Az 1552. év őszén Eger váránál zajló nevezetes török ostrom hatheti küzdelem után véget ért.
Október 18-án hajnalban elvonult a több min t negyvenezer főnyi ozmán sereg a vár alól, szégyenkezve, bánattal, amint erről Tinódi Lantos Sebestyén csakhamar megemlékezett: Basák, szancsákok vannak nagy búokban... Nagyobb szégyönt ez jó Magyarországban Nem szenvedtek, mint Eger ostromában. ..
VALÓBAN NAGYSZERŰ volt az egri győzelem, hősies fegyvertény, amely eloszlatta a török sereg verhetetlenségébe vetett hitet. Azonban a harcok szörnyű pusztulással is jártak, nemcsak a város házai semmisültek meg jóformán kivétel nélkül, de Dobó és tiszttársainak október 19-én Nádasdy Tamás főkapitányhoz küldött jelentése szerint „a vár is az ostrom után inkább sík mezőhöz, mint erődítéshez lett hasonlítható.” Ilyen körülmények között, a továbbra is fennálló török veszedelem miatt sürgősen meg kellett kezdem a megrongálódott vár javítását, helyreállítását, majd további kiépítését.
Mivel pedig az ostrom után Dobó István, a hős várkapitány a Királyi Kamara tisztviselőinek méltatlan viselkedése miatt lemondott parancsnokságáról, és Mekcsey István alkapitány is csak két hónapra vállalta a vár kapitányságát, az utód Bornemissza Gergely lett, így az ő irányításával indultak meg a munkálatok. Saját tervei alapján építtette meg a külső és belső vár csatlakozásánál a ma is meglevő, kiszögellő Gergely-bástyát. Bornemissza azonban nem sokáig tevékenykedett Egy „portya” alkalmával a törökök Mezőkeresztesnél elfogták, és előbb Budára, innen Konstantinápolyba vitték, ahol a Héttoronyban raboskodott, majd ott kivégezték.
Ám az ország egyik legfontosabb végvárának helyreállítása nem maradhatott el, és így a munkálatok — a szomorú esemény után — ismét folytatódtak. A lázas építkezés mindjárt 1554 tavaszán megkezdődött Eleinte inkább csak helyreállítási tevékenységek folytak, de ezekre is temérdek jobbágy robotját vették igénybe: kecskemétieket, nagykőrösieket, kunokat és jászokat. A kőfejtőkben Felnémet, Tállya, Maklár, Cegléd népe dolgozott — az árokásók lengyelek, a nehéz munkákat pedig török foglyok végezték.
Az irányítást jóformán mindig az akkor nagyon keresett külföldi szakemberek hajtották végre, így például ebben az időben találjuk Egerben, mint ellenőröket Francesco Pozzo főépítőmestert Martino Remiglio építésszel, az építkezések vezetője pedig a pisai Sigismondo da Prato Vecchio. A munkák tervezője azután 1560—1561-ben a nagynevű Paulo Mirandola lett, aki újonnan építi a mai Sánc-városrész helyén állott — és azóta eltűnt „Huszár-várban” a Chaby-bástyát és Zárkándi bástyát, innen nyugat felé (már a belső vár északi oldalán) új falat húztak a Tömlöc-bástyáig, ahol helyrehozták a Földbástyát is — és végeztek még számos, kívánatos rekonstrukciót.
Az 1568. ÉVBEN kötött drinápolyl béke sajnos, elismerte a törökök addigi magyarországi hódításait, és ezzel Eger is még fontosabb végvárrá vált, amelynek a további megerősítése elkerülhetetlen lett. A császári Haditanács úgy látta, hogy az egész egri vár elavult, dacára az elmúlt évek munkáinak: korszerűtlen, és ezen a bajon sürgősen segíteni kell! Ezért küldték Ottavio Baldigarat, az akkori idők egyik legkiválóbbnak ismert szaktekintélyét, a lángeszű vártervezőt 1569-ben Egerbe, hogy itt új alkotásokat, a régi vár helyett immár egy „modern” erődöt tervezzen. Ottavio Baldigara velencei olasz családból származott.
