0

A karácsonyhoz és a szilveszterhez kapcsolódik a legtöbb ma is élő hagyományunk és babonánk, de számos ünnepi szokás merült mára félig-meddig vagy egészen feledésbe. Ha bizonytalan vagy, mi az a kotyolás, regölés vagy hejgetés, olvass tovább.

Az egykori karácsonyi és szilveszteri népszokásokkal túlzás nélkül Dunát lehetne rekeszteni, arról nem is beszélve, hogy egy-egy hagyománynak hányféle változata létezik, amelyek koronként, tájanként kisebb-nagyobb mértékben eltértek egymástól. Szemezgettünk egy kicsit a legérdekesebb szokások közül.

Boszorkányok és malacröfögés

A Luca-naphoz (december 13.) hagyományok egész garmadája köthető. A lucaszéket például mindenki biztosan ismeri.

Ezen a napon kellett elkezdeni készíteni, és a karácsonyi éjféli misén felállva rá állítólag megpillanthatták, hogy ki a boszorkány, az ugyanis szarvakat viselt. Ezután a széket elégették, ami egyes változatok szerint magukat a boszorkányokat is megölte.

December 13-át egyébként gonoszjáró napnak tartották, és minden erővel igyekeztek ilyenkor távol tartani a boszorkákat: jó sok fokhagymát ettek, de esetenként az ajtófélfát is bedörgölték vele, a seprűket pedig gondosan elrejtették.

A tyúkok termékenységének biztosítása is a Luca-nap egyik legfontosabb eleme volt. A nők ekkor például nem dolgoztak, mert úgy tartották, hogy akkor nem tojnának a tyúkok.

A hangzatos nevű kotyolás (avagy lucázás) hagyománya is ehhez kapcsolható. A fiúk (jellemzően 7-16 évesek) ilyenkor házról házra jártak, és szalmára, fára telepedtek a porták előtt, majd hangosan kántálni kezdtek vagy mondókákba fogtak.

A lakóknak érdemes volt megvendégelni, megajándékozni őket, mert ha ezt elmulasztották, – amellett, hogy kockára tették a következő évi tojásáldást – a fiúk valamilyen csínytevéssel később bosszút álltak rajtuk. A szalmát vagy fát, amin ültek, a gazda elrakta, hogy biztosan termékenyek maradjanak a tyúkjai.

A szerelmi jóslatok szintén nagy szerepet kaptak ezen a napon, hiszen ekkortájt kezdődött a téli „udvarlási szezon”, amikor a földmunkák helyett a fonóban ismerkedtek a fiatalok. A lányok ilyenkor különböző módokon próbálták kideríteni, kihez mennek férjhez. Például férfineveket írtak fel tizenkét cédulára, és minden nap tűzre vetettek egyet, mígnem karácsonykor az utolsó megmaradt darabról kiderült, ki lesz a jövendőbelijük.

Mások gombócokba rejtették a cetliket, és amelyik főzéskor legelőször feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Olyan is volt, hogy a lány megdöngette a disznóól oldalát, és ha a malac röfögött, biztos volt, hogy a hajadon jövőre megtalálja az igazit (más változatokban pedig biztos volt, hogy nem).

SZÖVEG: TM,   FOTÓ: FORTEPAN, MEK.HU

bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: turistamagazin.hu

Megjegyzés küldése

 
Top