívjuk be a gesztenyeillatot, tüsszögjünk az allergiától — az állomás melletti kocsmában dolgozott a város legnagyobb mellű pultoslánya, próbálkozik a kedves, de nem dőlök be a provokációnak.)
Legyek végre őszinte: hiányzik nekem Eger, nagyon hiányzik, de valami megmagyarázhatatlan ok miatt nem merek, nem akarok odamenni mostanság. De ne kövessék a példám! Menjenek és töltsenek el néhány napot Egerben! Üdvözöljék a nevemben a Hársfa pultosát, de a már Egál névre hallgató, és sajnos jócskán megváltozott Más Klubot sem muszáj kihagyniuk. A Szépasszony-völgy pedig kötelező program.
Álmodjunk egy éjszakát.
forrás és fotó: litera.hu
(Ahogy ezt az első mondatot leírtam, mérhetetlen álmosság fogott el, ledőltem kicsit és félálomban egri leányka voltam megint, de rossz, rossz lány; bikavér: atlaszselymen vonaglik a ringyó, igaz, ami nem lehet igaz, s ami igaz kell legyen, messze kerül.)
Amit gyűlölök Egerben, más talán épp azt kedvelné és fordítva. De merüljünk csak el a ködös képzetben, a Széchenyiről elnevezett főutcán sétálva esőben, meleg sapkával a fejen, a fülhallgatóban harsogó gitárzene, természetesen már megint a Dead Man filmzenéje, délelőtt van, 1999 áprilisa és meglepő módon — csend.
(Kommersz szilvapálinka íze a lágy szájpadláson, ha délelőtt van, hát a Hársfa nevű borozót kell meglátogatni, ott lehet időzni késő éjszakáig, de estére éppenséggel a Más Klubot is választhatjuk, ahol például felettébb szórakoztató módon lehet feleszmélni a Quimby-koncert kezdetére, lásd a Fever című fejezetet az Édeskevésben.)
De most nem az az év van, idén sem megyek Egerbe, ez immár bizonyos. Kihagyom a Vár aljában álló rétesboltot is (és azt tanácsolom mélyen tisztelt olvasóimnak, ne kövessék példámat, hiszen valószínűleg az ország legfinomabb réteseit lehet ott kapni), de legkedvesebb helyemet, a mindig majálishangulatban fürdőző Szépasszony-völgyet sem fogom viszontlátni egy ideig.
(Az épp másnaposan fetrengő kedvesem most rám szólt, feltétlenül írjam ide, hogy öregségére itt, a völgy szájában szeretne egy kis házat venni, s azt kéri, hogy halála után hamvait a völgyben szórják szét, meglocsolva némi Medinával — úgy legyen!)
És meg is érkeztünk: a környék vörösborainak szerelmese vagyok, még ha úgy is tűnhet föl, hogy pocsék ízlésem van, mert valami miatt a félédes borokat kedvelem, még ha tudom is, hogy olyan a valóságban nincs; bizony, Eger környékén is nagyon sok cukor tűnik el a boltokból szüret idején.
(Merlot! Merlot! — kiabál most a kedves —, a Merlot-t ne felejtsd!)
A barokk makett, amit a belváros testesít meg, nem igazán érdekel. Szépnek ugyan szép, sőt megható is, de engem nem izgat. Talán túl sokat üldögéltem a Dobó téren, mereven bámulva a lenyűgöző, egyszersmind nyomasztó minorita templomot? Túl sokat hallgattam a turisták és főleg az idegenvezetők ostoba fecsegését? Túl sok rémes belső út van mögöttem a Dobó-szobor körül körözve? Nem kizárt, hogy Tudjukki épp itt talált rám?
(Inkább az Érsekkerten sétáljunk át a vasútállomás felé, gondolom most, szívjuk be a gesztenyeillatot, tüsszögjünk az allergiától — az állomás melletti kocsmában dolgozott a város legnagyobb mellű pultoslánya, próbálkozik a kedves, de nem dőlök be a provokációnak.)
Legyek végre őszinte: hiányzik nekem Eger, nagyon hiányzik, de valami megmagyarázhatatlan ok miatt nem merek, nem akarok odamenni mostanság. De ne kövessék a példám! Menjenek és töltsenek el néhány napot Egerben! Üdvözöljék a nevemben a Hársfa pultosát, de a már Egál névre hallgató, és sajnos jócskán megváltozott Más Klubot sem muszáj kihagyniuk. A Szépasszony-völgy pedig kötelező program.
Álmodjunk egy éjszakát.
forrás és fotó: litera.hu
Megjegyzés küldése