Krasznahorka várát a 13. század második felében a Csetneki és Máriássy család építtette. Oklevél 1341-ben említi először. Az 1400-as években Hunyadi Mátyás serege is megfordult itt. 1575-től Andrássy-birtok lett. 1578 és 1585 között reneszánsz erődítménnyé építették ki, majd 1676-ban pompás palotává alakították.
Krasznahorka várának látképe a szlovákiai Krasznahorkaváralja felől a tűzvész előtt, 2010-ben (MTI-fotó: Komka Péter)
Thököly serege 1678-ban foglalta el, 1685-ben őrsége egyéves ostromzár után adta fel. A Rákóczi-szabadságharc idején urai, az Andrássy fivérek közül öten (István, György, Pál, Miklós és Mátyás) csatlakoztak a kurucokhoz, s csupán Andrássy Péter tartott ki mindvégig a császár mellett.
Az Andrássy család 1812-ig lakta. 1817-ben a felső várba villám csapott, és legrégibb részei leégtek, de a többi a 2012-es tűzvészig teljes épségben állt.
Lángokban áll a krasznahorkai vár 2012. március 10-én (MTI/EPA)
Krasznahorka várának műemlék épületegyüttesében 2012. március 10-én ütött ki tűz. A várdomb növényzete kapott lángra, és a tűz átterjedt a tetőszerkezetre. A tűzvészben teljesen leégett a vár tetőszerkezete.
A felújítás alatt álló krasznahorkai vár 2017 októberében (MTI-fotó: Komka Péter)
Vajdahunyad vára
Amikor a Városligetben felépítették az Alpár Ignác által alkotott épületegyüttest az 1896-os millenniumi ünnepségekre, még senki nem gondolta volna, hogy az ezeréves magyar nemzeti építészet bemutatásának jegyében létrehozott alkotás fő homlokzatán a később névadóvá vált erdélyi Vajdahunyad várának megidézésével, hamarosan az ország határain kívülre kerülő vár mementójaként áll majd a fővárosban. Érdekes, hogy a rövid határidő és a költséghatékonyság miatt a főként fából felhúzott falakat 1908-ra átépítették tartós kőépületté.
A Vajdahunyad vára egy 1959 augusztusában készült felvételen. Balra a Hidas-kapu, jobbra a Jáki-kápolna (MTI-fotó: Seidner Zoltán)
Az eredeti Vajdahunyad vára Erdélyben, a romániai Hunyad megyében, amelyet
Hunyadi János kezdett építeni a 15. században, majd fia,
Mátyás fejezett be (MTI-fotó)
Fraknó vára
A ma Ausztriában található Fraknó vára épségben őrzi sok évszázados múltját. 1317 után építették a Nagymartoni grófok, és először 1346-ban tesznek róla említést az írások castrum Faruhno néven. 1398-ban Luxemburgi Zsigmond hűtlenség miatt elvette, és a Kanizsaiaknak adta, de 1400-ban már újra Nagymartoni grófé volt. Nagymartoni Vilmos gróf 1445-ben Albert osztrák hercegnek adta zálogba, aki aztán az örökösöktől a tulajdonát is megszerezte, így a Habsburgoké lett. Mátyás 1488-ban visszaszerezte. 1491-ben a pozsonyi béke Ausztriához csatolta, s csak 1626-ban került vissza. 1622 óta az Esterházy család birtoka. Esterházy Miklós és Pál 1635 és 1660 között a régi falakat elbontatta, és helyére kétemeletes várpalotát építtetett. Csak az öregtorony maradt meg a régi várból, amelyre emeletet húztak. Az Esterházy család később a kényelmesebb kismartoni kastélyba költözött, bár a vár ma is a család birtoka.
