A kereszténység elterjedésével nem csak új hit, hanem új épületek is születtek, amelyek azóta is meghatározzák és alakítják Magyarország falvait és városait.
Az egyházi építészet hazánkban a keresztény hitre tért honfoglaló felmenőink érkezésével kezdődött, akik templomok építésébe kezdtek a Kárpát-medencében. A világ legnagyszerűbb épületei közül számtalan az új hitnek köszönheti létét.
Ciszterci templom
Eger 1687. december 17-én szabadult fel a török uralom alól. A mecseteket keresztény templomokká alakították, ekképpen még 1687-ben a jezsuiták is egy egykori mecsetben telepedtek meg (Tatár, 2009). Saját templomuk épületegyüttesét Pethő István jezsuita építész tervezte; alapkövét 1700. július 31-én rakták le, de ekkor csak a rendház építését kezdték el. Az építkezést hamarosan fel kellett függeszteni, mert II. Rákóczi Ferenc csapatai 1705-ben elfoglalták a várost, és a rendnek távoznia kellett, mert pápai bulla tiltotta, hogy a felkelőkhöz csatlakozzanak. A rendházat csaknem három évtizeddel az első kapavágás után, 1727-ben fejezték be, miközben az építkezés vezetését Pethő Istvántól P. Geyer Bernát, majd 1716-ban Giovanni Battista Carlone vette át. A templom építését csak 1730 körül kezdték el, és 1743-ban sikerült azt befejezni.
A templom berendezése is sok időt vett igénybe: csak 1772-ben fejezték be. Egy évvel később a XIV. Kelemen pápa föloszlatta a jezsuita rendet, ezért a szerzeteseknek el kellett hagyniuk az éppen hogy elkészült templomot. Vagyonukat a Magyar Kamara lefoglalta, majd 1776-ban az épületeket és a gimnázium vezetését a pásztói ciszterci apátság kapta meg. 1787-ben II. József császár a többi magyarországi ciszterci apátsággal együtt a pásztóit is föloszlatta, de 1802-ben I. Ferenc király visszaállította, hogy tagjai tovább tanítsanak az egri gimnáziumban.
A templomot először 1792-ben javították, majd az 1800-as nagy tűzvészben a teljes épületegyüttes leégett. 1857-ig még több kisebb természeti csapás után javították, majd 1888-ban restaurálták, illetve 1900-1902 között Alpár Ignác tervei alapján átépítették. Legutóbb 1969-ben újították fel.
Egri főszékesegyház
Helyén már a középkortól templom állt, amely a török idők alatt mecsetként funkcionált; ezt az 1820-as években lebontották. 1827-ben nevezték ki egri érseknek Pyrker János Lászlót. Pyrker szándéka az volt, hogy méltó érseki székesegyházat építtessen Egernek. A városba érkezése óta foglalkoztatta az építés gondolata, mert mint fogalmazott: „az egri érseki templom alig különbözött egy falusi templomtól”. 1831. február 2-án Hild József tervei alapján elkezdődött az egri bazilika építése. A munkákra Itáliából elhívta Marco Casagrandét, aki – többek között – a szobrokat készítette a bazilika felvezető lépcsősora mellé. Öt év alatt készült el az épület, felszentelésére 1837. május 6–7-én került sor ünnepélyesen. A belső alakítások, az oltárok kialakítása, a freskók festése azonban még további 120 éven át tartott. A bazilika az 1950-es évekre készült el teljesen.
Ferences templom
A templom szentélye 1736–1746 között, a hajója 1750–1753 között épült (az építész valószínűleg Giovanni Battista Carlone volt). Az épület 1755-re készült el teljesen. Homlokzata és a két torony Nitsman János munkája (1772–1776). A kapuzat Giovanni Adami munkája (1793). A kapu fölötti kőtábla felirata: fILIæ patrIs æternI MatrIs fILII DeI sponsæ spIrItVs sanCtI VIrgInIs sIne Labe honorI assVrpeXIt. ope ære piorum cura fratrum minorum. Alatta az íven: a te házadat szentség illeti uram Zsolt 02.
