0

Az egri püspökség, 1804-től érsekség adminisztratív működése során két levéltárat alakítottak ki, az egyik az egyházigazgatási, a másik pedig a gazdasági levéltár volt. Az egyházigazgatási levéltár az egyházmegye kormányzása során létrejött iratokat tartalmazza.

A gazdasági levéltár a püspökség, illetve az érsekség uradalmára és a papi tizedre vonatkozó gazdasági iratokat foglalja magába. A középkorban a püspökségnek biztosan volt olyan levéltári helysége, ahol az iratokat őrizték, de sajnos erről nem rendelkezünk adatokkal és ezek az iratok meg is semmisültek.

A török időkben a püspökség Kassán, majd Jászón telepedett le és onnan irányították a megmaradt területeket. Ebből az időszakból csak a szentszéki ülések jegyzőkönyvei maradtak fenn. A török hódoltság alóli felszabadulás után Telekesy István püspök (1699–1715) költözött vissza a régi székvárosba és elsősorban a püspökség birtokjogait igazoló iratokat gyűjtötte össze és ezzel magalapozta a későbbi gazdasági levéltár legfontosabb gyűjteményét, az okmánykönyv – libri – sorozatot. Mind az uradalmi, mind az egyházigazgatási levéltárban az ügyintézés során keletkezett iratokat lajstromozás nélkül gyűjtötték és őrizték.

Gróf Barkóczy Ferenc püspök (1744–1761) beiktatása után az ügyintézésben fontos újításokat vezetett be. A protocollumokba már nem a szentszéki pereket másolták be, hanem a püspöki kancellária levelezésének kiadmányszövegét (Protocollum Dioecesanum). A levelezési könyv funkciója Barkóczy püspök halála után részben változott, a kimenő levelek mellett néha a szentszéki ülések jegyzőkönyveit is bemásolták, mely által a könyv elnevezése is megváltozott: Protocollum Consistorii. Az érsekség 1804-es létrejötte után visszatértek a Protocollum Dioecesanum elnevezéshez és tartalomhoz.

Eszterházy Károly püspök (1762–1799) kinevezése után átszervezte a püspöki uradalom irányítását és az egyházigazgatást is fejlesztette, bürokratizálta. Nem sokkal kinevezése után, 1766. január 10-én Torner Ignác sárosi káplánt Egerbe hívta és rábízta a püspöki levéltár rendezését. Torner nem csak rendezte a levéltárat, hanem Egerben is maradt és több mint egy évtizedig levéltárosként működött. Eszterházy az iratok rendezése után 1779-ben külön szervezetként felállítatta a hivatalos egyházi levéltárat. Itt tárgyi csoportosítás alapján nagybetűs jelzettel ellátott iratcsomókba helyezték el az iratokat, a csomókon belül pedig az egyes ügyiratok arab számjelzetet kaptak. A rendezés eredményeként lajstromkönyveket is készítettek a levéltár állományáról.

Eszterházy Károly püspök halála után a hatalmas kiterjedésű egyházmegye területéből kihasították a kassai és a szatmári püspökséget, az Egri Egyházmegyét pedig érseki rangra emelték. Az új egyházmegyék kérték a területükre vonatkozó iratokat, gyakorlatilag a levéltár megosztását. Az érintett felek abban egyeztek meg, hogy a tisztán kassai vagy szatmári püspökség területét érintő iratokat az egri levéltár átadja, a mindkét vagy mindhárom egyházmegyét érintőket pedig másolatban viszik át az új egyházmegyékbe.

A levéltár története
Írta: Dr. Horváth István

bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz - eger.egyhazmegye.hu

Megjegyzés küldése

 
Top