VIDRÓCZKI MONDA | Az utókor, mint a legtöbb betyár alakja köré, később Vidróczki Marcival kapcsolatban is különféle mondákat szőtt.
A Mátra leghíresebb betyárja, Vidróczki Marci valójában nem is mátrai, hanem Bükk vidéki születésű: 179 esztendeje Mónosbélben látta meg a napvilágot 1837. november 12-én, de az apátfalvi plébánián anyakönyveztek, mivel akkoriban az előbbi helység még igen kis falu volt, és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozott.
Édesapja, Vidróczki András az egri káptalan apátfalvi juhnyáját őrizte. Neve után ítélve a régi Felföldön született, valószínűleg szlovák ősöktől, de az sem kizárt, hogy lengyel pásztor gyermeke. A betyár anyja, Kormos Anna bélapátfalvi születésű, jólelkű, szelíd asszony volt, aki nagyon szerette a fiát, és igyekezett belőle becsületes embert nevelni. A kis Marci igen bátor és ügyes gyerek volt, éles eszével kitűnt a társai közül. Derék édesapja mindenáron pásztorembert akart belőle nevelni.
Marci egy ideig hol kanász, hol juhászbojtár volt. Békességben élte a szegény pásztoremberek életét, míg katona nem lett. 1859-ben ugyanis besorozták Egerbe, a Wasa-ezredhez került gyalogos katonának. Mivel igen szépen trombitált, ezért hamarosan megtették ezredkürtösnek.
Egyszer viszont összetűzésbe került egy osztrák altiszttel és társaival, amiért 18 év várfogságot kapott. Innen azonban megszökött és tulajdonképpen ekkor kezdődött Vidróczki Marci betyárkodásának első szakasza. Mivel legjobban a Bükköt ismerte, emiatt természetesen ott bujdosott el, rejtőzködött sokáig. Egészen addig, mígnem 1863-ban országos körözést adtak ki ellene, majd Verpeléten elfogták, s a komáromi haditörvényszék 27 év börtönbüntetésre ítélte és a morvaországi Therczienstadtba vittek. Itt is kegyetlen keménységgel bántak a rabokkal, akiknek a nagy része egyébként magyar volt.
Nyolc év rács mögötti sínylődést követően 1871-ben megszökött a börtönből, de akkor már nem ment a Bükkbe, mivel tudta, hogy ott keresi őt elsősorban a hatóság. A Mátrába tette hát át a székhelyét, a mátrai magas falvak szlovák és magyar lakosai rejtegették. Ekkor keletkezett a legendája is: a népet szerető, a gazdagokat megsarcoló, ugyanakkor szívesen mulató ember alakja. Hihetetlen népszerűségét nem az újkori igazságos Mátyás királyhoz hasonlatos viselkedése, mint inkább a mulatozásai, nagy természete teremtette.
Még a haláláról is külön történet terjedt el, amit a nemzedékek aztán továbbadtak egymásnak. E szerint Maconka és Nagybátony közelében, a Zagyva folyó völgyében lévő tiribesi pusztán betyártársai közti nézeteltérésből fakadt verekedés során halt meg pontosan 1873. február 8-án.
Holttestét egy ponyvás szekéren Eger városába vittek és február 10-én az egri Rókus-temetőbe jeltelen sírba temették el a Bükk és a Mátra legendás hírű, utolsó betyárját.
Vidróczki Marci halálának évéhez kötnek egy híres szilvásváradi legendát. Nősült éppen a falu bírájának, Köz Varró Istvánnak a fia. Éjfél után, amikor a vendégek már hazaszállingóztak a kocsmából, és a cigányok is pihenni készültek, megjelentek a betyárok és nyomukban Marci.
A betyárok megteríttettek a kocsmában és hajnalig folytatták a mulatozást. Reggel 6 órakor már kávét kívánt volna, ám ilyen a kocsmában nem volt, ezért felverték az uraság orvosát.
A megrémült doktor a két pisztoly és a fokos láttán kiszolgálta a betyárokat, akik a kávétól felélénkülve végigmuzsikáltatták a falu utcáit. A zeneszóra felébredtek a szilvásváradi cselédek, akik délig mulattak Marcival. Néhány leányt és asszonyt Vidróczki ezüst 10 krajcárossal ajándékozott meg. A kocsmárost persze nem fizette ki, így a falu mégsem Marci költségén, hanem a kocsmárosén mulatott – őrizte meg a helyi lakosoktól hallott történetet id. Zakupszky László pedagógus.