Fraknó (Forchtenau) vára a 13-14. században határvárként épült a Rozália-hegység nyúlványán (MTI-fotó: Manek Attila)
Bajmóc vára
Bajmóc vára úgy lett egyike azon magyar főnemesi lakhelyeknek, amelyek képesek valamennyit megmutatni a Monarchia uralkodói pompájából és azokból a történelmi időkből, amelyben született, hogy nem a nyugati határ közelsége mentette meg a véletlen vagy tervszerű pusztulástól. Először 1113-ban említi írásos forrás. A kezdetben még csak faszerkezetű palánkvár a 13. században mintegy 35-40 méter átmérőjű, sziklára épült védelmi pont lett a felvidéki hadúr, Csák Máté kezében. 1643-ban a Habsburgokhoz hű Pálffy család tulajdonába kerül, és bár 1704-ben Rákóczi Ferenc seregei elfoglalják, 1708-ban a császáriak visszaszerzik. A magyar erődítményekre kimondott 1711-es várrombolási rendelet a Pálffy tulajdonúakat sehol sem érintette, és a bajmócit is sértetlenül hagyta. Bajmóc vára 1889-re 365 ablakos 80 helyiséges, 6000-nél is több műkincset rejtő kastély lett.
Bajmóc vára, a szlovákiai Bajmóc városának fő nevezetessége (MTI-fotó: Friedmann Endre)
Beckó vára
Szlovákiában, a felvidéken található Beckó vára a 12. században már állt. A monda szerint Stíbor vajda udvari bolondjának, Beckónak építtette. 1241-ben IV. Béla király Cseszneky Mihály főlovászmestert nevezte ki bolondóci ispánná, de a 13. század végére ez is Csák Máté birtokába került. 1599-ben a török sikertelenül ostromolta, és később a kurucok sem tudták elfoglalni, a várost viszont Ocskay László csapatai két ízben is feldúlták, 1707-ben és 1708-ban. A fellegvár a Rákóczi-szabadságharcot még épségben átvészelte, de 1729-ben gondatlanság miatt leégett, és többé nem építették újjá.
Beckó vára (MTI-fotó: Komka Péter)
Fülek vára
A Felvidéken álló, a határtól alig tíz kilométerre lévő Fülek vára már a tatárjárás előtt megépült. II. Endre király engedélyével a 13. század első felében kezdtek neki a munkálatoknak. Jellegzetes ágyútornyát, a középkori vár legerősebb védművét egy 16. századi nagy hatalmú rablólovag, Bebek Ferenc építette fel 1551-ben. Legnagyobb ostromára 1682 augusztusában került sor, amikor a falai alá érkezett török, kuruc és erdélyi seregek megtámadták a Habsburg császári erőket. Az ágyúzással meggyengített várat végül a császáriak feladták, a törökök pedig felgyújtották. Az ekkor kitört tűzvészben pusztultak el Heves, Külső-Szolnok és Pest–Pilis–Solt vármegyék itt őrzött iratai.
A felvidéki Fülek (Filakovo) vára (MTI-fotó: Komka Péter)
Somoskő vára
Somoskő vára is nagyon közel van a szlovák–magyar határhoz, a Felvidéken. Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-ház kihalásával a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt, míg végül Anjou Károly serege 1320-ban visszafoglalta Fülek és Sirok váraival együtt. Az Oszmán Birodalom hadai 1576-ban elfoglalták, és jelentős mértékben átépítették védőműveit. Végső romlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, s ezzel végképp elvesztette hadi fontosságát.
