A Bükk-hegység széntelepeinek felkutatására az egri püspökség tette meg az első lépéseket. A szénre Eszterházy püspök nagyszabású építkezéseit kiszolgáló téglaégető kemencék fűtéséhez volt szükség.
Elsőként mégis a vasércet kereső Fazola Henrik talált szenet Egerbakta határában 1767-ben, majd 1784-ben Hog Pongrác több helyen a Bükk nyugati, délnyugati részén.
A Bükk első szénbányáját 1796. márciusában Egerbakta és Bátor határában nyitotta meg a püspöki uradalom. A bátor-szarvaskői területen kisebb-nagyobb megszakításokkal 1967- ig tartott a szénbányászat. Bátor, Szarvaskő, Mónosbél, Hevesaranyos, Szentdomonkos 4 határaiban fellelhető gyakori szénkibúvások Beniczky György földbirtokos figyelmét is felkeltették.
A szénjog föld nélkül is eladható, illetve megvehető volt, ezért összevásárolta az Egercsehi és Szúcs községek határában a külbirtok alatt található egész kőszénkészlet kutatásának jogát is. Az egercsehi szénmező kitermelése a Szúcs határában lévő Mennyország-lápa vagy Egyház-lápa kibúvására telepített Antónia-táróban indult meg 1901-ben. 1904. december 30-án Beniczky György 90 évre szóló haszonélvezeti szerződést kötött Márkus Ágoston egri vasúti főmérnökkel és gróf Wessely Károly bécsi építési tanácsossal. Az ő nevükhöz kötődik az eger-putnoki vasútvonal létesítése is.
A bányanyitás költségeinek fedezésére egy részvénytársaság alakult 1906. december 27- én Egercsehi Kőszénbánya Rt. néven. A nagyüzemi szénbányászat 1907-ben indult a Lipót, majd az Ödön aknában. A feltárások, az aknaépítés és tárókihajtás több éven át tartott, 1912 októberében indult a szénszállítás. A bányának sikerült megállapodást kötnie a Magyar Királyi Államvasúttal a szénvásárlásra. Az eger-putnoki vasútvonalat 1908. november 12-én adták át.
A bánya a vasúttól távol feküdt, ezért a szén elszállítására a legközelebbi állomás – Mónosbél – és a bánya között 11,5 km hosszú sodronykötél-pályát építettek. A mónosbéli szénosztályzó 1911- ben készült el. Tervezték a községet érintő vasútvonal építését – legutoljára az 1956. évi rekonstrukció idején – de soha nem valósult meg. A bánya anyagi helyzetének javítására az Egercsehi Kőszénbánya Rt. és a Bélapátfalvi Portland Cementgyár Rt. 1918-ben érdekközösségre lépett, majd 1923. január 1-én – újabb részvénykibocsátás kapcsán – összeolvadtak. 1926. januárjában helyezték üzembe a Beniczky I. és II. aknát.
A szénmező szélére telepített aknák miatt nagy szállítási távolság adódott. 1943-ban egy 580 m hosszú, főszállító lejtős akna kihajtásához kezdtek. A felső széntelep feltárására és gazdaságos lefejtésére a fronthajtás bizonyult alkalmasnak. Az első lejtősaknát 1948. szeptemberében helyezték üzembe. 1946-ban a bánya különvált a bélapátfalvi cementgyártól és államosították. 1951-ben került az Ózdi Szénbányászati Tröszthöz. Az 1956-66 közötti rekonstrukció során megépítették az új 100-as aknát és a Csehi 1-es aknát. Több főszállító vágatot hajtottak ki, korszerűsítették a fejtést és felújították a kötélpályát. A széntermelés az 1930-40-es évek 100 000 tonnájához képest a 70-es években 300 000 tonnára emelkedett.
A délnyugati, majd a déli bányamező felhagyásával a termelés súlypontja az északi bányamezőre koncentrálódott, ahol a 80-as évek végéig elegendő szénkészlet állt rendelkezésre. A szénutánpótláshoz további kutatásokat végeztek, de ezek feltárására már nem került sor. A bányát 1990-ben bezárták.
fotó: brody.iif.hu
forrás: Örökségvédelem - Egercsehi
Megjegyzés küldése