Falképeit 1927-ben Unghváry Sándor festette, a főoltárképet Kronewetter Pál (1761, 1778), a mellékoltárképeket Lucas Huetter (1755–1756), illetve 1770 körül Johann Lucas Kracker(?).
A szobrokat Steinhauser József faragta 1780-ban.
Bútorzata a 18. század végéről származik.
A volt ferences rendi kolostor utcai részét 1714–1716 között építették; az udvari szárnyakat 1749-ben fejezték be, amikor vasoszlopokkal erősítették meg a különböző időpontokban épült épületrészeket. Az építkezés utolsó szakaszát Püspöky András kanonok rendelte meg 1747-ben (az építész valószínűleg Giovanni Battista Carlone volt).
Gótikus székesegyház
A székesegyház elődje egy 11. századi, román stílusú rotunda volt, aminek makettje a vártörténeti kiállításon látható. A kis körtemplom falait sárba rakott kőből építették; keleti végét kis, patkó alakú szentély zárta le.
A háromhajós, eredetileg román stílusú székesegyházat feltehetően Szent László király idején, a 11. század végén építették. A templomot Szent János evangélista tiszteletére szentelték fel, és ezért a 14. századi krónikák a várat is Szent János evangélista váraként említik.
A templomot a tatárok lerombolták; a 13. század második felében kibővítve, késő román stílusban építették újjá.
A székesegyházat a 14. században immár gótikus stílusban bővítették tovább, majd a 15. században egy új, hatalmas, háromhajós székesegyház építésébe is belekezdtek, ennek azonban csak a keleti része készült el. (Ha az egészet felépítették volna, Európa egyik legnagyobb és legdíszesebb temploma lehetett volna.)
A feliből-harmadából elkészült székesegyház már álló szentélyfalaiból alakították ki 1537 és 1548 között, a vár Alessandro Vedani vezette átépítésekor a hatalmas Szentély-bástyát.
Lajosvárosi templom
Hevesi Sándor egri mérnök tervei alapján, Gömöri Wágner József építészmérnök kivitelezésében 1937 áprilisában kezdődött építése. 1937 augusztusára már elkészült a tornya, melyet Subik Károly pápai prelátus, érseki irodaigazgató áldott meg. 1937. november 1-jén Kriston Endre egri segédpüspök szentelte fel. Egyhajós, neobarokk stílusú. Szent Lajos szobra a torony homlokzatában lett elhelyezve. Főoltárképe: Szent Lajos keresztes zászlóval, Takács István alkotása. Orgonája 1938-ban készült Pécsen, Angster József és fia orgonagyárában.
Minorita templom
A ferencesek már a 13. században megtelepedtek Egerben, és 1596-ig, a török megszállásig folyamatosan jelen is voltak a városban. 1687. december 8-án, tehát a török kiűzése utáni első napon Antonio Caraffa császári hadvezér a ferencesek korábbi, időközben mecsetté alakított templomát a mellette lévő kertekkel és házakkal együtt a rend minorita ágának adományozta. Ez a kis templom az Eger-patak fahídja mellett állt, ezért a patak áradásai erősen megrongálták, és 1712-ben le kellett bontani. 1715–17-ben új, Páduai szent Antalnak szentelt templomot emeltek a régi helyén, de az újabb áradások ezt is annyira megrongálták, hogy használhatatlanná vált.
Konkrét levéltári források nem maradtak fenn arról, hogy ki is tervezte az új, a pataktól távolabb álló és a korábbiaknál lényegesen nagyobb épületet. A művészettörténészek jelenlegi többségi álláspontja szerint a tervek valószínűleg a híres barokk kori építész, Kilian Ignaz Dientzenhofer munkái, bár egyesek a művészeti terveket Gerl Mátyásnak, a bécsi hercegérsek építészének tulajdonítják. Az előbbi álláspontot támasztja alá, hogy az épület meglehetősen hasonlít a piarista rend bécsi Maria Treu templomára és a prágai Szent Katalin-templomra. Mivel a környéken nincs megfelelő építőanyag, a köveket Tardosról, Noszvajról, Mezőkövesdről és Bogácsról hozták. Az alapkőbe helyezett okirat szerint az építkezést Falk János egri kőművesmester kezdte el (1758-ban). Falk egy év múlva meghalt, és ekkor a munka vezetését pallérja, a szintén egri Nietschmann János vette át.