Somoskő vára Szlovákiában, a felvidéki Sátorosbánya (Siatorská Bukovinka) közelében (MTI-fotó: Komka Péter)
Szepes vára
A szepesi vár IV. Béla királynak a tatárjárás idején szorgalmazott várépítési törekvései miatt kezdett épülni. Csák Máté ezt a várat is ostromolta, de bevenni nem tudta. A várban született a Habsburg-házi királyok előtti utolsó magyar király, Szapolyai János, ő volt egyben a vár utolsó tulajdonosa is, mert miután elvesztette a harcot a magyar trónért, a várat 1528-ban bevették a császári seregek. A Habsburgok a várat 1531-ben Thurzó Eleknek ajándékozták. 1636-ban a Thurzó család férfiágának kihalásával a várat a Csáky család szerezte meg, harcok árán. A Csákyak a várat a 17. század végéig lakták, a várban csak egy kis helyőrség maradt. 1780-ban a katonák pálinkát főztek a pincében, és az belobbant, a részeg katonák nem tudták eloltani a tüzet, és az egész vár leégett, a falak is leomlottak. A rom 1948-ig maradt a Csáky család birtokában. A szepesi vár jelenleg 4 hektáros kiterjedésével Közép-Európa legnagyobb vára, a világörökség része.
Szepes vára Felvidéken, Szlovákiában (MTI-fotó: Czimbal Gyula)
Sztrecsény vára
Sztrecsény vára a Vág folyó mellett a 13. században épülhetett, építtetője valószínűleg a Balassa nemzetség volt. A 14. század elején 1321-ig Csák Mátéé, majd királyi vár. Királyi birtokként a 15. század elején Borbála, majd később Erzsébet királynék birtoka. 1444 és 1469 között a liptószentmiklósi Pongráczoké volt. Későbbi birtokosai Corvin János, Szapolyai János, Kosztka Péter és Miklós, valamint a Dersffy család. A 17. században a Wesselényi és Löwenburg családok birtoka. Katonai szerepe nem volt, 1698-ban I. Lipót császár parancsára felrobbantották, azóta rom. Konzerválását a 20. század elején kezdték meg.
A felvidéki Sztrecsény (Strecno) vára Szlovákiában (MTI-fotó: Komka Péter)
Sümeg vára
A sümegi várat IV. Béla király parancsára a veszprémi püspök kezdte építeni. Központja az 1260-as években épült öregtorony alsó szintje. A fellegvár falai egy évszázaddal később készültek el, majd a 15. század folyamán a vár előtti fennsíkot is erős, magas védőfallal vették körül. Az évszázadok során meghatározó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc irányította szabadságharcban is megtartotta, míg végül 1709-ben ágyúlövés nélkül feladta a kuruc katonaság, épületeit pedig négy esztendő múltán egy hadgyakorlat ürügyén felgyújtatta a császári parancsnokság.
Sümeg vára a település felett 1961 nyarán (MTI-fotó: Fényes Tamás)
Az 1960-as évekig folyamatosan pusztult a vár, ekkor kezdődött régészeti feltárása és megóvása. A Balaton-felvidék középkori kővárát 2016-tól kezdődően a Nemzeti várprogram keretében felújítják.
Sümeg és a település határában álló vár 1991-ben (MTI-fotó: Hámor Szabolcs)
Somló vára
A somlói kővárat feltehetően a tatárjárás után emelték, írásos emlék 1352-ben említi először. Mátyás király Kinizsi Pálnak ajándékozta a várat is magába foglaló területet. 1495-ben Bakócz Tamás egri püspök vásárolta meg 12 ezer akkori aranyforintért. Bakócz az ország leggazdagabb főpapjaként az erődöt szép olasz reneszánsz várkastéllyá építtette át. A mohácsi vész után az egész térség legerősebb magyar kézen lévő várává lépett elő. A Rákóczi-szabadságharc után stratégiai szerepe végleg semmivé vált, és hosszas romlásnak indult. 1945-ben a megszálló szovjet csapatok vették birtokba. A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti várprogram keretében felújítják.
