Kölcsey Szatmárban volt főjegyző és vármegyéjének követe az 1832-es első ún. reformországgyűlésen. 1835-ben lemondott, és főjegyzőként dolgozott tovább. Sokoldalú, filozófiában jártas szónok volt.
A magyar nyelv, az örökváltság, a papi tized ügyében írott cikkei és beszédei igen nagy jelentőségűek. Műfajalkotói kezdeményezéseivel költőként és prózaíróként is maradandót alkotott, elsők között írt balladaféléket.
Csokonai, Berzsenyi verseinek bírálatával megteremtette a tartalmi-elvi jellegű, lélektani módszerű magyar irodalomkritikát.
Ő írta a magyar nemzeti imádságot, a Himnuszt, valamint közismert még fiához címzett intelme, amelynek a Paraneisis Kölcsey Kálmánhoz címet adta. (Született 1790.08.08)
Franz Eybl: Kölcsey Ferenc (litográfia)
Megjegyzés küldése