A gazdag Szép Rózsi és a „betyár természet”
Az utókor, mint a legtöbb betyár alakja köré, később Vidróczki Marcival kapcsolatban is különféle mondákat szőtt. Egy ilyen mese például arról szólt, hogy Marci tulajdonképpen azért lett betyár, mert egy gazdag lányt, Szép Rózsit szerette, akit szülei azonban nem adtak hozzá. Számos – egyébként hitelt érdemlő – történet szól a mulatozásairól a Mátra és a Bükk falvaiban, de ugyanígy megőrizte az utókor a jótéteményeit és a halálának említett történetét is. A népszerűségére mi sem jellemző jobban, mint hogy a Mátra vidéken a „betyár természetű” emberre még ma is azt mondják, „Eredj, te Vidróczki!”
fotó: Szinok Gábor
Damf Anna
a cikk eredeti helye - HEOL.HU
A Mátra leghíresebb betyárja, Vidróczki Marci valójában nem is mátrai, hanem Bükk vidéki születésű: 179 esztendeje Mónosbélben látta meg a napvilágot 1837. november 12-én, de az apátfalvi plébánián anyakönyveztek, mivel akkoriban az előbbi helység még igen kis falu volt, és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozott.
Édesapja, Vidróczki András az egri káptalan apátfalvi juhnyáját őrizte. Neve után ítélve a régi Felföldön született, valószínűleg szlovák ősöktől, de az sem kizárt, hogy lengyel pásztor gyermeke. A betyár anyja, Kormos Anna bélapátfalvi születésű, jólelkű, szelíd asszony volt, aki nagyon szerette a fiát, és igyekezett belőle becsületes embert nevelni. A kis Marci igen bátor és ügyes gyerek volt, éles eszével kitűnt a társai közül. Derék édesapja mindenáron pásztorembert akart belőle nevelni.
Marci egy ideig hol kanász, hol juhászbojtár volt. Békességben élte a szegény pásztoremberek életét, míg katona nem lett. 1859-ben ugyanis besorozták Egerbe, a Wasa-ezredhez került gyalogos katonának. Mivel igen szépen trombitált, ezért hamarosan megtették ezredkürtösnek.
Egyszer viszont összetűzésbe került egy osztrák altiszttel és társaival, amiért 18 év várfogságot kapott. Innen azonban megszökött és tulajdonképpen ekkor kezdődött Vidróczki Marci betyárkodásának első szakasza. Mivel legjobban a Bükköt ismerte, emiatt természetesen ott bujdosott el, rejtőzködött sokáig. Egészen addig, mígnem 1863-ban országos körözést adtak ki ellene, majd Verpeléten elfogták, s a komáromi haditörvényszék 27 év börtönbüntetésre ítélte és a morvaországi Therczienstadtba vittek. Itt is kegyetlen keménységgel bántak a rabokkal, akiknek a nagy része egyébként magyar volt.
Jeltelen sírba temették halála után Marcit az egri Rókus-temetőbe. A kopjafához hasonlító emlékmű ma is megtalálható a megyeszékhelyi sírkertben.
Holttestét egy ponyvás szekéren Eger városába vittek és február 10-én az egri Rókus-temetőbe jeltelen sírba temették el a Bükk és a Mátra legendás hírű, utolsó betyárját.
Vidróczki Marci halálának évéhez kötnek egy híres szilvásváradi legendát. Nősült éppen a falu bírájának, Köz Varró Istvánnak a fia. Éjfél után, amikor a vendégek már hazaszállingóztak a kocsmából, és a cigányok is pihenni készültek, megjelentek a betyárok és nyomukban Marci.
A betyárok megteríttettek a kocsmában és hajnalig folytatták a mulatozást. Reggel 6 órakor már kávét kívánt volna, ám ilyen a kocsmában nem volt, ezért felverték az uraság orvosát.
A megrémült doktor a két pisztoly és a fokos láttán kiszolgálta a betyárokat, akik a kávétól felélénkülve végigmuzsikáltatták a falu utcáit. A zeneszóra felébredtek a szilvásváradi cselédek, akik délig mulattak Marcival. Néhány leányt és asszonyt Vidróczki ezüst 10 krajcárossal ajándékozott meg. A kocsmárost persze nem fizette ki, így a falu mégsem Marci költségén, hanem a kocsmárosén mulatott – őrizte meg a helyi lakosoktól hallott történetet id. Zakupszky László pedagógus.
A gazdag Szép Rózsi és a „betyár természet”
Az utókor, mint a legtöbb betyár alakja köré, később Vidróczki Marcival kapcsolatban is különféle mondákat szőtt. Egy ilyen mese például arról szólt, hogy Marci tulajdonképpen azért lett betyár, mert egy gazdag lányt, Szép Rózsit szerette, akit szülei azonban nem adtak hozzá. Számos – egyébként hitelt érdemlő – történet szól a mulatozásairól a Mátra és a Bükk falvaiban, de ugyanígy megőrizte az utókor a jótéteményeit és a halálának említett történetét is. A népszerűségére mi sem jellemző jobban, mint hogy a Mátra vidéken a „betyár természetű” emberre még ma is azt mondják, „Eredj, te Vidróczki!”
fotó: Szinok Gábor
Damf Anna
a cikk eredeti helye - HEOL.HU
Megjegyzés küldése