Ahány nép, annyi szokás. A földrajzi adottságok, az éghajlat is meghatározza, hogy milyen ételeket fogyasztanak az emberek karácsonykor.
A magyar karácsonyi néphagyományban mindig is fontos szerepet játszott az ünnepi asztal: mind a díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt, a feltálalt ételeknek pedig mágikus erőt tulajdonítottak.
Karácsonykor minden háznál terítve volt az asztal egész héten át, hogy a látogatókat és a köszöntőket is meg tudják kínálni. A terített asztaltól szenteste a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem tojnának eleget, ezért minden fogást már az elején gondosan odakészített.
Az egyik legfontosabb szerepe az egész kenyérnek volt, minden család ünnepi asztalára került azzal az óhajjal, hogy egész éven át legyen majd kenyerük.
A néphit szerint, ha ilyenkor babot, borsót, tököt, mákos gubát, halat eszünk, akkor a következő évben bőségben lesz részünk. A méz és a fokhagyma is fontos szerepet kapott ilyentájt. Gyógyító erejüknél fogva a család egészségét szolgálták egész éven át. Szokás ilyenkor a család halottainak is megteríteni, s minden ételből tenni egy keveset az ő tányérjukra is.
Az asztalra került néhány gabonaszem is, és ebből adtak a baromfiaknak is, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalma került annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de jó termést remélve a gyümölcsfákra is kötöztek belőle.
Hazánkban karácsonykor dióval jósoltak, a tálból kivett jó dió egészséget, a rossz betegséget, bajt jósolt. Az almának szintén jelentős rendeltetése volt: az ünnepi vacsora után a családfő felvágott egy szép piros almát annyi gerezdre, ahány családtag volt, és közösen elfogyasztották, hogy összetartson a család.
A karácsonyi vacsora után a morzsát nem dobták ki az ünnep végéig, mert az megóvta a ház lakóit a betegségtől. A szemetet sem vitték ki a házból, mert úgy tartották, a szeméttel a szerencse is távozik. Furcsának tűnhet, de a karácsonyi maradékot elődeink egyáltalán nem ették meg, ha nem fogyott el, akkor inkább elégették.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: heol.hu
A magyar karácsonyi néphagyományban mindig is fontos szerepet játszott az ünnepi asztal: mind a díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt, a feltálalt ételeknek pedig mágikus erőt tulajdonítottak.
Karácsonykor minden háznál terítve volt az asztal egész héten át, hogy a látogatókat és a köszöntőket is meg tudják kínálni. A terített asztaltól szenteste a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem tojnának eleget, ezért minden fogást már az elején gondosan odakészített.
Az egyik legfontosabb szerepe az egész kenyérnek volt, minden család ünnepi asztalára került azzal az óhajjal, hogy egész éven át legyen majd kenyerük.
 |
| illusztráció |
A néphit szerint, ha ilyenkor babot, borsót, tököt, mákos gubát, halat eszünk, akkor a következő évben bőségben lesz részünk. A méz és a fokhagyma is fontos szerepet kapott ilyentájt. Gyógyító erejüknél fogva a család egészségét szolgálták egész éven át. Szokás ilyenkor a család halottainak is megteríteni, s minden ételből tenni egy keveset az ő tányérjukra is.
Az asztalra került néhány gabonaszem is, és ebből adtak a baromfiaknak is, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalma került annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de jó termést remélve a gyümölcsfákra is kötöztek belőle.
Hazánkban karácsonykor dióval jósoltak, a tálból kivett jó dió egészséget, a rossz betegséget, bajt jósolt. Az almának szintén jelentős rendeltetése volt: az ünnepi vacsora után a családfő felvágott egy szép piros almát annyi gerezdre, ahány családtag volt, és közösen elfogyasztották, hogy összetartson a család.
A karácsonyi vacsora után a morzsát nem dobták ki az ünnep végéig, mert az megóvta a ház lakóit a betegségtől. A szemetet sem vitték ki a házból, mert úgy tartották, a szeméttel a szerencse is távozik. Furcsának tűnhet, de a karácsonyi maradékot elődeink egyáltalán nem ették meg, ha nem fogyott el, akkor inkább elégették.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: heol.hu
Megjegyzés küldése