Gorové László, Eger történeteiben azt írja: "a fürdők jóval a törökök bejövetele előtt már használtattak..."A természet hévíz - ajándékának a gyógyítás szolgálatába állítása geográfiailag és fizikailag a lelőhelyhez, a víznyerő területhez van kötve. Hazánk e tekintetben kedvező helyzetben van a több, mint 400 ismert hévízével.
Az országon belül is kiemelt helyzetben van Eger. A városban talált bizonyítékok azt mutatják a fürdőkultúra több száz éves.Eger város langyos vizű radioaktív gyógyforrásait minden bizonnyal a legkorábbi történeti időktől ismerte és használta az itt élő ember. Valószínűsíthető, hogy a város településhelyének kiválasztásában is szerepe volt a források létezésének.
Az Árpád - korban már biztosan használták a forrásokból feltörő gyógyvizet. Egerben a fürdő első írásos említése 1448-ból származik: Balneum Carthusiensium, azaz karthauzi fürdő. Majd 1495-ből, Bakócz Tamás egri püspök udvartartási számadás- könyvében egy már régebben meglevő fürdőépület javítási költségéről találunk adatot.
Az egri vár 1552. évi ostromának leírásánál Zsámboki János (Sambucus) történetíró a gyógyvízről szól, Istvánffy Miklós pedig már a város egyik nevezetességeként írja le a gyógyfürdőt.
A török hódoltság alatt a város fürdőkultúrája felvirágzott. A híres török világutazó, Evlia Cselebi 1665-ben járt Egerben, s a városról szóló ismertetésében szól a hévizű fürdőkről: ilidzsákról, valamint a gőzfürdőkről: a hammamokról.
A gyógyforrások első nyomtatásban megjelent ismertetése 1766-ból, Dombi Sámuel nevéhez fűződik. A Borsod megyei tiszti főorvos mérési eredményeket közöl, ismerteti a források hőmérsékletét, a víz kémiai összetételét, részletesen foglalkozik a víz gyógyászati vonatkozásaival. A gyógyforrások tudományos igényű vizsgálata, leírása a XIX. század első harmadában indul.
Schréter Zoltán kiváló ismerője volt a földtani felépítésnek, az ő javaslatára mélyítették le 1925-ben a Petőfi téri fúrást. Munkálkodott azon is, hogy megkapják a védőterület - kijelölést. Ez fontos lett volna amiatt is, hogy a város elnyerje az 1920-tól szorgalmazott gyógyfürdővé nyilvánítást.
- Végül 1934-ben az országban elsők között kapta meg a város a minősítést. A középkori Egerben is ismerték a szellemes egészségügyi verses szabályt:
"Balnea, vina, Venus corrumpunt corpora sana,
Corpora sana dabunt balnea, vina, Venus."
"A fürdő, a bor, a szerelem megrontja az egészséges testet,
De egészséges testet biztosít a fürdő, a bor, a szerelem."
Kétségtelen, hogy az egri termálforrások vizét, az ott kialakult meleg vizű tavakat a város népe már ősidők óta használta fürdésre. Hogy mikor létesült a források körzetében az első fürdő - levéltári adatok hiányában nem állapítható meg.
Egyértelműen Arnaut egri basának tulajdoníthatjuk az egyik - a mai gyógyfürdő épületkomplexumában meglevő - ilidzsa építését, melyet tehát 1610 után és 1617 előtt emeltek.
Az egri termálfürdő épületét 1839 - 1840 között építették, bővítették, mely Pyrker egri érsek nevéhez fűződik.
Az egri meleg víz gyógyhatásának kutatásával, vizsgálatával minden korban foglalkoztak, s a folyamatos fürdőfejlesztések révén, ma modern körülmények között élvezhetik a vendégek a víz gyógyhatását, s élhetik át az egri fürdőkultúra több száz éves történetét.
fotó: Vámossy Béla
forrás: torzsasztal.com
Megjegyzés küldése