Hazai történelmünkben a Mekcsei (Mekcsey) család Baranya vármegyében tűnik fel a XIV. században. Első ismert ősük Mekcsei Imre, akit a források „Baranyai" Mekcsei Imrének neveznek, fiai Miklós és Péter voltak, akiket 1379-1428 közt említenek az okmányok.
Mekcsey István valószínű, hogy az említett ősöktől származik, nem ismerjük a szüleinek a nevét. Mekcsey István egri kapitány 1495-1500 között születhetett Baranya vármegyében köznemesi családban, Gerde községben, testvérről, Lászlóról és egy Sára nevű húgukról tudunk.
Mekcsey Lászlót, János Zsigmond erdélyi fejedelem híveként, mint helyettes udvari jegyzőt említik egy 1561-ben kiadott oklevélben. Mekcsey László 1562-ben hunyt el. Mekcsey István katonai szolgálatára az első bizonyíték 1546-os, amikor Győr várának egyik magyar huszártisztje, 98 huszár parancsnoka. Egy évvel később már Huszt várában várnagy, a nagy jelentőségű és jól jövedelmező máramarosi sóbányák prefektusa, illetve Máramaros vármegye ispánja.
1550. december 24-énben érkezett Egerbe és itt az egri várban Dobó István mellé másodkapitányi tisztségbe helyezték 1551. január 1-i hatállyal. Házasságát is a várban kötötte 1551. január 24-én Szunyogh Eszterrel.
1552. július 9-én a szikszói részleges gyűlésen Dobó István egri várkapitány küldötteként több vármegye nemességét hiába kérte, hogy nyújtsanak segítséget a török elleni védelemhez.
Az 1552-es egri várvédelem egyik kimagasló résztvevője volt Mekcsey István várnagy, akinek a nevét Dobó István, Bornemissza Gergely, Zolthay István és más, Egerben harcoló tisztekkel együtt idehaza széles körben ismeri a művelt nagyközönség. Azt, hogy Mekcsey Istvánról sokan tudják, hogy az egri várban szolgált, az elsősorban Gárdonyi Géza író érdeme az „Egri csillagok” regény alapján. A török támadás idején a regény szerint a korábbról megismert harciasságával tűnik ki: „egy másfél öles kopjával maga is a falra ugrik” – írja róla egy helyen Gárdonyi, „alig lehetett visszatartani, hogy ki ne rontson” a törökök közé, majd az ostrom utolsó óráiból már azt tudjuk róla, hogy „sisakrostélyán pirosan ömlik a vér”. Bár súlyosan megsérült az Ókaput védelmezve – Tinódi szerint „kő miá Mecskeinek nagy sérelme” –, ez sem tántorította el a további küzdelmektől, az ostrom utolsó napjáig kinn volt a várfalakon. Csiffáry Gergely történész tanulmánya szerint „nemcsak szép beszéddel biztatta a népét (...) mint Dobó, ő is megpirongatta a fegyvereseit, sőt, ha ez sem használt, úgymond bottal hajtotta ezt a néhány embert a falak védelmére”, vagy ahogyan Gárdonyi fogalmaz: "dühében egy eltört lándzsanyéllel botozta a kábult és engedetlen katonákat".
Az 1552-es győztes várvédelemben nagy érdemeket szerzett, ezért I.Ferdinánd király 50 forint jutalomban részesítette és földbirtokot adományozott neki. Mekcsey 1552. november 25-én, Dobóval együtt köszönt le a várnagyságról, de 1553 januárjától márciusig még ellátta a kapitányi feladatokat.
Miközben Mekcsey István neve egybeforrt a 38 napos egri várostrommal, sajnos keveset tudunk a XVI. századi magyar történelemben kimagasló várnagy életéről. Ha elolvassuk a Mekcsey Istvánról közölt különböző életrajzi ismertetéseket, kiderül, hogy életének alig 3 évéről, az 1551-1553. közötti szerepléséről íródtak, megemlítve tragikus halálát. 1553 március 13-án elindult feleségéhez, Szunyogh Erzsébethez, aki Ungváron tartózkodott. Útközben a ma már Ózdhoz tartozó Sajóvárkonyon is áthaladt. Várkony faluban "útravaló segítségöt kére". Egyesek szerint szekeret, mások szerint szénát követelt a helybeliektől. Ám azok megtagadták a nemes úr kérését, sőt fegyveresen is ellenálltak. Az egyik paraszt fejszével homlokon vágta, azután dárdával leszúrta Mekcseyt. Szepescsütörtöki Szent Márton templomban temették el. Mekcsey László örökölte meg a meghalt testvére Baranya megyebeli birtokait. Érdekesség, hogy özvegye, Szunyogh Eszter férje halála után Apponyi Istvánhoz ment feleségül. Házasságukból számos olyan személy született, akik jelentős szerepet játszottak később a magyar történelemben
Bornemissza Gergely egy csapat huszárral 1553. március 31-én kerestette Várkonyban a gyilkos parasztot, de elszökött és nem találták. Büntetésül azonban a falut megsarcolta, elvett az állataikból és a gabonájukból. A lakosoktól elkobzott 3 ökröt, 3 növendékmarhát, 5 borjút, 99 fertály búzát, 35 kézi malmot, valamint a falu templomának harangját és óráját az egri várba szállíttatta.
Mekcsey István várkapitány helyetteseként küzdött a török várostromlók ellen 1552-ben. Bátor kiállása és katonai vezetői tevékenysége nagyban hozzájárult a várvédők győzelméhez. Egerben az utókor hősként tiszteli és utcát nevezett el róla.
fotó, wikipedia.org
Részlet Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből
S hull a tüzes szerszám, csattog a csákány, durrog a bomba, recseg a létra, zuhog a fejsze, dübörög, tombol a vérzivatar.
A palánkig inakodott föl egyszerre valami ötven ostromló. A palánk recsegve hajol kifelé. Mekcsey elkapja egy legénytől a harci bárdot, s a palánk egy kötelére vág.
A palánk a beléje kapaszkodó török páncélosokkal együtt lefordul, lezuhan, és százával söpri le a falról a többit.
- Falra! Falra! - kiáltja Mekcsey, és egy másfél öles kopjával maga is a falra ugrik.
Nagy négyszögkövek s a zarbuzánokból belőtt, fél mázsás vasgolyók zuhognak le a földön összekeveredten hempergő törökökre.
De alulról is száll a nyíl fölfelé, meg a kő. Mekcsey sisakrostélyán pirosan ömlik a vér.
- Kapitány úr! - kiáltják neki figyelmeztetően.
- Tüzet! Tüzet! - üvölti Mekcsey.
S vascsizmás lábával lesöpri egy tűzrakás parazsát a földön fetrengőkre.
(MEK)
Felhasznált irodalom:
Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2005.
Megjegyzés küldése