Somló vára madártávlatból (MTI-fotó: Hámor Szabolcs)
Hollókő vára
A hollókői várat a Kacsics nemzetség tagjai a tatárjárás után kezdték építeni. Az erődítményt az évszázadok során fokozatosan bővítették: falszorosok, bástyák, lakóhelyiségek és ciszternák épültek az eredetileg 13. századi falakhoz. Először egy 1310-ben kelt oklevél említi Castrum Hollokew néven. A Kacsicsok is kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté tartományúr előtt és a vár csak Csák Máté halála után, 1327-ben került a király kezére, aki Szécsényi Tamás birtokába adta a várat. A nógrádi várakat Ali budai pasa az 1552-es hadjáratában sorra elfoglalta. Hollókő helyőrsége a két várparancsnok, Zsáki András és Imre viszálykodása miatt a hatalmas sereg közeledtére ellenállás nélkül elmenekült. A királyi seregek 1593 őszén, ugyancsak ágyúlövés nélkül vették vissza a jelentéktelenebb végvárat. 1711-ben az ország békéjére és az ország nehéz anyagi helyzetére tekintettel a vár bejáratait, hídjait és a külső várudvar szakaszait elbontották, így a vár elkerülte a teljes lerombolást. A következő évszázadokban az időjárás – és a köveket elbontó lakosság – valóban erősen megkoptatta falait. Omladékai között egy ideig a környék szegényei laktak. A vár a Nemzeti várprogram harmadik ütemének helyszíne.
A világörökség részévé nyilvánított Nógrád megyei település, Hollókő fölé magasodó vár (MTI-fotó: H. Szabó Sándor)
Eger vára
A 13-14. században alapított egri vár leghíresebb történelmi eseményét Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye örökítette meg az 1552-es török ostromról, amikor a várvédők Dobó István kapitány parancsnoksága alatt visszaverték az Oszmán Birodalom túlerőben lévő seregét. 1596-ban azonban a több nemzetiségű helyőrség rövid viadal után már III. Mehmed szultán kezére adta a várat. A hódoltság 91 esztendeje alatt a törökök nemcsak fenntartották, de bővítették is az erődrendszert. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza. 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta. A régi dicsőség helyszíne ezután hanyatlásnak indult, köveit szekérszámra hordták el a városba az építkezésekhez. 2014-től Nemzeti Emlékhely. A várat 2016-tól kezdődően a Nemzeti várprogram keretében felújítják.
Az egri vár bástyafala, a Gergely-bástya, amit Bornemissza Gergely tervei szerint 1553–1555 között építettek (MTI-fotó: Érczi Kovács Gyula, 1975-ös felvétel)
A gyulai vár
A több mint 600 éves gyulai vár a valamikori Magyar Királyság egyetlen épen maradt gótikus, sík vidéki téglavára. A leggazdagabb Zsigmond-kori belső térrel rendelkező világi épület. Különlegessége, hogy a helyi adottságokat kihasználva égetett agyag téglából épült. A gyulai uradalmat még 1403-ban Zsigmond magyar király adományozta Maróti János macsói bánnak, akinek nevéhez kötődik a vár építése. Az 1566 és 1695 közötti török uralom évei után szerepet kapott a Rákóczi-szabadságharcban és az 1848–49-es szabadságharc végén is, itt adták át fegyvereiket a honvéd tisztek az orosz katonáknak. A 19-20. század fordulóján Almássy Dénes gróf a vár falát kijavíttatta, így szomszédos kastélykertjének romantikus éke lett a sokat megélt középkori vár.
A gyulai vár Békés megyében (MTI-fotó: H. Szabó Sándor)
Sárvár vára
A sárvári Nádasdy-vár története a római időkig nyúlik vissza, amikor erődöt emeltek a borostyánút védelmére. A honfoglalás után a magyarok a német támadások ellen a Gyöngyös és a Rába összefolyásánál építettek földvárat, amit először 1192-ben említenek. A vár az 1280-as évekig királyi tulajdon volt. 1390-ben Zsigmond király a Kanizsai családnak adományozta, majd miután azok hűtlenné váltak, 1403-ban megostromolta, és visszafoglalta tőlük. 1532-ben a török sikertelenül ostromolta. 1556-ban itt halt meg, s a vár földjében nyugszik Tinódi Lantos Sebestyén. A 18. századra hanyatlásnak indult, hadi jelentőségét apránként elvesztette. 1704-ben meghódolt a kurucoknak, 1809. június 2-án pedig, a napóleoni háborúk folyamán a város francia kézre került. Az új fellendülés akkor kezdődött, amikor 1803-ban az Este-Modenai család vette meg az uradalmat, melynek a 20. század elején lett tulajdonosa Lajos bajor királyi herceg, aki mintagazdasággá fejlesztette.