Az épület 1767-re készült el; ekkor kezdték el külső és belső díszítését, berendezését. A főhomlokzaton az 1771 évszám díszeleg, a templomot azonban csak 1773. április 18-án szentelte fel Batthyány Ignác püspök (elődjéhez hasonlóan) páduai szent Antal tiszteletére. A berendezés nagyja 1773-ra készült el, de 1792-ig mondhatni, folyamatosan bővítették. Az egri minoriták gvárdiánjának sokan felrótták, hogy a pazarul kivitelezett, nagy épület sehogy sincs összhangban a rend vállalt szegénységével.
A mennyezet freskóit Reindl Márton pozsonyi festő festette 1769–1770-ben. A főoltár képét 1771-ben Kracker János Lukács festette, a vörös márvány oltárasztalt Szelecky Márton készítette. Szent Antal nagy, deméndi (ma Demjén) kőből faragott szobrát 1771-ben helyezték el a főhomlokzaton. A szószék asztalosmunkája Benedictus Mönch, azaz Benedek szerzetes, a stukkómárvány Spórer Mihály, a nagy aranyozott dombormű (Keresztelő szent János a pusztában) Móczer József (1792) munkája. Ugyancsak 1792-ben faragták a templomhajó művészi padsorait.
A templomot az 1827-es tűzvész súlyosan megrongálta.
Szent Sebestyén vértanú temploma
Az irgalmasok kolostora és a kórházépület közé beékelve, az 1730-ban templommá átalakított, egykori török mecset falainak felhasználásával építtette Pyrker János László érsek 1840-ben. A templomot Szent Sebestyén tiszteletére szentelték fel. Mai homlokzata az 1887–1891 közötti átépítés eredménye. Belső terét 1908-ban Graits Ede pécsi festő Tiepolo-másolatokkal díszítette.
Orgonája a helyi Angster-gyárban készült.
Szervita templom
A rend ausztriai tartományából érkezett szerviták a török kiűzése után telepedtek meg Egerben. Felújították a máriás búcsújárást is, a rend szellemiségének megfelelően a Fájdalmas Anya tiszteletére.
A templomot a 18. században, barokk stílusban építették: az épületet 1728–1732 között, a tornyot 1754-ben. Építéséhez felhasználták egy török mecset és iskola falainak anyagát. A rendházat 1780 körül fejezték be. Legutóbb 1977-ben és 2012-ben újították fel.
forrás: MTI, wikipedia.org
Az egyházi építészet hazánkban a keresztény hitre tért honfoglaló felmenőink érkezésével kezdődött, akik templomok építésébe kezdtek a Kárpát-medencében. A világ legnagyszerűbb épületei közül számtalan az új hitnek köszönheti létét.
Ciszterci templom
Eger 1687. december 17-én szabadult fel a török uralom alól. A mecseteket keresztény templomokká alakították, ekképpen még 1687-ben a jezsuiták is egy egykori mecsetben telepedtek meg (Tatár, 2009). Saját templomuk épületegyüttesét Pethő István jezsuita építész tervezte; alapkövét 1700. július 31-én rakták le, de ekkor csak a rendház építését kezdték el. Az építkezést hamarosan fel kellett függeszteni, mert II. Rákóczi Ferenc csapatai 1705-ben elfoglalták a várost, és a rendnek távoznia kellett, mert pápai bulla tiltotta, hogy a felkelőkhöz csatlakozzanak. A rendházat csaknem három évtizeddel az első kapavágás után, 1727-ben fejezték be, miközben az építkezés vezetését Pethő Istvántól P. Geyer Bernát, majd 1716-ban Giovanni Battista Carlone vette át. A templom építését csak 1730 körül kezdték el, és 1743-ban sikerült azt befejezni.
fotó: szallas.hu
A templomot először 1792-ben javították, majd az 1800-as nagy tűzvészben a teljes épületegyüttes leégett. 1857-ig még több kisebb természeti csapás után javították, majd 1888-ban restaurálták, illetve 1900-1902 között Alpár Ignác tervei alapján átépítették. Legutóbb 1969-ben újították fel.