A családnak sok építésztagja működött Magyarországon 1550 után, öt Baldigara testvért említenek az iratok: Ottavio, Giulio, Cesare, Marcantonio és Gaspare szerepel nálunk. Ottavio a legtehetségesebb közöttük. 1568- ban kezdett dolgozni a magyar felvidéki kapitányság területén, onnan került városunkba, ahol terveinek elkészítése és elfogadása után 1573-tól 1583-ig az építkezéseket személyesen vezette. Később, 1584-ben Érsekújváron találjuk, és itt is maradt 1588-ban bekövetkezett haláláig.
BALDIGARA FENNMARADT terved valóban értékesek, és az akkori hadászati követelményeknek mindenben megfeleltek. A z „újolasz” rendszerű bástyák itt a jellegzetesek, ahol az oldalakat fedező ágyúállásokat rejtetten, a bástya fülében helyezték el. Különös gondot fordított a tervező a kelet felőli és az ottani domb miatt legjobban veszélyeztetett külső vár, vagy „Huszár-vár” megerősítésére: ezt a részt elsősorban, de a várnak a város felé eső nyugati oldalát is mindenütt kiugró „fülesbástyák” uralták volna Baldigara elgondolásai alapján.
A tervek szerinti kivitelezés megindult, de a fennálló pénzhiány miatt bizony lassan haladt. 1574-ig elkészült a külső vár délkeleti és északkeleti bástyáinak nagy része (ezeket 1702-ben császári parancsra felrobbantották és elpusztultak), megépültek tovább a belső vár ma is látható délkeleti és északkeleti bástyái, és ezek között a Szentély-bástyát eltüntető hosszú egyenes falrész. Mind gyakrabban megakadt azonban az építkezés és Baldigara terve teljes egészében sohasem valósult meg. A belső vár tervezett három új, nyugati bástyájába bele sem fogtak, bekövetkezett a szomorú elernyedés. .!
A még szomorúbb végzet 1596. október 13-án sújtott le ránk, ekkor foglalták el a törökök a sok dicsőséget látott Eger várát. Az ok pedig — amint ezt a város történészei már előbb is megállapították — az volt, hogy hiába öltek bele Eger erődítésébe temérdek összeget és munkát, hasztalan volt Baldigara zsenialitása, ha hiányzott a védőkből az önfeláldozás. Dobó és maroknyi népe a „juhaklot" is megvédték, viszont negyvennégy évvel később Nyáry kapitány és temérdek idegen zsoldosa a bevehetetlen várat is elvesztegette.
Hevessy Sándor
forrás: Pedro Lobo, facebook
Október 18-án hajnalban elvonult a több min t negyvenezer főnyi ozmán sereg a vár alól, szégyenkezve, bánattal, amint erről Tinódi Lantos Sebestyén csakhamar megemlékezett: Basák, szancsákok vannak nagy búokban... Nagyobb szégyönt ez jó Magyarországban Nem szenvedtek, mint Eger ostromában. ..
VALÓBAN NAGYSZERŰ volt az egri győzelem, hősies fegyvertény, amely eloszlatta a török sereg verhetetlenségébe vetett hitet. Azonban a harcok szörnyű pusztulással is jártak, nemcsak a város házai semmisültek meg jóformán kivétel nélkül, de Dobó és tiszttársainak október 19-én Nádasdy Tamás főkapitányhoz küldött jelentése szerint „a vár is az ostrom után inkább sík mezőhöz, mint erődítéshez lett hasonlítható.” Ilyen körülmények között, a továbbra is fennálló török veszedelem miatt sürgősen meg kellett kezdem a megrongálódott vár javítását, helyreállítását, majd további kiépítését.
Mivel pedig az ostrom után Dobó István, a hős várkapitány a Királyi Kamara tisztviselőinek méltatlan viselkedése miatt lemondott parancsnokságáról, és Mekcsey István alkapitány is csak két hónapra vállalta a vár kapitányságát, az utód Bornemissza Gergely lett, így az ő irányításával indultak meg a munkálatok. Saját tervei alapján építtette meg a külső és belső vár csatlakozásánál a ma is meglevő, kiszögellő Gergely-bástyát. Bornemissza azonban nem sokáig tevékenykedett Egy „portya” alkalmával a törökök Mezőkeresztesnél elfogták, és előbb Budára, innen Konstantinápolyba vitték, ahol a Héttoronyban raboskodott, majd ott kivégezték.
