A város a 18. század folyamán szüntelen küzdelmet folytatott azért, hogy a szabad királyi városok sorába jusson.
Ezek a törekvések különösképpen erősek voltak Barkóczy Ferenc püspöksége idején, és később, 1783-ban, Eszterházy Károly püspök alatt. Eszterházy tiltakozott II. József türelmi rendelete miatt, mire az uralkodó haragjában felmentette a püspököt örökös főispáni tisztéből.
Ezt a villongást kihasználta a lakosság és bepanaszolták a püspököt az uralkodónál, aki 1789-ben kelt válaszában megígérte a lakosságnak a hőn óhajtott rangemelést. A városi elöljáróság legközelebb 1812-ben fordult kérelmével az országgyűléshez. Ekkor Eger már húszezres lélekszámú város volt, a rangemeléstől a gazdaság fellendülését és a lélekszám nagyobb arányú növekedését várták.
Az 1830-as években már a reformokért küzdő nemesség is felkarolta a szabad királyi városi rang ügyét, a megyei ellenzék egyik vezéralakja, Csiky Sándor is síkra szállt a város jogaiért. Végül az 1848-as XXIV. tc. értelmében a város addigi jogállásától függetlenül a rendezett tanácsú városok sorába került. Az 1849. június 9-i közgyűlésen Rózsa Károly személyében polgármestert állítottak a város élére, ezzel a közigazgatás véglegesen elvált az igazságszolgáltatástól, amelynek élére a főbíró került. Eger város első országgyűlési képviselője Csiky Sándor lett.
Az 1848/49-es események Egert is érintették. A kápolnai csata előestéjén, 1849 februárjában Egerben tartózkodott Dembinszky, Görgey és Klapka, március 31-én pedig a tavaszi hadjárattal kapcsolatos toborzó körútján Kossuth érkezett Egerbe, akit az itteniek kitörő lelkesedéssel fogadtak.
Egri kötődése volt Knézich Károlynak , a szabadságharc vértanú tábornokának is, akinek felesége Kapitány Katalin egri leány volt, de egri születésű volt Lenkey János tábornok is, aki az aradi várbörtönben halt meg 1850-ben. A fogságban megőrült, ezért a halálos ítéletet nem tudták rajta végrehajtani. Sírja a Kisasszony-temetőben található.
Ezek a törekvések különösképpen erősek voltak Barkóczy Ferenc püspöksége idején, és később, 1783-ban, Eszterházy Károly püspök alatt. Eszterházy tiltakozott II. József türelmi rendelete miatt, mire az uralkodó haragjában felmentette a püspököt örökös főispáni tisztéből.
Ezt a villongást kihasználta a lakosság és bepanaszolták a püspököt az uralkodónál, aki 1789-ben kelt válaszában megígérte a lakosságnak a hőn óhajtott rangemelést. A városi elöljáróság legközelebb 1812-ben fordult kérelmével az országgyűléshez. Ekkor Eger már húszezres lélekszámú város volt, a rangemeléstől a gazdaság fellendülését és a lélekszám nagyobb arányú növekedését várták.
 |
| forrás: brody.iif.hu |
Az 1830-as években már a reformokért küzdő nemesség is felkarolta a szabad királyi városi rang ügyét, a megyei ellenzék egyik vezéralakja, Csiky Sándor is síkra szállt a város jogaiért. Végül az 1848-as XXIV. tc. értelmében a város addigi jogállásától függetlenül a rendezett tanácsú városok sorába került. Az 1849. június 9-i közgyűlésen Rózsa Károly személyében polgármestert állítottak a város élére, ezzel a közigazgatás véglegesen elvált az igazságszolgáltatástól, amelynek élére a főbíró került. Eger város első országgyűlési képviselője Csiky Sándor lett.
Az 1848/49-es események Egert is érintették. A kápolnai csata előestéjén, 1849 februárjában Egerben tartózkodott Dembinszky, Görgey és Klapka, március 31-én pedig a tavaszi hadjárattal kapcsolatos toborzó körútján Kossuth érkezett Egerbe, akit az itteniek kitörő lelkesedéssel fogadtak.
Egri kötődése volt Knézich Károlynak , a szabadságharc vértanú tábornokának is, akinek felesége Kapitány Katalin egri leány volt, de egri születésű volt Lenkey János tábornok is, aki az aradi várbörtönben halt meg 1850-ben. A fogságban megőrült, ezért a halálos ítéletet nem tudták rajta végrehajtani. Sírja a Kisasszony-temetőben található.
Megjegyzés küldése