Sárvár vára (MTI-fotó: Hámor Szabolcs)
Az egervári várkastély
Az egervári várkastély Közép-Európa egyik legjelentősebb reneszánsz emlékműve Zala megyében, Egerváron, amely Magyarország nyugati védővonalának részeként hosszú ideig végvár volt. A vár első említése 1288-ból maradt fenn castrum Egerwar néven. A száz év múlva lerombolt vár újjáépítésre Hunyadi Mátyás adott engedélyt Egervári László horvát bánnak 1476-ban. 1539-ben Nádasdy Tamás felesége, Kanizsai Orsolya örökölte a rossz állapotba került várat. 1664-ben sikeresen ellenállt a török ostromnak, de még ugyanabban az évben a törökök felgyújtották. 1671-ben a Wesselényi-féle összeesküvés következtében a várkastély a császár birtokába került. 1676-ban a várat Széchenyi György kalocsai érsek kapta meg. A vár 1712-ben Széchenyi Zsigmondé lett, aki jelentős javításokat végzett rajta. 1760-ban a várat egy tűzvész nyomán ismét újjá kellett építeni. 1787-től egyes részeit magtárként használták. A tulajdonosok már nem laktak benne, és a környező mocsár kiszárítása tönkretette a tartó cölöpöket. Az 1945 után tovább romló állapotnak csak az 1961–65 közötti helyreállítás vetett véget. A jelenleg zajló legújabb helyreállítási projekt 2009-ben kezdődött.
Az egervári várkastély egy 1965 nyarán készült felvételen (MTI-fotó: Járai Rudolf, 1965. július 22.)
Visegrád vára
Visegrádnak a középkorban fontos szerepe volt, hiszen a magyar királyok egyik leggazdagabb palotája állt itt, emellett politikai és hadászati jelentősége sem volt elhanyagolható. Utóbbi szerepét egészen a 17. század végéig megőrizte. Két részből áll: az alsó várból és a fellegvárból. Az 1241–1242-es tatárjárás viharai által romba dőlt ispánsági vár köveiből építtette fel az újabb veszedelem elleni félelmében IV. Béla a hatszög alakú, vastag falú lakótornyot, amit a néphagyomány később Salamon-toronynak nevezett el. Míg az uralkodó a Duna-parton építkezett, addig felesége, Mária királyné a magas sziklacsúcsot erődíttette meg az eladott ékszerei árából befolyt pénzen.
A visegrádi fellegvár a Dunakanyar látképével (MTI-fotó: Ruzsa István)
A két várrészt kiegészítette a meredek hegyoldalon végigfutó zárófal. A 14. században Csák Máté szállta meg, tőle az országot egyesítő Anjou Károly király ostrommal vette vissza. Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején a ötszögletű öregtoronyban őrizték a koronát. A 16. században Buda elfoglalása után rövidesen már a török seregek kerülgették Visegrádot. Végső pusztulását az 1685-ös török ostromban szenvedte el. Az időjárás és az emberek bontásai alaposan lefogyasztották mind a várkomplexum, mind az egykori királyi palota épületeit, míg aztán az 1960-as évektől megindult a korszerű műemlékvédelmi helyreállítás. A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti várprogram keretében újítják fel.
A visegrádi királyi palota (az alsó vár) belső kertje (MTI-fotó: Marjai János)
Megjegyzés küldése