Ám az ország egyik legfontosabb végvárának helyreállítása nem maradhatott el, és így a munkálatok — a szomorú esemény után — ismét folytatódtak. A lázas építkezés mindjárt 1554 tavaszán megkezdődött Eleinte inkább csak helyreállítási tevékenységek folytak, de ezekre is temérdek jobbágy robotját vették igénybe: kecskemétieket, nagykőrösieket, kunokat és jászokat. A kőfejtőkben Felnémet, Tállya, Maklár, Cegléd népe dolgozott — az árokásók lengyelek, a nehéz munkákat pedig török foglyok végezték.
illusztráció, forrás: pazirik.hu
Az 1568. ÉVBEN kötött drinápolyl béke sajnos, elismerte a törökök addigi magyarországi hódításait, és ezzel Eger is még fontosabb végvárrá vált, amelynek a további megerősítése elkerülhetetlen lett. A császári Haditanács úgy látta, hogy az egész egri vár elavult, dacára az elmúlt évek munkáinak: korszerűtlen, és ezen a bajon sürgősen segíteni kell! Ezért küldték Ottavio Baldigarat, az akkori idők egyik legkiválóbbnak ismert szaktekintélyét, a lángeszű vártervezőt 1569-ben Egerbe, hogy itt új alkotásokat, a régi vár helyett immár egy „modern” erődöt tervezzen. Ottavio Baldigara velencei olasz családból származott.
A családnak sok építésztagja működött Magyarországon 1550 után, öt Baldigara testvért említenek az iratok: Ottavio, Giulio, Cesare, Marcantonio és Gaspare szerepel nálunk. Ottavio a legtehetségesebb közöttük. 1568- ban kezdett dolgozni a magyar felvidéki kapitányság területén, onnan került városunkba, ahol terveinek elkészítése és elfogadása után 1573-tól 1583-ig az építkezéseket személyesen vezette. Később, 1584-ben Érsekújváron találjuk, és itt is maradt 1588-ban bekövetkezett haláláig.
BALDIGARA FENNMARADT terved valóban értékesek, és az akkori hadászati követelményeknek mindenben megfeleltek. A z „újolasz” rendszerű bástyák itt a jellegzetesek, ahol az oldalakat fedező ágyúállásokat rejtetten, a bástya fülében helyezték el. Különös gondot fordított a tervező a kelet felőli és az ottani domb miatt legjobban veszélyeztetett külső vár, vagy „Huszár-vár” megerősítésére: ezt a részt elsősorban, de a várnak a város felé eső nyugati oldalát is mindenütt kiugró „fülesbástyák” uralták volna Baldigara elgondolásai alapján.
A tervek szerinti kivitelezés megindult, de a fennálló pénzhiány miatt bizony lassan haladt. 1574-ig elkészült a külső vár délkeleti és északkeleti bástyáinak nagy része (ezeket 1702-ben császári parancsra felrobbantották és elpusztultak), megépültek tovább a belső vár ma is látható délkeleti és északkeleti bástyái, és ezek között a Szentély-bástyát eltüntető hosszú egyenes falrész. Mind gyakrabban megakadt azonban az építkezés és Baldigara terve teljes egészében sohasem valósult meg. A belső vár tervezett három új, nyugati bástyájába bele sem fogtak, bekövetkezett a szomorú elernyedés. .!
A még szomorúbb végzet 1596. október 13-án sújtott le ránk, ekkor foglalták el a törökök a sok dicsőséget látott Eger várát. Az ok pedig — amint ezt a város történészei már előbb is megállapították — az volt, hogy hiába öltek bele Eger erődítésébe temérdek összeget és munkát, hasztalan volt Baldigara zsenialitása, ha hiányzott a védőkből az önfeláldozás. Dobó és maroknyi népe a „juhaklot" is megvédték, viszont negyvennégy évvel később Nyáry kapitány és temérdek idegen zsoldosa a bevehetetlen várat is elvesztegette.
Hevessy Sándor
forrás: Pedro Lobo, facebook
Megjegyzés küldése