Eger jelenlegi református templomának felépítését hosszú folyamat előzte meg. 1908-ban tervek is készültek, ám a tervrajzon szereplő épület nem valósult meg.
A mai neobarokk református templom végül 1930-ban, az egri evangélikusok hathatós támogatásával százezer pengő költséggel épült fel.
„Hát nincs-e feltámadás?”
Eger első protestáns templomának terve
„Hát nincs-e feltámadás? Van. Az egri elpusztult ev. prot. egyház hamvaiból feltámadt!” (Prágay Lajos, maklári-egri lelkész és alsó-borsodi esperes, 1867.)
Az egri protestáns felekezet egyházzá szerveződésére Paksi Mihály, az utolsó egri prédikátor halála után több, mint két és fél évszázaddal később került sor. A 16. században a reformáció Egerben is teret nyert, de meggyökerezésének egy belháborúkkal és hitvitákkal fűtött időszak után a vár 1596-os bevétele, a török évszázados berendezkedése szabott gátat, az 1687-ben visszafoglalt városban pedig a több száz éves katolikus struktúra, párhuzamosan a barokk újjáépítéssel, a hitélet, a tudomány és az oktatás minden területén visszaszerzi pozícióit.
Az 1695-ben, Eger küldöttei és Fenessy György között létrejött egyezség nemcsak a város és a püspök közötti jogviszonyt szabályozta, hanem felekezeti és vallási ügyekben is rendelkezett. Kimondta, hogy eretnekek és zsidók megtelepedése a városban tilos, egri polgár pedig csak katolikus vallású lehet. Így a 18. század végén Egerben még nincs református gyülekezeti élet, mindössze az egri vármegyei börtönben raboskodók lelki gondozását látta el az önálló anyaegyházzá akkor váló maklári református egyházközség lelkésze.
Az egri protestánsok lélekszáma a 18 ezres város lakosságának számához viszonyítva 1850-ben is elenyésző, a népszámlálás alkalmával mindössze 16 fő reformátust és 17 evangélikust találtak.
A templom látványterve 1929-ből
A 19. század második felében Prágay Lajos maklári lelkész felkereste, megismerte egri hitsorsait és szoros viszonyt alakított ki velük. A közösségi élet megszervezésének fontos momentuma volt Vasváry Károly protestáns ügyvéd felajánlása, aki saját ingatlanát alakíttatta át egy ideiglenes imaház céljára. A növekvő létszámú közösség 1860. augusztus 15-én egyházi közgyűlést tartott, melyen Prágay Lajos indítványozta a maklári anyaegyházhoz csatolandó egri protestáns leányegyház alapítását.
A fiókegyház megalakulására vonatkozó határozatot száznégyen írták alá, az ügy támogatására pedig kérelmet nyújtottak be a Palkonyán tartott borsodi egyházmegyei közgyűléshez, mely azt továbbította a Sátoraljaújhelyen székelő egyházkerületi közgyűlésnek. A közgyűlés jóváhagyta az egri fiókegyház alapítását és tudatta, míg az egri egyház erőre nem kap, évenkénti segélygyűjtést szervez részére és a támogatásért házanként keresteti fel a protestáns híveket.
Az újonnan alakult leányegyház, mivel a tiszáninneni egyházkerület várható támogatását reálisan mérte fel, háromezer példányban nyomtatott felhívást küldött a magyarországi protestánsok egyeteméhez, vagyis a nyolc egyházkerülethez, de segítséget kért Heves és Külső-Szolnok Vármegye Bizottmányától is.
A felhívás nem maradt eredmény nélkül: templomépítés céljára például a Fáy család telket ajánlott, Zsoldos Imre főgondnok 1100 forintot, Debrecen városa pedig több mint 800 forintot adományozott. Alig egy évvel az egyházközség megalakulása után háromezer forint alaptőkét helyeztek el a Heves Megyei Takarékpénztárnál, ami 1867-ben 8000 forintra rúgott.
Az adományokból gyűlt összeg arra elég volt, hogy 1866. január 1.-én az egyházközség megvásárolja a tősgyökeres református Csorna családnak a város közepén fekvő emeletes, masszív házát. Az épület emeletén levő két nagy termet egyesítették és a vasárnapi istentiszteletek gyakorlására imaházzá alakították. Az imaházat 1867. szeptember 15-én szentelték fel és a következő napon itt tartotta meg az Alsó-Borsodi Református Egyházmegye az őszi közgyűlését.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: reformacio.mnl.gov.hu
Megjegyzés küldése