Egri főszékesegyház
Helyén már a középkortól templom állt, amely a török idők alatt mecsetként funkcionált; ezt az 1820-as években lebontották. 1827-ben nevezték ki egri érseknek Pyrker János Lászlót. Pyrker szándéka az volt, hogy méltó érseki székesegyházat építtessen Egernek. A városba érkezése óta foglalkoztatta az építés gondolata, mert mint fogalmazott: „az egri érseki templom alig különbözött egy falusi templomtól”. 1831. február 2-án Hild József tervei alapján elkezdődött az egri bazilika építése. A munkákra Itáliából elhívta Marco Casagrandét, aki – többek között – a szobrokat készítette a bazilika felvezető lépcsősora mellé. Öt év alatt készült el az épület, felszentelésére 1837. május 6–7-én került sor ünnepélyesen. A belső alakítások, az oltárok kialakítása, a freskók festése azonban még további 120 éven át tartott. A bazilika az 1950-es évekre készült el teljesen.
Ferences templom
A templom szentélye 1736–1746 között, a hajója 1750–1753 között épült (az építész valószínűleg Giovanni Battista Carlone volt). Az épület 1755-re készült el teljesen. Homlokzata és a két torony Nitsman János munkája (1772–1776). A kapuzat Giovanni Adami munkája (1793). A kapu fölötti kőtábla felirata: fILIæ patrIs æternI MatrIs fILII DeI sponsæ spIrItVs sanCtI VIrgInIs sIne Labe honorI assVrpeXIt. ope ære piorum cura fratrum minorum. Alatta az íven: a te házadat szentség illeti uram Zsolt 02.
fotó: eger.hu
A szobrokat Steinhauser József faragta 1780-ban.
Bútorzata a 18. század végéről származik.
A volt ferences rendi kolostor utcai részét 1714–1716 között építették; az udvari szárnyakat 1749-ben fejezték be, amikor vasoszlopokkal erősítették meg a különböző időpontokban épült épületrészeket. Az építkezés utolsó szakaszát Püspöky András kanonok rendelte meg 1747-ben (az építész valószínűleg Giovanni Battista Carlone volt).
Gótikus székesegyház
A székesegyház elődje egy 11. századi, román stílusú rotunda volt, aminek makettje a vártörténeti kiállításon látható. A kis körtemplom falait sárba rakott kőből építették; keleti végét kis, patkó alakú szentély zárta le.
A háromhajós, eredetileg román stílusú székesegyházat feltehetően Szent László király idején, a 11. század végén építették. A templomot Szent János evangélista tiszteletére szentelték fel, és ezért a 14. századi krónikák a várat is Szent János evangélista váraként említik.
A templomot a tatárok lerombolták; a 13. század második felében kibővítve, késő román stílusban építették újjá.
A székesegyházat a 14. században immár gótikus stílusban bővítették tovább, majd a 15. században egy új, hatalmas, háromhajós székesegyház építésébe is belekezdtek, ennek azonban csak a keleti része készült el. (Ha az egészet felépítették volna, Európa egyik legnagyobb és legdíszesebb temploma lehetett volna.)
A feliből-harmadából elkészült székesegyház már álló szentélyfalaiból alakították ki 1537 és 1548 között, a vár Alessandro Vedani vezette átépítésekor a hatalmas Szentély-bástyát.
Lajosvárosi templom
Hevesi Sándor egri mérnök tervei alapján, Gömöri Wágner József építészmérnök kivitelezésében 1937 áprilisában kezdődött építése. 1937 augusztusára már elkészült a tornya, melyet Subik Károly pápai prelátus, érseki irodaigazgató áldott meg. 1937. november 1-jén Kriston Endre egri segédpüspök szentelte fel. Egyhajós, neobarokk stílusú. Szent Lajos szobra a torony homlokzatában lett elhelyezve. Főoltárképe: Szent Lajos keresztes zászlóval, Takács István alkotása. Orgonája 1938-ban készült Pécsen, Angster József és fia orgonagyárában.
