Eger és Miskolc között, a Bükk hegység előterében szerény dombsági tájként húzódik meg a Bükkalja vidéke. A hazai turisták által kevésbé ismert terület rendkívül gazdag földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékekben.
A „geolátnivalókat” rendszerezve észrevehetjük, hogy a legtöbbnek van valami köze a Bükkalja földtani felépítésében részt vevő vulkáni törmelékes (piroklasztikus) kőzetekhez, név szerint a riolittufához és a dácittufához. Eredjünk most ezek nyomába, kalandra fel!
A Bükkalja térségében kb. 20 millió évvel ezelőtt rendkívül heves, robbanásos jellegű vulkáni működés kezdődött, amely kisebb-nagyobb szünetekkel évmilliókon át tartott (a földtörténeti miocén korban). A hatalmas vulkáni felépítmények valahol a mai Alföld északi részén működhettek, s ma már mélyen eltemetve alusszák örök álmukat.
A heves robbanások során több száz méter vastag vulkáni összlet rakódott le, amely később helyenként összesült, majd lassan kőzetté is vált. Így születtek meg a Bükkalja felépítésében részt vevő piroklasztikus („tűzi eredetű”) kőzetek, a különféle ásványos összetételű riolit- és dácittufák.
A könnyen faragható tufák teremtették meg az alapját a terület évezredes kőkultúrájának. Nincs még egy olyan vidék Magyarországon, ahol ember és kőzet ilyen szoros kölcsönhatásban élt volna egymással, hosszú időn keresztül: kaptárkövek, barlanglakások, pincesorok, betyárbújók, faragott kőkeresztek jelzik a bükkaljai tufák, és az ott élő nép egymásra hatását.
A képeken a Cserépfalu és Cserépváralja között fekvő hidegkút-laposai „tufaistálló” látható. A településektől távol legelő lábasjószágok (tehenek, disznók) tavasztól őszig rideg tartásban részesültek, s a szabad ég alatt tartózkodtak. A gulyára és a kondára pásztorok vigyáztak, akiknek (és a lovaiknak is) menedékre volt szükségük, éjjel és rossz idő esetén. Szerencsére adott volt a könnyen faragható tufakő, amelyben viszonylag gyorsan elkészülhettek ezek a különféle hajlékok.
Az istálló belsejét tanulmányozva rájöhetünk, hogy minden tufából van, még a pásztor ágya és széke is. A Hidegkút-laposa területén egy hagyásfás legelő képvisel védendő természeti értéket (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság). A tufába faragott istállók nem ismeretlenek a Bükkalja többi településén sem, a legnagyobbak Kácson és Demjénben vannak.
Szöveg és fotók: Veres Zsolt
Forrás: akovekmeselnek.hu, turistamagazin.hu
Szerkesztői nyilatkozat
A „Minden, ami Eger” oldalán megjelenő tartalmak elsődleges célja a tájékoztatás, valamint Eger és térsége eseményeinek, értékeinek, történetének és közéletének bemutatása. Törekszünk arra, hogy írásainkban a rendelkezésünkre álló információkat pontosan, tényszerűen és lehetőség szerint több forrás alapján közvetítsük.
Közéleti vagy politikai témák feldolgozásakor célunk a tárgyilagos tájékoztatás és a releváns nézőpontok bemutatása. Az ilyen témájú cikkek közlése önmagában nem jelenti valamely politikai párt, szervezet, jelölt vagy közéleti szereplő támogatását.
A cikkekben szereplő információk a közzétételkor rendelkezésre álló adatokon és megjelölt forrásokon alapulnak. Amennyiben új, hiteles információ válik ismertté, a tartalmakat szükség szerint pontosíthatjuk vagy frissíthetjük.
Az oldalon megjelenő tartalmak általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem minősülnek jogi, pénzügyi, egészségügyi vagy más személyre szabott szakmai tanácsadásnak.


