0
Mindig is "irigykedve" néztem azokat a párokat, akiknek van közös hobbijuk. Nekem anno semelyik párommal nem volt olyan közös hobbink, amit mindketten ugyanolyan lelkesedéssel űztünk volna.

Egészen mostanáig, ugyanis úgy másfél évvel ezelőtt rátaláltunk a túrázásra. Úgy indult, mint egy egyszeri alkalom, amolyan "Jó idő van, miért nem sétálunk egyet a Normafán?" felkiáltással.

De csakhamar szerelem lett belőle. Mostanra szinte minden időjárásra van megfelelő ruhánk, havonta járunk belföldön vagy külföldön különböző hosszúságú túrákra. Belekezdtünk már a Kék túrába, de tervben van az El Camino és még sok egyéb.

Felhők közé bámulós, fotó: Szatmári Zsolt

De tulajdonképpen mi a jó a természetjárásban?

Mozgás, méghozzá friss levegőn

Megrögzött mozgásmániásként kb. bármit szívesen csinálok, ami energiát igényel, de nem túl extrém. A túrázás is ilyen. Átmozgatja és erősíti az izmokat, kiszellőzteti a tüdőt (és a fejemet is) és egy jó 15-20 km-es túra után másnap legalább nem sóvárgok egy kiadós futás után. Városi gyereknek ez igazi felüdülés.

bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: viktoriaperger.blog.hu

Megjegyzés küldése

 
Top