Régen az egri kisgyerekeket azzal ijesztgették: „kitör az Eged-vulkán”. Sajnos ez az egetverő hülyeség az interneten is egyre inkább terjed, több turisztikai honlapon is azt írják: „A vulkanikus eredetű, jellegzetes formájú Nagy-Eged hegy”.
Helyére kell tenni a dolgokat: Eger-hegyének, a Nagy-Egednek fő tömegét eocén mészkő alkotja, mintegy 400 méteres magasságig, a hegy felső harmadában pedig szürke színű triász mészkő bukkan felszínre. Túrázzunk fel hát Eger város mészkőből álló hegyére, mely túrán a hegy számos különlegességét ismerhetjük még meg.
Kezdjük azzal, hogy az Eged-hegy szerepel egyik legnagyobb írónk legismertebb művében, Gárdonyi Géza Egri Csillagok című regényében is:
„Az egri vártól északkeletnek áll egy magas hegy, az Eged. Voltaképpen Szent Egid vagy Szent Egyed volna az igazi neve, de hogy az Egyed nevet be nem vette soha a magyar gyomor, ma is csak Eged annak a hegynek a neve.
Annyira van az Egertől, mint a Szent Gellért-hegy Kőbányától.
De sokkalta magasabb és testesebb.” az Eged-hegy szerepel egyik legnagyobb írónk legismertebb művében, Gárdonyi Géza Egri Csillagok című regényében is Gárdonyi regényidézete után pedig még egy legenda, mielőtt sétánkra indulnánk: Szent István király idejében a hegyen élt Szent Egedius, aki napjainak zömét elmélkedéssel, vallásos meditációval töltötte el.
Nem volt nagyigényű, nem vonzották a földi hívságok, mit sem törődött a környező világban zajló eseményekkel. Pedig a keleti őshazából hozott pogány vallás hívei Vata vezetésével felkeltek István ellen, s 1046-ban megkezdődött a sok emberéletet követelő viaskodás.
Az Egeden is fellobbantak az áldozati oltárok lángjai, s feltűntek a bujkáló sámánok, hogy különös ritmusú dalaikkal borzongassák meg a lelkeket.
A felkelők végeztek az Eged hegyi remetével is, s a legenda máig azt tartja, hogy az ártatlanul elpusztult remete vére termékenyíti meg az Eged szőlőtőkéit.
A legendát egy egri költő, Mindszenty Gedeon is feldolgozta 1857-ben írott Eged (Hitmonda, Vatha idejéből) című költeményében: „Csak szent Egyed vércsöppei dacolnak/ Hatalmával a rengeteg időnek,/ Pirosra föstvén a gerezdeket,/ Melyek itt évről évre nőnek”. Legenda és lexikon azonban két különböző dolog: ez utóbbi szerint Szent Egidius Athénban született a VII. században, majd miután minden örökségét szétosztotta a szegények között, Franciaországba ment, ahol a Rhone folyó torkolata mellett egy sátorban élt remeteéletet.
Fotó: Barna Béla
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: csamborgo.hu ,,, 2016
Megjegyzés küldése