0
Legyen meg akkor a Grand Slam, gondoltam a jáki és az ócsai templom meglátogatása után. Hazánk talán négy legszebb és legmonumentálisabb kőtemploma a már említett kettő mellett a lébényi és a bélapátfalvai.

Utóbbit talán jóval többen ismerik, mint a lébényit, hiszen a Bükk-hegységben fekvő Bélapátfalva – és a mellette lévő Szilvásvárad – az iskoláscsoportok kedvelt és állandó kirándulóhelye. Ami azt illeti, nekem is ez lett a kedvencem, bár a másik három alig marad el mögötte szépségében.

Ják és Ócsa felkeresése után szeptember közepén, egy hétköznap délután vágtam neki Bélapátfalvának. Azért jó ilyenkor kirándulni, mert szinte teljesen biztosak lehetünk benne, hogy nem futunk bele nagy tömegbe. Bélapátfalván konkrétan teljesen egyedül élvezhettem a csodálatos kolostor minden szépségét.

Egertől Szilvásváradig zakatol a kis piros 

Vonattal utaztam a pici településre, már csak azért is, mert az Eger-Szilvásvárad vasútvonal a legszebbek közé tartozik az országban. A vonat régebben egészen Putnokig közlekedett, de
ma annak is örülni kell, hogy a kis piros motoros elviszi a látogatókat Szilvásváradig.

Már az egri indulás is látványos, hiszen a vasútvonal a várat megkerülve, sőt tulajdonképpen a váron keresztül hagyja el a hevesi megyeszékhelyet, hogy aztán szép lassan elnyelje a síneket az erdő rengetege.

Bélapátfalvának két vasúti megállóhelye van. Én a Cementgyár elnevezésűnél szálltam le, mivel az picivel közelebb esik a kolostorhoz, amelyhez nem torony-, hanem hegyiránt juthatunk el. Az előttem fenségesen magasodó Bélkő, a kék eget pettyező felhőpamacsok és a zöldből lassan sárgává váló erdő tökéletes hátteret biztosított a kolostorig tartó mintegy félórás sétához.

Annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy
a Cementgyár megállónál semmilyen tábla nem mutatja, merre kell menni.

A jó hír viszont az, hogy a másik vasútállomáson tettek ki irányjelzőket. Mindenesetre a faluban szembe jövő, kedves helyi emberek megadták számomra az útbaigazítást.

Misztikus fények fogadtak a 783 éves templomban 

A kolostortól 650 méterre építették fel az autó- és buszparkolókat, amelyek most üresen ásítoztak. Innentől egy szép köves út vezetett fel a célponthoz, amely mellett patak csörgedezett. Az utolsó métereket lépcsőn kellett megtenni a templomhoz, amely elképesztően gyönyörű volt a délutáni napsütésben. Hát még, amikor kifizettem a 400 forintos belépődíjat, s a kedves helyi fiatalember kitárta előttem az épület kapuját.

A csodálatos kolostor a délutáni napsütésben
Forrás: Lantos Gábor

Az ablakokon áttörő napfény olyan sejtelmes színekkel festette meg a templom belsejét, hogy ilyet legfeljebb csak filmekben láthatunk. Percekig álltam és bámultam ezt a csodát, amely nem nagyon engedett mozdulni. Ha a bejárati ajtónak háttal álltam, minden sárga volt, ha átsétáltam a főhajó túlsó végébe és visszafordultam, akkor meg zöld.

Hazánk egyetlen épségben megmaradt, román stílusú ciszterci templomát 1232-ben, 783 éve kezdték el építeni.

Kilenc évvel a tatárjárás és a muhi csata előtt, abban az évben, amikor II. András magyar király kiadta a kehidai oklevelet, és amikor Páduai Szent Antalt szentté avatták. Belegondolni is elképesztő.

Ha mögöttem volt a bejárat, minden sárgán ragyogott
Forrás: Lantos Gábor

Abban talán nem lehet vita, hogy ez Magyarország leglátványosabb épségben megmaradt középkori műemléke. Szerettem volna idegenvezetést, de be kellett látnom, hogy egyetlen ember miatt erre nem kerülhet sor. Így gyorsan megvettem a régi Tájak-Korok-Múzeumok kiskönyvet. Gyerekkoromban nagyon sokan gyűjtötték ezeket a füzeteket, így tényleg örültem neki, hogy még létezik, bár a 600 forintos ár kissé mellbevágott. Szóval leültem a padra, és ezt olvasgattam.

Ha a kijárattal szemben álltam, minden zöldben pompázott
Forrás: Lantos Gábor

Utána hosszú ideig fényképeztem a bejárati ajtó feletti rózsaablakot, amely épségben maradt fent az utókornak, majd odakint készítettem minden oldalról és minden szögből fotókat. Élveztem, hogy teljesen egyedül vagyok, senkit sem kellett kerülgetni, senki sem zavart fényképezés közben. A kis házból, ahol a pénztár is üzemel, időnként kinézett a fiatalember, s mosolyogva konstatálta, hogy még mindig ott vagyok. Később mondta, hogy
ezen a napon én voltam az egyetlen látogató.

Ez lenne itt a sötét középkor? 

Előszeretettel ragasztjuk a középkor elé a sötét jelzőt. A bélapátfalvai templom előtt állva azonban eltűnődtem, vajon tényleg olyan sötét volt-e az a korszak, amelyben az építőmesterek ilyen csodákra voltak képesek, mint a jáki, az ócsai, a lébényi vagy a bélapátfalvai templom?

Körbejártam a templomot, hogy minden oldalát megcsodáljam
Forrás: Lantos Gábor

Amikor végighúztam a kezemet a ciszterci kolostor belső falán, szinte éreztem az építmény tökéletességét. De elég volt csak egy pillantást vetni a szószékre vagy a Szent Imréről elnevezett oltárra, hogy nem létező kalapomat megemelve tisztelegjek a középkori építőmesterek magas szintű tudása előtt.

Maradtam volna még sokáig, de a délután 4 órai zárást nekem is illett tiszteletben tartanom. Ráadásul igyekeznem kellett, hogy elérjem az utolsó vonatot, amellyel – egri átszállással – visszajuthattam Budapestre.

Bélapátfalva és a főváros között közvetlen autóbusz-összeköttetés is van,
de hétköznap az utolsó busz fél 5-kor indul a faluból.

A bejárat fölötti hatalmas rózsaablak
Forrás: Lantos Gábor

Szapora léptekkel indultam el a vasútállomás felé, ahol egy kedves asszony teljesített szolgálatot, de ahol
jegyvásárlásra már nincsen lehetőség, mivel a MÁV-Start itt nem tart fenn pénztárat.

A kis vasútállomás voltaképpen hatalmas, annak idején a cementgyár miatt nagy volt itt a forgalom. Ma már csak a kis piros Bzmot pöfögött le Szilvásvárad felől. A felszállás előtt még visszanéztem a Bélkőre, kerestem rajta a pici kolostort, amelynek felkeresését – ha tehetném – kötelezővé tenném minden magyar ember számára. Nem csak iskolás-, hanem felnőttkorban is.

a cikk eredeti helye: origo.hu ,,, 2015.

Megjegyzés küldése

 
Top