Amint a levelek sárgulnak, a pecások száma megcsappan, de az izgalom, amit Magyarország második legnagyobb tava kínál, nem változik.
A helybeli strand szomszédságában lévő hajó- és csónakkikötőben elsőként Mernyó Gábort szólítjuk meg. Kérdéseink roppant egyszerűek és alkalomhoz illőek: azt tudakoljuk, hogy gyakran jár-e ki a tóra, mikor kezdett horgászni, milyen halakra veti ki a horgot és miként.
Válasza szerint már huszonhárom éve laknak a Tisza-tónál és elég gyakran jár horgászni. Kisebb-nagyobb sikerrel teszi, mivel meglehetősen nagy a vízterület. Emiatt pedig igencsak oda kell figyelni arra, hogy az ember jókor legyen jó helyen.
Magát adja a következő kérdésünk: ki lehetett ismerni a tó vizét két évtized alatt?
Megismerni lehet, kiismerni azonban sokkal nehezebb. Eltévedni nem szoktak, de ha idegen jön, azért jó, ha a kikötőben információt kér a víz bejárhatóságáról.
Egy dolgot soha sem szabad szem elől téveszteni, csak 127 négyzetkilométerről beszélünk, ami elég nagy és változatos – mondja Gábor, aki úgy véli, veszélyek is leselkedhetnek a felelőtlenekre. Amikor például szeles, viharos idők járják, vannak helyek, ahol erős a hullámzás, s másként kell közlekedni, mint szélcsendben.
Csónakkal és hajóval horgászok általában – magyarázza. – Hogy mennyire népszerű a Tisza-tó? Ilyenkor, nyár végén fogyatkoznak az emberek, de általában a gátszakaszon mindig megtelnek a horgászhelyek, s a csónakos horgászat is járja. Szeretnek ide jönni a pecások, úgy látom. Nem is lehet csodálkozni ezen, mert csak szabadabb terület ez, mint egy telepített „sima” tó.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: HEOL.HU
Megjegyzés küldése