Minorita templom
A ferencesek már a 13. században megtelepedtek Egerben, és 1596-ig, a török megszállásig folyamatosan jelen is voltak a városban. 1687. december 8-án, tehát a török kiűzése utáni első napon Antonio Caraffa császári hadvezér a ferencesek korábbi, időközben mecsetté alakított templomát a mellette lévő kertekkel és házakkal együtt a rend minorita ágának adományozta. Ez a kis templom az Eger-patak fahídja mellett állt, ezért a patak áradásai erősen megrongálták, és 1712-ben le kellett bontani. 1715–17-ben új, Páduai szent Antalnak szentelt templomot emeltek a régi helyén, de az újabb áradások ezt is annyira megrongálták, hogy használhatatlanná vált.
Konkrét levéltári források nem maradtak fenn arról, hogy ki is tervezte az új, a pataktól távolabb álló és a korábbiaknál lényegesen nagyobb épületet. A művészettörténészek jelenlegi többségi álláspontja szerint a tervek valószínűleg a híres barokk kori építész, Kilian Ignaz Dientzenhofer munkái, bár egyesek a művészeti terveket Gerl Mátyásnak, a bécsi hercegérsek építészének tulajdonítják. Az előbbi álláspontot támasztja alá, hogy az épület meglehetősen hasonlít a piarista rend bécsi Maria Treu templomára és a prágai Szent Katalin-templomra. Mivel a környéken nincs megfelelő építőanyag, a köveket Tardosról, Noszvajról, Mezőkövesdről és Bogácsról hozták. Az alapkőbe helyezett okirat szerint az építkezést Falk János egri kőművesmester kezdte el (1758-ban). Falk egy év múlva meghalt, és ekkor a munka vezetését pallérja, a szintén egri Nietschmann János vette át.
Az épület 1767-re készült el; ekkor kezdték el külső és belső díszítését, berendezését. A főhomlokzaton az 1771 évszám díszeleg, a templomot azonban csak 1773. április 18-án szentelte fel Batthyány Ignác püspök (elődjéhez hasonlóan) páduai szent Antal tiszteletére. A berendezés nagyja 1773-ra készült el, de 1792-ig mondhatni, folyamatosan bővítették. Az egri minoriták gvárdiánjának sokan felrótták, hogy a pazarul kivitelezett, nagy épület sehogy sincs összhangban a rend vállalt szegénységével.
A mennyezet freskóit Reindl Márton pozsonyi festő festette 1769–1770-ben. A főoltár képét 1771-ben Kracker János Lukács festette, a vörös márvány oltárasztalt Szelecky Márton készítette. Szent Antal nagy, deméndi (ma Demjén) kőből faragott szobrát 1771-ben helyezték el a főhomlokzaton. A szószék asztalosmunkája Benedictus Mönch, azaz Benedek szerzetes, a stukkómárvány Spórer Mihály, a nagy aranyozott dombormű (Keresztelő szent János a pusztában) Móczer József (1792) munkája. Ugyancsak 1792-ben faragták a templomhajó művészi padsorait.
A templomot az 1827-es tűzvész súlyosan megrongálta.
Szent Sebestyén vértanú temploma
Az irgalmasok kolostora és a kórházépület közé beékelve, az 1730-ban templommá átalakított, egykori török mecset falainak felhasználásával építtette Pyrker János László érsek 1840-ben. A templomot Szent Sebestyén tiszteletére szentelték fel. Mai homlokzata az 1887–1891 közötti átépítés eredménye. Belső terét 1908-ban Graits Ede pécsi festő Tiepolo-másolatokkal díszítette.
Orgonája a helyi Angster-gyárban készült.
Szervita templom
A rend ausztriai tartományából érkezett szerviták a török kiűzése után telepedtek meg Egerben. Felújították a máriás búcsújárást is, a rend szellemiségének megfelelően a Fájdalmas Anya tiszteletére.
A templomot a 18. században, barokk stílusban építették: az épületet 1728–1732 között, a tornyot 1754-ben. Építéséhez felhasználták egy török mecset és iskola falainak anyagát. A rendházat 1780 körül fejezték be. Legutóbb 1977-ben és 2012-ben újították fel.
forrás: MTI, wikipedia.org
Megjegyzés küldése